Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-28 / 13. szám

365 391 kos, helybeli törvénytelen születésű szolgalegény M. I., előbb a helybeli plébános kocsisa, állítólag szintén ezen befolyás és ajándékozás folytán lett pápistává. 4. Február 18-án helybeli szül. P. M. neje kath. ura kívánságára s az apácák ösztönzésére convertál. Ezek közül egyike sem foglaltatott a párbérfizetők lajstromába. 5. Ma jelent meg előttem móri születésű helybeli lakos özvegy I. Istvánné, a gróf egyik kocsisának hónapok óta közeli ismerőse, ki már félév óta — eleintén titkos, utóbb már nyilvános érintkezésben volt az apácákkal; ki még az őszszel méltatlankodva tiltakozott előttem azon gyanúsítás ellen — mintha ő pápistává akarna lenni! Most már ez sem tiltakozik! A katholikusok ez alatt városszerte kihivólag dicsekedve hirdetik, mennyien térnek át hozzájuk ; a reformátusok bosszankodnak, másfelől azzal nyugtatják magukat, hogy a férgese hullik! hadd vigye a szél a polyvát stb. Azonban a napokban hallom -— több oldalról — hogy ime már K. Jánosnét egy Bodmérról ide jött nőt is kerülgetik az apácák, hogy ha ő nem, legalább Gizella nevü fogadott leányát engedje áttérni, elhivatták magukhoz több ízben, Ígéretekkel ajándékokkal halmozva el őt, hogy Gizellát majd férjhez adja a grófné valamelyik kerülőjéhez, kiházasitja, örökös kenyeret ad neki stb. Mikor az apácák kérése, csábítása nem használ, a mult héten a városi kis birót Katona Jánost, küldik K. Jánosnéért és leányáért, hogy azonnal az apácákhoz jöjjön, mert az öreg grófné hivatja! O azonban kifakad és olyan izenetet bíz a kis bíróra, a mit az az apácának átadni nem tart tanácsosnak. Nem tudni, hogy a szegények meddig állják ki a kísértést! Biztos tudomásom van még más 3—4 egyénről, kiket az urasági cselédek és apácák folyvást csábítanak. Jelenleg is ott fekszik egy ref. beteg K. Istvánné, ki odamenetele után harmadnapra már olvasóval, szent képekkel szórakozott. Még ez ideig áttérni nem hajlandó. De elég a részletekből! Kétségbe vonhatatlan tény, hogy reform, gyülekezetünkben a kedélyek nyugtalanak, a felháborodás általános! Tény hogy a felekezetek közti béke és türelem meg van zavarva, hogy a polgárok, jó barátok között felekezeti szóváltások, civódások fordulnak elő. Még csak az kell nekünk magyaroknak, hogy a százados gyűlölködés, mit rég eltemetettnek hittünk, újra kísértsen mi közöttünk ! Nekünk Csákváron eddig, felekezeteknek egymással semmi bajunk nem volt; napnál világosabb tény, hogy a viszály üszkét az Eszterházy gróf és neje által Grácból importált s az azok által protegált apácák dobták közénk. Mi a lelketlen eljárás ellen, mely önző céljait a humanitás, emberszeretet palástjába takarja: ünnepélyesen tiltakozunk ! Nem csak, hanem hazánk és egyházunk őrállóit bizalommal felkérjük, hogy befolyásukkal hassanak oda, hogy a csákvári uraság protectiója alatt álló apácák tiltassanak el azon szemérmetlen lélekvásárlás üzelmeitől; maradjanak meg, működjenek azon a téren, a melynek művelését elvállalták s mit számukra a törvény megenged és biztosit: ápolják szegényeiket, neveljék gyermekeiket, szerezzék meg ezen az uton övéik háláját: de a mieinknek hagyjanak békét! mert a közmondás igazságát keservesen tapasztalhatják, hogy ^a ki szelet vet, vihart arat;* s a felzúdult közvélemény a lelkiismereti szabadság megsértéséért nem csak velők, de magas pártfogóikkal is kellemetlenül bánhat el! Fenntebbi közleményem kiegészítéséül még a következőket kell megemlítenem:*) Kr. Jánosné és nevelt leánya Gizella •—kiről tudósításomban szó van — mai napon előttem megjelenvén, azt álliták, hogy Kr. Gizellát nem a községi kis bíró Katona János, hanem két zárdabeli leánynövendék M. J. és Sz. M. hívta az apácákhoz, hogy anyja híre és tudta nélkül azonnal jöjjön, mert a grófné hivatja. Giza engedve a hívásnak, kíváncsiságtól ösztönöztetve, nem minden elfogultság nélkül lépett a zárda egyik szobájába, melynek függönyei egy pillanat alatt lelőnek bocsátva, a fél homályban aztán a helybeli plébános Mayer Károly ur és egyik apácának alakját ismeré fel. A plébános ur erre nagyon nyájasan szóllitja meg a remegő 16—17 éves leányt, hogy ő neki milyen jó szándékai vannak iránta, kit az apácához intézett halk német megjegyzés szerint >

schönes Madchen*-nek mondott a plébános ur, nem gondolva, hogy a leány érti a rá vonatkozó szavakat; kéri továbbá, hogy ne maradjon a reform, egyház tagja, mert az nem olyan vallás, mint más, ezt egy erkölcstelen életű kicsapott pap alapította, innen-onnan ámitva össze a könnyen hívőket. Isten csak a kath. keresztyéneket teszi boldogokká, a kálomisták pedig nem keresztyének! Ne törődjék nevelő anyjával, ki őt csak a maga hasznáért tartja stb. Aztán meg anyja azt a kis házat, nevelőapja azt a kis szőllőt a mivel birnak, könnyen elélhetik, s akkor Giza ugy marad, mint az újja; de ha katholikussá lesz, a grófné ő exja vagy azonnal férjhez adja, vagy állást ad neki teljes ellátáson kivül havi öt forintot o. ért. mit ő a takarékpénztárba tehet, s pár év alatt szép vagyonra tehet szert! stb. *) A következő adatok utólagosan, a fenntebbiek beküldése után szereztettek meg és küldettek be hozzánk a t. cikkíró által. Szerk.