Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 361 okmányt és E. I. plébános urnák két levelét kimerítő jelentéstétel kíséretében, én nt. Belohorszky Gábor főesperes urnák küldtem meg, kérvén ugy őt, mint Szeberényi Gusztáv püspök urat, legyenek szivesek ezen bonyolódott anyakönyvi ügyekben engemet bö'cs tanácsukkal ellátni. A kapott válaszok olyanok, hogy engemet, a ki hiszem, miszerint anyakönyveim a legjobb rendben vannak, a legnagyobb ámulatba ejtettek. A főesperes urnák ez évi február 13-án kelt leveléből kiemelem a következő helyet : »En nem tudhatom minő véleményben lesz e tekintetben nagyságos püspök urunk, hanem az 1868 : LIV. t.-cikk 22. §-ban olvasható, hogy a születés törvényességének kérdése a királyi törvényszékekhez utasítandó. Az idézett törvényre támaszkodva állítottam mindig, hogy a törvényesité-t illetőleg nálunk protestánsoknál nem az egyházi hatóságok, hanem a királyi törvényszékek az illelékes bíróság.* A ft. püspök urnák ez évi február 15-én kelt levele némi lényegtelen elhagyásokkal ekképen hangzik: »A felhozott esetek igen egyszerűen igazíthatók ki. G. Pál nőül vévén Cs. Máriát, az esketési b'zonyitvány alapján kell, hogy a lir. törvényszékhez folyamodjék, mely elrendeli azt, hogy az ó-kéri plébános a keresztelési anyakönyv észrevételes rovatába irja, hogy a fiu törvényesíttetett és eszerint atyja vallását követi. Ezen jegyzetet annak idején bevezeti az evang. lelkész a G. Pál esketési adat jegyzet-rovatába is. Az oly igazításokat pedig, minő Adalbertina helyett Elisabetha stb., ha azok biztos tudomásuak, a helyi lelkész *) jogosulva van kiigazítani, hanem mindig ugy, hogy a kiigazítás indokait sajat neve alatt az illető anyakönyv víglapjain beirja s magát aláírja, hogy igy a bona fides ki legyen tüntetve. Azt, hogy Bezzegh Máriának gyermekét — térje élvén, ha Szerémségben távol is — törvénytelennek irta be, helytelenül tette. Kiigazíthatja ezt maga is ugy, hogy a jegyzetek rovatába irja, hogyan történt a hiba. A fő az, az ily kiigazításoknál, hogy kitűnjék, miszerint nem mala Jides forog fenn. — Mihály Pálnak, öcscse életében, ennek nejével nemzett gyermekeire nézve áll az, hogy ha senki sem bántja, azok örökösei lehetnek, de ha ez iránt kétely van, ez esetben szintén a törvényszékhez kell folyamodnia, hogy gyermekeiül adoptálhassa.**)— Az 1880. aug. 16-án kibocsátott miniszteri leirat hatályát nagyban változtatta a legújabb büntető codex. A »bármely más intézkedés tételének szüksége állván be, eziránt az anyakönyvvezető közegek egyházmegyei hatóságához forduljon közvetlenülannyit jelent, hogy ettől tanácsot kérjen az illető lelkész, de nem annyit, hogy az egyházi hatóság va'ami gyermeket törvényesítsen, vagy akár azt, hogy teszem a superintendens megparancsolhassa az ó-kéri plébánosnak, hogy ő az anyakönyvön változtasson, vagy viszont, hogy a *) A kathol. papnak, püspöke engedélye nélkül a legkisebb hibát sem szabad kijavítani, Adalbertina helyett Elisabetha pedig nagy hibának tekintetik. **) Én ugy tudom, hogy az örökbefogadás csak királyi kegye'em utján is csak oly esetekben lehetséges, ha az örökbefogadónak nincsenek sem törvényes sem törvényesített gyermekei, már pedig Mihály Pálnak van bárom nagykorú törvényes gyermeke s igy legjobb esetben csak is ezek beleegyezésével adoptálhatná a sógornőjével nemzett törvénytelen gyermekeket. Itt meg kell említenem még azt is, hogy a ft. püspök ur annak idején leghevesebb ellenzésem dacára megszerezte Mihály Pálnak a kir. dispenzációt, hogy házasságtörő bűntársát, sógornőjét, nőül vehesse. Papi bizonyítványomban kijelentettem, hogy ezen házasság engedélyezése egyházamban bomlásba hozná az erkölcsi rendet. Arra is van már eset, hogy egy 16 éves fiú egy 15 éves leánynyal száz vendég jelenlétében ünnepelte lakodalmát, esketve e boldog pár természetesen nincsen, kalocsai érsek bármely változtatás tételre utasíthassa a kiszácsi lelkészt.* Itt mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy én is, de az ó-kéri plébános is, ugy értjük a min. leiratból idézett helyet, miszerint a ft. superintendens urnák közvetlenül, tehát a vallásügyi minisztérium kikerülésével kellett volna megkeresnie a bácsmegyei alispánt, hogy az ó-kéri kath. anyakönyvben előforduló hibás anyakönyvi adatokat, melyek miatt a kiszácsi ev. lelkész felszólalt, bö'cs belátása szerint kijavíttatni méltóztassék, mely megkeresés folytán a bácsmegyei alispán bizonyosan átirt volna a kalocsai érsekhez. Különben ugy a főesperes urnák, mint a superintendens urnák röviden ismertetett leveleik nem hagynak semmi kétséget az iránt, hogy ök az anyakönyvek helyes vezetésére nézve végzetes, alig megmagyarázható tévedésben vannak. Már az 1868: LIV. t.-cikk 22. §-a sem bir azon értelemtr.el, melyet neki a főesperes ur és a püspök ur erőszakosan adni méltóztatnak. Ezen § egyszeri figyelmes elolvasása nem hágy kétséget aziránt, hogy általa csakis a házassági viszonyból származható peres kérdések tétetnek át az egyházi törvényszékektől a világi törvényszékekhez, a perenkivüli kérdések pedig ama § által nem is érintetnek, sőt ama törvény 36. §-ában világosan mondatik, hogy az evang. hitfelekezeteknél az 1786 óta kifejlődött joggyakorlat tovább is szolgál zsinórmértékül azaz: az 1868. LIV. t cikk a mi házaisági ügyeinkben, minthogy nekünk házassági ügyekben ítélő egyházi törvényszékeink soha nem voltak, nem talál semmi változtatni valót, sőt ellenkezőleg egész terjedelmében jóváhagyja és szentesid házassági joggyakorlatunkat, a mint az egy század lefolyása alatt megszilárdult. Ezen joggyakorlat szerint a két evang. hitfelekezeteknél épen ugy, mint a kathohkusoknál a házasság előtt született törvénytelen gyermekek a szülők utólagos törvényes egybekelése folytán törvényesülnek, a házasságon kivül született gyermekek pedig csak királyi kegyelem utján törvényesithetők. En Pozsonyban is Bécsben is de Székács József, Török Pál, Blázy Lajos, Révész Imre és más irók irataiból is ugy tanultam az egyházi jogot, hogy Magyarországon az eskető protestáns papnak kötelessége az esketési anyakönyvben a szülők esketésekor a házasság előtt született gyermekek létét konstatálni, a születési anyakönyvbe pedig kötelessége bejegyezni, melyik napon keltek egybe a házasság előtt született minden egyes gyermek szülői, és az igy törvényesnek kijelentett gyermek törvényességét 100 év óta minden kormány és hatóság elismerte. Égészen igy értelmezik az 1868: LIV. t.-cikket a kath. püspökök és irók. Szerintük az úgynevezett szentszékek csak akkor foglalkoztak a »gyermekek születésének törvényességével,« ha ezen törvényec

ség per utján megtámadtatott, pl. ha a férj hűtlennek tartotta hitvesét, vagy a házasság megkötésekor a törvény követelményeinek elég nem tétetett stb., de a peren kívüli esetekben intézkedett a szentszék nélkül maga a püspök, esetleg érsek, szigorúan ragaszkodván a kánoni jog azon elvéhez, hogy a házasság előtt született gyermekek az utólagos egybekelés ténye által már is törvényesítve vannak, és a püspök egyszerűen elrendeli, hogy a fait accompli a születési anyakönyvben is konstatáltassék. Ezen felfogás helyessége kitetszik az 1868 : LIV. t-cikk 15. és 16-ik § ból is, melyekben különbség tétetik a házasság előtt született gyermekek és házasságon kivül született gyermekek közt, és hogy száz éves joggyakorlatunkban az 1868 : LIV. t.-cikk folytán semmi változás nem állt be, mutatja az országos kormány több rendelete. Ezen rendeletek ez idő szerint egész terjedelmükben nem lévén kezemnél,