Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-10 / 2. szám

27 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 90 szerint fordítva. És nekem csak e kivonatok tették lehetségessé Aleander leveleinek használatát, minthogy én, meg kell vallanom, még eddig ismeretlen vagyok az olasz nyelvvel, melyen Aleander leveleit, kissé latinnal fel-feleresztgetve irta. Szószerinti idézeteket vettem át még ugyancsak Briegernek sNeue Mitheilungen iiber Luther in Worms. Aus bisher unbekannten Depeschen der Nuntius Girolamo Aleander,« című munkájából is, melyben azok nagy számmal fordulnak elő. A pápai párt részéről még mint forrást említhetjük Cochlaeus »Commentaria de Actis et scriptis M. Lutheri« című munkáját, melyben ő a wormsi eseményeket mint szemtanú irta le; és doctor Hieronymus Veus, badeni kancellárnak egy levelét 1521 jan. 3 ikáról Georg von Sachsen-hez. A császár pártjára vonatkozólag forrásul említhetjük a császár pápához küldött követének, Don Jüan Manuel-nek a császárhoz irt leveleit, melyek azonban spanyolul levén írva, ez idő szerint még nem voltak általam használhatók; így meg kellett elégednem e részben az^al a mennyit a szemfüles Aleander kikutatott. A német nemesség részéről forrás gyanánt említhetjük az Ulrich von Hutten leveleit Lutherhez, a csá szárhoz, a rendekhez stb. Végre még forrásokul szolgálnak egyes tárgyunkra vonatkozó birodalmi gyűlési aktak, melyek rendre-rendre a frankfurti és weimari könyvtárakból előkerültek. Es ezzel a források feletti szemlénket bevégezve, magoknak az eseményeknek tárgyalására térünk át. (Folyt, köv.) Rákosi György. Az apostoli hitvallás története főbb vonásokban. (Folytatás.) Mielőtt e rövid történelmi áttekintést befejeznők s a bírálati részben az idők folytán történt módosulások, bővítések és ujabb tételek mibenlétéről és értékéről részletesebben szólanánk: bemutatjuk jelenlegi előadásunkkal összefüggésben a ránk szállott teljes tartalmú symbolum apostolicum legrégibb görög valamint latin szövegét is, hogy annak alapjan a tárgy iránt érdeklődők egy lehetőleg tökéletes és elfogadható magyar szöveg létrehozása felett gondolkozhassanak. A legrégibb kézirat, mely a symbo'um apostolicum bevett szövegét tartalmazza, egy psalterium graecum Gregorii magni, mely bár csakis a 8. vagy 9. századba tehető viss/.a, még sincs okunk annak eredetisége íelől kételkedni. A római egyház a j 6. században, sőt még előbb is a mostani alakjában birta és használta az apostoli symbolumot, mig a galliai egyházban még előbb, ezen alakban használtatott az, mint az 500 körül irt álaugustinusi prédikációkból következtethetjük. Lássuk most már a görög s öveget, mely a következő : ZYMBQytON THN AllOl'LOsiíiX. lhoceíio ejs Q)eov TLcaloa uaviovoaxooa^ Ttoirprjv ovqavov v.ai yrt

g, f ig Irjöovv KOIOQOV XOV VIOV dvxov xov uoroyevij, V.VQIOV rj(.i€Íg' Oilbjff dévxa tv. llrtcuavog áyiov, yvvrftevxa tv. Maoíag TT:g 7TC(Q3tvov' rta&óvxa tju IIOVTÍOV lhláxnv oxaigio-Oérca, daróvxa, vat &u([ívxw v.ax eXüóvxcc iig aőov' xr Toírrj fjiiaocc uvccGxavxa «t VÍV.QOJV' aveXdóvxa eig óroaróvg, vadévá [isvov tv. őtiuov Qeov TOV üargóg rtavxov.OÚTOQOG' ofrev ulliei tQytaduL v.oirat Uovvag v.ai vtvoovq. ITiGievio eig Ih'svuu aytov' 7TiGxevto xrj>> áyíav Y.lijoíav v.a$ohv.i]v, ayítov Koivcovíav, acpsGiv áuecQvujr, oaov.óg uváaiaair, Qiörjv áuóviov' A-H^v. A latin fordítású szöveg ez: Symbolum Apostolorum. Credo in Deum Patrem omnipotentem, creatorem coeli et terrae: et in Jesum Christum Filium eius unicum, Dominum nos*rum: qui conceptus est a Spiritu sancto, natus ex Maria virgine : passus sub Pontio Pilato, crucifixus, mortuus et sepultus: descedit ad inferos : tertia die resurrexit ex mortuis : ascendit ín coelum, sedet ad dexteram Dei patris omnipotentis: inde venturus ad iudicandum vivos et mortuos. Credo in spiritum sanctum : credo sanctam ecclesiam catholicam, sanctorum communionem, remissionem p?ccatorum, carnís resurrectionem, vitám aeternam. Amen. II. Ismeretes levén előttünk a symbolum apostolorum mai teljes szövege, valamint az ennek alapja gyanánt szolgáló ős római symbolum is : azt vegyük most már közelebbről szemügyre, miként csatoltattak az egyes bővítések ama régibb symbolumhoz és mennyiben bírnak azok hittani tekintetben érvénynyel. Legáta'ánosabb az a feltevés, hogy az egyes bővítési tételek nem hittani polémiák avagy tévtanok megcáfolására irányuló törekvések következményei, hanem egyszerű, természetes, keresztyéni szabadságra valló toldalékok gyanánt tekinthetők. Itt és ott, főleg a délgalliai keresztségi formulában fordultak elő legelébb, e megfigyelésre méltó toldalékok, melyek a római ritualéba csak később vétettek be állandó elemül. Az egyes kifejezések részint az illető főtétel értelmezésére, részint a nyelvbeli kifejezés kerekdedebb voltáért elébb szóbelileg toldattak az ősszöveghez, miglen időtelve abba beolvasztattak. így például az atyáról szóló főtétél bővitve lett ezzel: •» mennynek és földnek teremtőjében;« a fiúról szóló részben e helyett »születék« mondták azt > fogantatott és sziileték« ; e tételt »megfeszíttetett és eltemettetett bővítették ezzel: »szenvede, meghala«. E helyett »ül az atya jobbján« ezt mondták : »til a mindenható atya Isten jobbján.« Az örök életről szóló végső tétel inkább lelki megnyugtatást és vigasztalást céloz nyújtani, sem mint uj tantétel gyanánt kívánna tekintetni. Különösebb megvitatásra adott anyagot a descensusról szóló tétel, mely nyugaton 400 körül az aquilejai symbolumban, keleten azonban már előbb is előfordult; továbbá az egyház ezen jelzője »catholica« és a bővítési tétel: áyuov v.oívcoria — sanctorum communio. Lássuk a tételeket egyenként közelebbről. A mi a descensus-ról való tant illeti, erre nézve nem hozom fel mindazon fárasztó, de biztos felvilágosítást és megállapodást még sem nyújtó okoskodásokat és részben tévtanokat, melyeket egyfelől az idevonatkozó íráshelyek magyarázatai, más felől a római és részben a lutheránus confessiók tartalmaznak. Főleg az előttem tisztán álló ref. tanfelfogásra szorítkozom, de a melynek felmutatása e'őtt szükséges lesz megismernünk egyes eltérő tanelveket is, Nevezetesen Rufinus aquilejai presbyter azt jegyzi meg, miszerint e kérdéses tétel ugyanazt jelenti, a mit e kifejezés: »eltemetteték« magában foglal ; azaz e helyütt a test sorsa mellett a léleknek állapota van felmutatva. Zwingli szerint sincs e tételben egyébbről szó, mint egyszerűen arról, hogy Jézus valósággal meghalt. A római kath. egyházban a tertulliánféle képzeletdús felfogás alapján fejlődött e tan tévtanná, melynek kiindulási pontjául azon szent irati helyet vették, hogy Krisztus foglyokat vitt fogva, a halál és pokol megrendülének, midőn ő megjelent és az ószovetségbeli kegyeseket kötelékeikből megszabaditá.