Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

364 elegendőnek tartom Bácsmegyének a községi jegyzők részére kiadott és ama rendeletek alapján készült utasításaiból közölni egy részletet, mely utasításokat a magyar belügyminisztérium 1881. évi julius 26-án 36380 szám alatt kelt leiratában egész terjedelmükben helyeselt és jóváhágyott, és igy megbízhatóságukhoz kétely nem férhet. íme a kivonat: Törvény esités. (1877 : XX. törvénycikk 15. §.) 177. §. Törvényesített gyermekekről az 1877: XX. törvénycikk 15. §-a tesz említést. Törvénytelen gyermekek törvényesithetők a szülők utólagos házassága, és királyi kegyelem által. Utóbbinak helye van, ha az utólagos házasság általi törvényesités a szülők egyikének halála, vagy fennálló törvényes házassága miatt lehetetlenné vált. A törvényesitést a törvénytelen gyermek atyjának életében csak az atya kérheti, annak halála után azonban az anya, esetleg maga a törvényesítendő is; — kiskorúak törvényesitési ügye az árvaszék meghallgatásával intéztetik el. (Bel- és igazságügyminiszteri rendelet 3091. — 1872. szám, X. cikk.) 178. §. A törvényesités kérvény alapján történik, melyhez szükségesek: a) a természetes szülők és a törvényesítendő kiskorú keresztlevele, vagy születési bizonyítványa, és a kiskorú gyámjának nyilatkozata, b) ha az utólagos házasság általi törvényesités a szülők egyikének halála vagy fennálló törvényes házassága miatt vált lehetetlenné, az illető szülő halotti, illetőleg házassági bizonyítványa, c) ha az atya már nem él, végrendelet vagy más okiratok vagy tanuk nyilatkozata által, annak igazo'ása, hogy az atya a törvényesitendőt gyermekének elismerte, d) a törvényesítő szülő korábbi vagy jelenlegi törvényes házasságából származott gyermekeinek, és ha ezek közt kiskorú van, ügygondnokának nyilatkozata, illetőleg beleegyezése, e) hiteles lelkészi bizonyítvány annak igazolására, hogy a szülők a törvényesítendő gyermek nemzése és születése idején szabad, az az oly állapotban voltak, hogy egymással törvényes házasságra léphettek volna, f) ugyan olyan bizonyítvány annak igazolasára, hogy a törvényesitőnek korábbi vagy jelen'egi házasságából gyermekei nincsenek, vagy több nincs, mint a kik nyilatkoztak. Az árvaszék a netán mutatkozó, vagy ha a torvényesitési kérvény nem az árvaszéknél nyújtatott be, az igazságügyminiszter által kijelelt hiányok pótlása, és az ügyész, mint ügygondnok kihallgatása után, a kérvényt véleményes jelentéssel az igazságügyminiszterhez terjeszti fel. 179. §. A törvényesités legfelsőbb engedélyéről a törvényesítő vagy a kérvényező a leirat hiteles másolatával és a csatolmányok visszaadásával értesítendő, s a törvényesített kiskorú anyakönyvének kiigazítása az árvaszék által elrendelendő. Ezen kivonat, ugy hiszem, nem hágy kétséget az iránt, hogy kiválóbb állást elfoglaló lelkészeink közül is többen rosszul fogták fel az 1868: LIV. t.-cikk értelmét. De van-e arra eset, hogy egy protestáns gyermek törvényesitéséért valaki a kalocsai érsekhez fordult volna ? Hát van. Vidékünkön találkoztam egy ev. ref. lelkészszel, kinek nem is egy, hanem több ily esete volt. Nevezetesen Sz. István ev. ref. vallású férfi számos éven át vad házasságban élt A Julianna kath. vallású nővel, és csak akkor esküdött meg vele az ev. ref. templomban, mikor már hét gyermekük — 5.fiu és 2 leány — született. Ezen gyermekek kivétel nélkül a kath. templomban kereszteltetvén meg, Szabó István megkereste A. Julianna plébánosát, lenne szives, tekintettel az 1868 : LIII. t.-cikk 15. §-ára, gyermekeinek törvényesülését az anyakönyvbe beiktatni, és a kalocsai érsek csakugyan megadta az engedélyt, elismervén a fiukat ev. ref. vallásuaknak. De mit kellett megint hallanom ismerősömtől, az ev. ref. lelkésztől? O azon véleményben volt, hogy a házasságon kivül született gyermekek is az utólagos házasság megkötése által törvényesülnek, és ezen hibás felfogásához képest vezeti 20 év óta anyakönyveit. Ilyen esete is volt: A. ref. nő csak két hónapig élt B. ref. férjével, ezt hűtlenül elhagyva C. szinte ref. vallású férfinak lett ágyasa, 8 gyermeknek adván itt életet. A mint B. meghalt, C. nőül vette A-t, és a szóban álló ev. ref. lelkész ur azt a 8 gyermeket mint törvényesültet saját jószántából C. nevére irta át. Ha ez a lelkész ur börtönbe kerül vagy legalább pár száz forintra megbirságoltatik, ugyan ki lesz az őt ért szerencsétlenségért felelős? Felfogásom szerint elöljárói, mert ha az érsek a maga p'ébánosait és az alispán a községi jegyzőket ellátja a legkiterjedtebb, minden lehető esetet provideáló utasításokkal, talán illő dolog, hogy a protestáns pap ne kényszerüljön az utasítások hiánya miatt saját kárán okulni. Minő bonyolódott ügyek kerülnek néha a lelkész elé, mutatja Schu'tz Margit esete is. Ez a lány, illetőleg most már asszony, a mint a kézfogó megtartása céljából előttem megjelent, az előmutatott keresztelő levélben ekképen volt bevezetve: Szülők: Schultz András róm. kath. juhász, Szőke Erzsébet róm. kathol. Keresztszülők: Lahos Erzsébet, Papiszt Miklósnak neje. Ekkor kitűnt, hogy az anya neve nem Szőke Erzsébet, hanem Székely Erzsébet, vallása nem róm. katholikus, hanem ev. ref. a komámasszony neve nem Lahos, hanem Lassú, ennek férje nem Papiszt Miklós, hanem Krisztián Miklósi Most már minő vallásunak tartsam Schultz Margitot? Kérdésemre : minő vallású vagy ? azt feleié : lutheránus 11 Hogyan ? Hát a hol laktak, nem volt ev. ref. templom, ő tehát a lutheránus lányokhoz tartotta magát, s mikor ezek a konfirmációhoz készültek s beszéltek a szép ruhákról, melyeket az napra kapni fognak, a kis Schultz Margit is jónak látta szintén par compagnie konfirmáltatni magát. De azért lutheránus vallásunak Schultz Margitot el nem ismerhettem, hanem óvatosságból, ugy a kath. mint az ev. ref. templomban hirdettettem, gondolván, hogy az esketés napjáig vallásának kérdését tisztába hozandom. írásba foglalván tehát Schultz Margitnak és anyjának nyilatkozatát, s megnevezvén tanúikat, kikkel beigazolni akarják a szóban álló adatok hibás voltát, megkértem az illetékes plébánost, legyen szives a megnevezetteket kihallgatni, és a hibás adatokat a születési anyakönyvben kijavítani. Ezen megkeresésemre az illető plébános következőleg válaszolt: »Főtisztelendő ev. lelkészi hivatalnak Kiszácson. Becses megkeresésére válaszolőlag, van szerencsém értesíteni, miszerint Schultz Margit keresztlevele az anyakönyv adataival teljesen öszhangzó, anyakönyv javítás pedig csakis a felsőbb hatóság engedélyével történhetik.« Ezen kitérő válasz folytán az esketés napján még mindig nem tudtam, minő vallású a szegény Schultz Margit. Megkérdezem tehát a tanukat. Ezek egyike mondja: református, a másik mondja: katholikus. Hát mondják meg most igazán, minő vallású a menyasszony, két vallása nem lehet. Erre a két tanú kijelentette, hogy legjobb lesz őt olyan vallásunak beirni, minő az ura, t. i. lutheránusnak. E^t teiinem nem szabad, felelém, a menyasszony vagy refor nátus vagy ka-