Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-28 / 13. szám

471 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 472 sajtót. Ha a külső társadalom bízik az erkölcsnemesítés sikerében evangéliumi alap nélkül is, mi kételkednénk-e munkánk foganatjában, kiknek az evangélium áll rendelkezésünkre, mely megbizonyosodott Isten hatalma lenni minden hívők üdvösségére?! Szöts Farkas. Apáca térités Csákváron. T. szerkesztő ur! Becses lapja f. évi 9-ik számában a tiszai püspök ít. Czékus István ur y Lélek vásárló téritvények* című cikke végén egy fájdalom-kiáltást olvasok, mely igy hangzik: y

magas kormány! országos képviselők! oldjátok fel valahára a prot. egyházat a jogtalan visszaélések lélekvásárlások békáiból! * A nélkül, hogy a rozsnyói esethez hasonló példával akarnék előállani, méltóztassék megengedni, hogy a nevezett püspök ur fájdalmas kiáltását magamévá tévén: alábbi soraim által ugy a vallás és közoktatásügyi miniszter ur, mint általában a vallásszabadság barátainak s a felekezetek közötti béke fenntartóinak figyelmét egy igen fontos és következményeiben végzetessé válható sérelemre irányozzam. Az 1883-ik év végén állított fel csákvári lakos gr. Eszterházy Móric ur ő exja községünkben egy apáca klastromot 3 — 4 apácával, kötelességükké tévén a kisdedek óvásán, a leányok nevelésén kivül a községi szegények és betegek ápolását is hitfelekezeti különbség nélkül. A sajtó, megye sőt országszerte örömmel üdvözölte, a magyar nemzet s annak culturális törekvéseivel épen nem rokonszenvező mágnásnak ezen intézkedését ; noha lehettek olyanok is kik a grófi család hagyományos vakbuzgóságát ismervén, a zárda felállítását nagyon gyanús szemmel nézték s abban nem mást, mint egy térítési telepet véltek rejleni. A következés megmutatta, hogy gyanujok tökéletesen alapos volt! Hogy a nevelés terén a Grácból importált hölgyek milyen eredménynyel működnek ? véleményt, ítéletet mondani magamat illetékesnek nem tartom. Annyit azonban felekezeti elfogultság nélkül ki merek mondani, hogy az a kath. szülők várakozását épen nem elégíti ki. Hallottunk kifakadásokat intelligens kath. uri emberek ajkairól, hogy gyermekeik egyebet gépies szenteskedésnél, más vallású leány-ismerőseik iránti türelmetlenségnél alig sajátítanak el, hogy az intézethez fűzött reményük-, várakozásukban menynyire csalódtak! Erről egyébiránt illetékesen referálni nem mi, hanem megyénk érdemes tanfelügyelője lenne hivatva, ha ugyan bokros teendői mellett időt venne magának arra, hogy e zárdát meglátogassa! Van azonban egy másik tér, a melyen a csákvári apácák excellálnak s az Eszterházy család pártfogását kiérdemelhetik, s ez a lélekvásárlás, a mit a legarcátlanabb cynismussal űznek ! Ha egy nem kath. beteget vagy munkaképtelen szegényt visz oda balsorsa: azonnal körülfogják hizelgéseikkel, Ígéreteikkel a grófi család ajándékai, részvétének kecsegtetéseivel, olvasót, szent képet, lélekámitó olvasmányt adnak neki szórakoztatásul. Az öreg grófnő Lobkovitz Eleonora hgnő, megemlékezve őseinek, talán az egykori cseh cancellárnak Zdenkonak, y

a katholicismus szenvedélyes híve, a cseh szabadság sír ja megásójémake téren szerzett érdemeiről, — naponként felkeresi 1 —2 órára kedvenc ,testvéreit* a csákvári hírek meghallgatására. Együtt főzik ki, kit kellene a csákvári nyomorult reformátusok vagy evangelicusok közül behálózni, hitének elhagyására rá venni! Paupertas magna meretrix! az idei hosszú, irgalmatlan tél pedig sok gondot okoz még a valamivel biró embernek is megélhetés dolgában. Csoda-e ha a szegény, kinek sem kenyere, sem fája, hamar elcsügged s mindenre rávetemedik ? A csákvári grófné valóban szépen használja fel az idei téli idényt, mit máskor a Rezidensstadtban szokott eltölteni. Igy történik, hogy a csákvári református egyházból, honnan máskor évek alatt alig sikerült az uraságnak jezsuita szónokok segélyével is egyet-kettőt áttériteni, az idén újév óta mai napon már az 5-dik jelentette ki előttem áttérési szándékát. Ezek a következők : 1. Alcsuti születésű K. M. egy iparos ágyasa, mult évben párbérfizetőink lajstromába felvétetvén — e miatt kath. embere által bántalmaztatott — az apácák által vigasztaltatván: pápistává lett. 2. Január 16-án a pápista harangozó másodmagával azon kijelentéssel lépett elém, hogy özv. M. I.-né, zámolyi szül. öreg szélütötte aszszony át akar térni a kath. vallásra. Figyelmeztetém nevezetteket, hogy e bejelentést semmibe sem veszem. Ok erre azt felelék, hogy az illető nagy beteg, a zárdában fekszik, maga nem jelentkezhetik. Nem tehetek róla! mondám. Kis idő múlva egy szán áll meg lakásom előtt, melyről nagy ügy gyei-bajjal, folytonos nyögés és kiabálás közt emelnek le egy nyomorult teremtést ; udvaromra lépvén, kérdém mit akarnak? Katholikus akarok lenni! ki akarok a hitemből lépni! hebegte a magával tehetetlen szánalomra méltó teremtés! Az apácák ápolásuk dijában, a nélkül, hogy meggyógyíthatnák a testet, elrabolják a lelket. Ez hát a keresztyén humanitás! 3. Február 11 én jelentkezik egy boglári la-25*