Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

365 366 tholikus, mondják meg hát minő vallású ? A kálvinista tanú szájasabb lévén a másik katholikus vallású tanúnál, végre békesség okáért abban egyeztek meg, hogy a leány olyan vallású legyen, minő vallású az édes anyja, tehát evangel. református vallásunak irtam be, de kötelességemnek tartottam ezen esetről főesperesemnek jelentést tenni és őt megkeresni, legyen szives a vallás- és közoktatási m. kir. miniszter 1880-ik évi augusztus 16-án 22065. szám a. kelt rendelete alapján intézkedni, hogy Schultz Margit rektifikált keresztelő levelét megkaphassa. Ezen megkeresésemre főesperesem, az elhagyhatók elhagyásával ekképen válaszolt: »Megjegyzendőnek tartom mindenek előtt, hogy miután a büntetőkönyv 397. §-a szerint az anyakönyvek közokiratoknak és azok vezetői közhivatalnokoknak nyilváníttattak, nézetem szerint az anyakönyvek ilyetén rektifikáltatása hatáskörömhez nem tartozik, hanem az érdekelt fél, a mennyiben ez érdekében fekszik, a kir. törvényszéknél eszközöltetheti azt. A mi pedig különösen a felhozott esetet illeti, miután az érdekelt fél ev. ref. vallású, (?! !) az anyakönyvvezető pedig róm. kath. plébános, ha egyátalában az ilyen esetekben a kezdeményezés az egyházi hatóság részéről történendő volna, se jogom se kötelességem ezen, szerintem, idegen ügybe avatkozni. A mi végre ama jelentését illeti, hogy Schultz Margitot az esketési anyakönyvbe ev. ref. vallásunak irta be, saját belátása szerint cselekedett. Maradtam stb.« Ezen főesperesi levéllel zsebemben útra indultam oly ügyvédet keresni, ki a 8 év előtt meghalt Szecskay János plébánost Schultz Margitnak hibás beanyakönyvelése miatt perbe fogja, és a hibás adatoknak a büntető törvénykönyv 397. §-a alapján való rektifikáltatását elvállalja. De ilyen ügyvédet a nagy Bácskában felfedeznem nem sikerült, a legkeresettebb közülök azt válaszolta, hogy a kir. törvényszékek fenyitő osztálya sem hibás cipők, sem hibás anyakönyvek kiigazításával nem szokott foglalkozni, és hogy az, kinek tanácsára hozzá jöttem, egyszerűen bolonddá tett. Köszönöm. Végre arra kértem az illetékes köröket, szíveskedjenek nekünk szegény anyakönyvvezetőknek megmagyarázni, mi értendő vegyes házasság alatt ? Ezen kérdésre a bács-szerémi esperesség papi értekezlete még 1869-ben egy konkrét eset alkalmából azt felelte, hogy a protestáns nő és a görögke'eti (szerb) férfi közt kötött házasság nem vegyes házasság, és hogy ilyen házasságnak csak az tekinthető, melyben az egyik fél katholikus vallású. Ezen véleményt ismerve, egy másik esperesség nem rég mégis kimondta, hogy az ev. reform, vallású nő és az ág. hitv. ev. férfi kötött házasság vegyes házasság, s igy a születendő gyermekek vallás dol gában az 1868: LIII. t.-cikk n. §-a alá esnek. Még csak az kellene, hogy az ev. ref. és az ág. hitv. evang. lelkészek a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek 1884-ik évi julius hó 1 i-én 24727. szám alatt kibocsátott rendelete alapján kölcsönösen perekkel támadják 01 e

g egymást. Steltzer Frigyes, kiszácsi evangel. lelkész. Lapunk mult számában közöltük, hogy két budapesti kathol. segédlelkész fejére hibás anyakönyvezés miatt mily súlyos büntetést szabtak. Már csak ezen körülmény is, de meg az ujabb büntető törvénynek számos §-a felettébb óhajtandóvá teszi, hogy az anyakönyvvezetésre vonatkozó szabályok, s felmerülő kérdések tisztáztassanak. Miért is készséggel nyujtottunk tért lapunkban a fenntebbi közleménynek, ha bár a közleményben — sajnálatunkra — némi személyeskedés is vegyült. Készséggel munkálunk közre ezentúl is e kérdések tisztázására s ezen érdekből közlünk mi is mindjárt egy figyelemreméltó törvényszéki tárgyalást. Indithat-e apasági keresetet a férjezett nöt E kérdéssel foglalkozott f. hó 10 ikén a budapesti I—III. ker. kir. járásbíróság, mely érdekességénél fogva jogászi körökben élénk megbeszélés tárgyát képezi. Az eset következő: Egy vidéki csizmadia 1884. évi november hó 25-én tartotta esküvőjét s már a házasságot követő ötödik hónapban neje egy egészséges fiu gyermeket szült. Az apa a gyermeket nem ismerte el a magáénak. A nő töredelmesen bevallotta, hogy egy más ifjú tekintendő a gyermek atyjának. Ezután a feleség, férje tudtával, a gyermek tulajdonképeni atyja ellen, kinek szülői házában férjhez menetele előtt szolgálói minőségben volt alkalmazva, apasági keresetet indított. A megtartott tárgyalásnál alperes ügyvéde hivatkozván arra, hogy joggyakorlatunk értelmében a törvényes házassági kötelék fennállásának idejében született gyermek mindaddig törvényesnek vélelmezendő, mig annak ellenkezője jogerős birói ítélettel ki nem mondatik, felperesnőt keresetével elutasitatni kérte. A férjezett nőnek ugyanis nincs joga ilynemű keresetet indítani. Ezenfelül azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a periratok a lelkészre nézve illetékes büntető bírósághoz tétessenek át, mivel ez a törvényes házasság tartama alatt született gyermeket, mint törvénytelent vezette be az anyakönyvbe, mely tény a családi állás elleni kihágást állapítja meg. Felperes ügyvéde arra hivatkozott, hogy a gyermek nem tekinthető törvényesnek, mivel ilyeneknek csak azok tarthatók, kik a házasság megkötése után rendes időre születnek, vagyis a házasság megkötése után hetedik hónapban, vagy a házasság megszűnése után tiz hónapban belül születnek. A lelkész azért nem büntethető, mert a valóban törvénytelennek tekintendő gyermeket a valóságnak megfelelőleg vezette be. A kir. aljárásbiró felperesnőt keresetével mint időelőttivel, elutasította, s egyidejűleg elrendelte, hogy ezen ítélet jogerőre emelkedése után az iratok az illetékes bírósághoz áttétessenek, minthogy a családi állás elleni kihágás jelenségei fennforognak. BELFÖLD. Bereg-Som, 1886. március 14. A beregi ev. ref. egyházmegye 1886. évi, úgynevezett tavaszi közgyűlését márc. hó 9, 10 és 11-dik napjain Beregszászban, a szokott helyiség-, t. i. a megyeház termében tartotta meg, az összes tisztviselői kar, 42 lelkész, 38 egyház képviselőinek s több tanítónak részvétele mellett. A mindenható Istenhez emelt buzgó imádság után elnöklő esperes a gyűlést megnyitottnak jelentvén ki, mindenek előtt a mult 1885. évi nyári közgyűlésen megválasztottnak nyilvánított világi jegyző: nagys. Lónyay Géza ur foglalta el általános éljenzések között tiszti székét. Majd olvastatott esperes ur irásba foglalt előterjesztése, melynek az időközileg tett administrativ intézkedésekre tett része helyeslő tudomásul vétetett. A többi pontjaira hozott határozatok közöl kiemelendőnek tartom : A főtiszteletű Révész Balint tiszántúli kerület püspöke 70. évfordulója alkalmából a gyűlés által utólagosan jegyzőkönyvileg kifejezett tiszteletteljes ragaszkodás és üdvözletre, nem különben