Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-28 / 13. szám

387 ' í8r PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 388 valláserkölcsi nemesítés zászlaja alá az az egyház, mely saját fenséges céljának önkénytes munkatársait látja az erkölcsnemesitők soraiban ! Az erkölcsnemesités célja kétségkívül ép oly magasztos, mint a mily elvitálhatatlanul jogosult, sőt szükséges a jelenkori társadalomban. Mert ki merné tagadni szükségét annak, hogy az erkölcsiség parancsai és erényei $

az irodalomban és hírlapokban, színházakban és egyéb mulatóhelyen s általában minden nyilvános gyülekezetekben tiszteletben tartassanak.* Ki vitathatná el jogosultságát annak, hogy a társas életben ^minden, mi az erkölcsiséggel, tisztességgel és művelt modorral ellenkezik, különösen pedig a káromko dás mellőztessék, a kártya és szerencsejátékok keríiltessenek* s mindezek helyébe takarékosság, mértékletesség, munkaszeretet, törvénytisztelet, önművelés és jótékonysági érzet plántáltassék. Az erkölcsnemesitő egyesület e szép és szükséges célok megvalósítását irta zászlajára. Egészen más kérdés, hogy e szép célok megvalósitására kijelölt eszközök alkalmasak és elégségesek-e. Terjeszteni az erkölcsiség eszméit hírlapokban, röpiratok utján, szószékről és felolvasó asztal mellől : ez mind szép és üdvös dolog, remélhető, hogy ez uton az irodalmi morál, az olvasó közönség erkölcsi érzéke mégis csak nemesülend s az erkölcsi köztudat aláhanyatlott niveauja emelkedni fog. De ne feledjék az erkölcsnemesitők, hogy hírlapjaik és röpiratjaik a nagy közönség legnagyobb részéhez a dolog természeténél fogva el nem juthatnak, hogy felolvasásaik-és szószékeiknek épen azon körökből nem lesz hallgatósága, melyeknek legnagyobb szüksége volna vallás-erkölcsi megujulásra és tökéletesedésre. Vegyék számításba és igyekezzenek megváltoztatni a napi sajtó kedvezőtlen hangulatát, mely hol szánó mosolylyal, hol fagyos némasággal, hol kifejezett gúnynyal fogadja az egész mozgalmat. Ne mellőzzék el munkájukban az iskolát és családot, az erkölcs plántálás legfőbb tényezőit, mert az első és legmaradandóbb erkölcsi veteményezés ezekben történik s a rosszul indított erkölcsi fejlődés, mint bármely rosszul kezdett munka, nehezen terelhető jó irányba. Végül vegyék fontolóra a legfőbb tényezőt, munkájuk sikerességének legbiztosabb zálogát: a vallási alapot, mely nélkül tapasztalat szerint nincs szilárd, mély és tartós erkölcsi javitás, hassanak oda, hogy a ker. vallás ismét foglalja el az őt megillető főhelyet a szívben és a családban, az államban és a tudományban az irodalomban és a művészetben. Ily alapon és móddal remélhető, hogy az erkölcsnemesitő egyesület munkája áldásos és sikeres lesz, mit mi szivünkből kívánunk is neki. / Mi pedig, hivatalos munkásai az Ur szőllőjének, midőn szívünk rokonszenvével és áldáskivánásával üdvözöljük az erkölcsnemesités eszméjét, vonjuk le e mozgalomból az egyház- vallás- és erkölcs-nemesítésre az önkényt kínálkozó tanulságokat. Első az, hogy az erkölcsnemesités egyházi módjai és eszközei hazánkban nem kielégítők, mert ha igen, akkor nem volna sem szükséges, sem jogosult, hogy az egyházon kivül álló társadalom komoly eleme társulattá tömörüljön az erkölcsnemesités szélesebb körű és sikeresebb művelésére. Szomorú tanulság, de e!tagadhatlanul igaz. Az egyházi élet nálunk nem tud társadalmi vezető lenni, szelleme nem kiható, fegyverei nem elég hathatósak, intézményei nem életterjesztők. Nem mintha a vallás igéje nélkülözné a maga erejét, nem mintha az igehirdetők és pásztorok ^rossz szolgák* volnának; oh nem, az ige lelkesen hirdetve ma is léleknemesitő hatalom s a hirdetők legnagyobb része ma is szívvel-lélekkel prédikál. De arról nincs elég gondoskodás, hogy az igének hallgatói legyenek s a hallgatók szívében jól elkészített földbe essék a mag. Van-ejól szervezett vallásoktatásunk? Nincs. Van-e vallási sajtónk és irodalmunk a népnek, s a művelteknek? Nincs. Van-e rendezett belmissziónk ? Nincs. Van-e vallás-erkölcsi egyesületi életünk? Nincs és ismét nincs. Nos a mig ezeket nem teremtünk, addig nem is lesz az igének elég hallgatója s a ki hallgatja, annál is vagy tövis közé vagy köves földbe hull az ige magja. Második tanulságot jegyezzük ide az ^idők jeleit; * a társadalom valláserkölcsi ébredezését s meritsünk belőle bizalmat, erőt és hitet a további munkához. Igen, az egyházon kívüli társadalom nálunk is ébredezni kezd. A vallásgűnyolás kezd elnémulni, az erkölcsi léhaság veszélyességét kezdik sokan belátni; a napi sajtóból néha-néha még vallásos fuvalom is lengedez; az egyház ügyei, céljai, mozgató eszméi itt-ott visszhangra is találnak; az erkölcsi tudat követelményei szóra kelnek s engedelmességet követelnek : társadalmunk szunyadó lelkiismerete ébredezni, sőt eszmélni kezd. Használjuk fel a kedvező alkalmat, ne mulaszszuk el e barátságos szeleket. Javitsuk ki egyházunk bárkájának korhatag evezőit s indítsuk útnak az ébredező társadalom evangelizálására. Az egyházi társadalomnak van életképes magja. Minden hitközségben vannak lelkes apostolok, szedjük őket össze, egyesüljünk, kezdjünk a munkához. Lám az egyházon kívüli társadalom már megindult: fogjunk kezet vele. Oszszuk meg a munkát: az hadd erkölcsösitse a napi sajtót, a színházat, a közhelyeket, az irodalmat; mi meg fokozottabb erővel evangelizáljuk először az egyházat: tagjait és pásztorait, azután a családot, az iskolát s végre teremtsünk hitegyesületi életet, vallásos