Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-04 / 14. szám

4-77 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 478 plina nem árt; végül, hogy egy pap egyházában azt teheti a mit akar. Nézzünk ezen három állitás szemébe: Szerintük tehát a böjtben történő esketés és hirdetés által az erkölcstelenség eiőmozdíttatik. De váljon előmozdittatik-e az erkölcstelenség a házasulni akaróknak böjtben történő esketése, sőt pláne kihirdetése által ?! százszorta tagadom ; sőt nézetem és tapasztalatom szerint az ily akadályozás által inkább az erkölcstelenség mozdíttatik elő. Tapasztalatból tudjuk ugyanis, hogy mily sokféle akadályt gördit a politikai és katonai hatóság a házasulandók elébe, s ily akadályok miatt mennyire szaporodott már mindenfelé a vadházasságok száma; s ha aztán mi papok is, a hol nem is kell, még is akadályozzuk a házasulni akarók esketését és kihirdetését, nem szaporitjuk-e még inkább a vadházasságok számát? de igen, s e mellet még hozzá azt nyerjük, hogy szidják a papokat. Rendesen akkor is kárhoztatásban részesülünk, ha politikai vagy katonai akadály miatt nem esketünk, mert a nép nagy tömege nem akarja hinni, hogy az esketés nem lehetséges; mennyire méltán kárhoztatják az esetben a papot, ha az esketés és kihirdetés lehetséges, s némely lelkész mind a mellett is azt megakadalyozza. A mostani szabadságos világban, nem csak hogy a papnak a házasulni akarók elébe akadályokat nem kellene tenni, hanem inkább a mennyire lehetséges a házasságokat és esketéseket könnyíteni és előmozdítani. Tudva van előttünk, hogy Európa majd minden civilisált országában már be van véve a polgári házasság; s váljon böjti időben nem történik-e Angliában, Franciaországban, Németországban, Svájcban stb. polgári házasság ? s váljon azok a vallásos angolok és németek nem tiltották volna-e meg a böjti időben a polgári házasságot, ha meggyőződtek volna, hogy a böjtben kötött házasság az erkölcstelenséget mozdítja elő ? s váljon az angolok, németek, svájciak stb. erkölcstelenebbek-e, mint azon legtöbb magyarországi lakos, a kik között a böjtben nem engedtetik meg a házasságkötés? Én Magyarországban ismerek két nagy községet egymáshoz közel ; az egyikben, mint tiszta róm. kath. községben böjti időben soha esketés nem történik, a másikban, mint protestánsban tudtommal esketések böjtben is fordulnak elő. S az elsőbb mind a mellett is egy kis Zsodoma, mig a másik község erkölcsiség tekintetében elegendő jó hírnek örvend. Az első keresztyéneknél 300 évnél tovább a bojt ismeretlen volt; a bojt tudtommal elsőben a 4-dik század közepe táján Telesphorus római pápa által lőn elrendelve és csak későbbi időben lőn az esketés a böjti időben megtiltva. De váljon az első keresztyének nem voltak-e százszorta erkölcsösebbek, mint a közép korbeli keresztyének, kik között az esketés a böjti időben tiltatott ? Vagy nem sokkal jobbak voltak az első keresztyének a mostaniaknál? Ha tehát a legrégibb példányszerű keresztyéneknél az esketés meg volt engedve, s a róm. kath. egyháztól különvált ágost. és ref. vallás megengedi a böjtben való esketést; s ha mind e mellett találkoznak oly protest. lelkészek, kik a böjtben sem esketni sem hirdetni nem akarnak, nem ugy látszik-e, mintha ezek inkább szítanának Telephorus pápa s utódainak rendeletéhez, mint az első keresztyénség és protestáns egyház Szelleméhez ? De nézzünk a disciplina-féle állitásnak is a szeme közé : Váljon mily disciplinát akarnak lelkésztársaim behozni a böjtben való esketés és megakadályozás által ? valószínűleg azt, hogy ezáltal a lakosoktól elvétessék az alkalom a vigalmi tivornyákhoz, a melyek az erkölcsiségre nézve károsok! Igaz, a vigalmi tivornyák károsak az erkölcsiségre nézve, azonban nemcsak a böjtben, hanem minden más időben is. Azonban én azt tapasztaltam, hogy ha böjti időben történnek is néha esketések, ilyenkor a lakodalmak rendesen csendesebbek. Mig, ha a böjt utáni időre maradnak a lakodalmak, azokban sokkal nagyobb a tivornya a dinum-dánum is ; s a hoszszabb és nagyobb tivornyás lakodalmazás által mindenesetre sokkal nagyobb mérvben terjed az erkölcstelenség, mint az egyszerűbb és csendesebb böjti lakodalmak által. Ennélfogva az úgynevezett böjti dísciplina legkevésbé sem mozdítja elő az erkölcsiséget, hanem inkább az erkölcstelenséget. S az is mindennapi tapasztalat, hogy ha az embernek valami élvezet vagy vigalom bizonyos időre eltilfatik, a tilalmi idő eltelte után annál nagyobb erővel szokott az élvezet és vigalmi hajhászás kitörni. S igy a böjti tilalom is inkább káros, mint hasznos az emberiségre nézve. Hát nem a múltkor történt-e Kiszácson ezen vallásosnak tartott ágostai községben az az eset, hogy egy házaspár minden esketés nélkül, muzsika szó mellett hosszasb s nagyszerű lakodalmat tartott ? S ha ez megeshetett, akkor böjt alatt is igen szépen kijátszhatják az egyes házasulandók a túlszigoru lelkészeket, ha akarják. Megtartják ugyanis a böjtben a lakodalmat esketés megtagadas esetében, s azután egész csendben húsvét után eskettetik meg magokat. De ily esetek aztán nem mozditják elő sem az erkölcsiséget sem a vallásosságot. Valamely községben tehát az erkölcsiség előmozdítása nem attól függ, hogy a böjtben esketés és hirdetés történik, hanem sok évi tapasztalatom után mondhatom, hogy az leginkább a községbeli intelligentia viseletétői függ. Ha valamely községben az intelligentia erkölcstelen s dorbézoló, ez esetben ezen község lakosságának nagy része is olyanná válik; ellenben a hol a honoratiorok példás solid életet folytatnak, ott a nép között is az erkölcsiség és soliditás terjed. Ezelőtt mintegy 20 évvel volt nálam egy most már boldogult lelkésztársam látogatóban, a ki azon alkalommal a többek közt elbeszélte az ő községében lakó intelligentiájának életlefolyását s különösen iszákosságát, s midőn én ezért őt és az odatartozó honoratiorokat kárhoztattam, vendégem azzal védelmezte magát, de hisz az összes köznép is ugy iszik, mint a csap; igen mondám, mert a nép látja a község fejeitől, az uraktól a rosz példát, s a rosz példa ragad s terjed mint a pestis. Egy szomszéd nagy község ezelőtt tizenöt évvel valódi Zsodoma volt, — bar ott böjti időben soha nem eskettek — mert az akkori intelligentia szinte az erkölcstelenség és dorbézolás által tündökölt; mig a mostani honorátiorok kiválóbb erkölcsisége és solidsága mellett a nép között növekvőben van az erkölcsiség. Azon állitás tehát, hogy a böjtben való nem esketés, mint discíplina, az erkölcsiséget előmozditja, nézetem szerint üres beszéd. Ha némely lelkésztársaim oly nagy hatalmat tulajdonítanak magoknak, hogy községeikben azt tehetik, a mit tetszik, mért nem tiltják meg a böjtben történő korcsmai dinum-dánumokat, a melyekben pedig néha némely tisztességes állású ember is részt szokott venni l mért nem tiltják ki községekből a kártyabarlangokat, a vadházasságokat, mert ezek együttesen mozditják elő egy községben leginkább az erkölcstelenséget; nem ped:

g a böjtben néha előforduló csendben történő esketések s az ártatlan hirdetések. De itt egyszersmind bátor vagyok azon kérdést feltenni: vájjon felállíthat-e a pap a maga egyházában bizonyos disciplinát ? kétlem : neki csak oly disciplinát szabad egyházában alkalmazni, a melyet az egyházi törvények engednek vagy parancsolnak. S végül azt szeretném tudni, hol van az megírva,