Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-21 / 12. szám
360 tanács, közelebbről pedig annak tisztviselő karának közreműködésétől ezennel szives bizalommal kérek. A mi még mondanivalóm van, itt következik : Az örök igaz istent én, mint buzgó református mindenkor szivbeli nagy alázatossággal imádtam és imádni — mig élek — soha meg nem szűnöm. Buzgó fohászkodással esedezem hozzá: áldja meg az őt lélekben, igazságban imádó magyar Sionát, a mi felséges Urunk, koronás királyunk országlása alatt virágzó népes debreceni ref. anyaegyházat, ezen tekintélyes egyházat, mely, ha szerénysége engedné, nem anynyira népességével, mint inkább történeti dicső múltjával imponálhatna, a mennyiben nincsen az összes magyar hazában egyház, mely a debrecenivel az ev. reform, vallásnak akár megalapítása, akár gyámolitása tekintetéből a versenyt kiállani képes lehetne. Cselekedje is a mennyei felség, hogy ezen vezérszerepre hivatott egyházban az anyagi jólét mellett az evangel. tiszta tudomány, a feddhetlen erkölcs, vallásos hitélet, felebaráti szeretet mindinkább gyökeret verjen és megerősödjék. Ajándékozza meg az isteni kegyelem ezen egyház külső-belső elöljáróit kígyói okossággal, galambi szelidséggel, hogy a rájok bízott ügyeket mind jelenben érezhető mind jövőre kiható előnynyel intézhessék. Áldja meg ezen egyház minden rangú híveit, gazdagait, szegényeit, hogy ki-ki fáradságos munkájával szerzett vagyonát békével élvezhesse, másokkal, különösen pedig hitének cselédeivel jól tehessen s az egyház napról napra növekedő szükségeinek fedezésére tőle telhetőleg adakozhassék. Támaszszon a menyei kegyelem időről időre az egyházban nagyobb szabású jóltevőket, hasonlatosakat az eddigiekhez, kiknek drága neveik ezenkívül, hogy az egyház aranykönyvében beiktatvák, gyémántbetűkkel vannak és lesznek bevésve a jelen kor és késő maradék hálás emlékezetébe. Rólad sem feledkezem el, óh hogyan is feledkezhetném el, többeknek közülünk is szülőföldje, mindnyájunknak pedig kedves lakóhelyünk: szabad kir. Debrecen városa! Óhajtom a zsoltáriró szerint: y Legyen te kőfalaidban csendesség és jó békesség. Jó szerencse házaidban, a község közt egyenesség. Az én atyámfiaiért, itt lakó hitfeleimért, adjon Isten jó békességet. Szentségéért im ez helynek, mely szerzetett az Istennek, minden jót kívánok tenéked.* TÁRCA. Anyakönyvi mizériák. A magyar büntető törvénykönyv az anyakönyveket | köziratoknak nyilvánítja, és kemény büntetéseket ró mind azokra, akik nem úgy vezetik az anyakönyveket, a mint azt az állami törvények megkívánják. Ezen lex dura dacára tudtommal nem akadt protestáns főpap, ki papjait a helyes anyakönyvvezetésre kitanította volna, sőt a legelőkelőbb lelkészek sorában, mint kimutatni fogom, olyanok is akadnak, a kiket hibás anyakönyvvezetés miatt egy hónapra lehetne börtönbe záratni. Ez nagy szó, kérem, tehát szíveskedjék soraimat lassan és figyelemmel olvasni és előre megbocsátani, ha több mellékesnek látszó körülményt hozok szóba. Tóth István kathol. vallású férfi vad házasságban élvén Sztrehárszky Erzsébet nevű evang. vallású nővel, nemcsak fi, hanem leánygyermekeit is a kathol. papnál kereszteltette meg. Utóbb törvényesen egybekelni akarván, megígérte, hogy leányait evang. vallásban fogja neveltetni, és ezen feltétel mellett én eskettem meg. A mint javában törtem fejemet, hogyan fogom én Tóth Istvánnak leánykáit az 1868: LIII. t.-cikk 15. §-a alapján egyházamnak megmenteni és törvényesíteni, kaptam az ő plébánosának, E. I. urnák ilyen tartalmú átiratát: sÓ7 : ex 1886. Főtisztelendő plébános ur! Tóth István gyermekeinek törvényesítése céljából szükségem van annak eskető levelére, kegyeskedjék tehát eskető levelét hivatalból bélyeg nélkül, felül a következő felirattal » Törvényesitési eljáráshoz« kiállítani és nekem megküldeni, hogy gyermekeinek törvényesitéseért folyamodhassam. E. I. . . .« Ezen levél vétele után több kérdést intéztem E. I. plébános úrhoz, melyekre ő az elhagyhatók elhagyásával ekképen felelt : »A törvényesitési eljárást érsekünk (a kalocsai érsek) 1877. évi október 2-án 1457. szám alatt kelt rendeletével meghatározta és pedig a következő módon. Minden egyes törvényesitési esetért hozzá kell folyamodni a következő okmányok melléklésével: 1. a törvénytelen gyermek keresztlevele, 2. a szülők eskető levele, 3. az apa nyilatkozaia két tanú előtt, hogy a házasság megkötése előtt született gyermek az ő gyermeke, és hogy az anyjaval kötött házasság folytán annak törvényesitését, és saját nevének a születési anyakönyvbe való beiktatását kéri. Ezen rendelet végén azt mondja érsekünk, hogy mind ezen okmányok hivatalból bélyeg nélkül állitandók ki. Már most, hogy miféle miniszteriális rendeletre alapítja a bélyegmentességet, azt nem tudom.* Mig éz a levelezés folyt, időközben egy ujabb házasság köttetett meg. G. Pál ev. hadköteles vad házasságban élt Cs. Mária kathol. nővel, s bár távozásakor lelkére kötötte, hogy a születendő gyermeket, ha fiu lesz, az evang. templomban kereszteltesse meg, távollétében született fia mégis a kathol. templomban lett megkeresztelve. (Itt közbevetőleg csak azt jegyzem meg, hogy én a szomszédos kathol. plébános uraknak sokkal több gyermeket elkereszteltem, mint ők nekem, de az 1884. évi julius hó 11-én kelt vallás- és közoktatásügyi miniszter rendelete alapján kölcsönösen beszüntettük az elkereszteléseket). Átírtam tehát második szomszédomhoz L. L plébános úrhoz, lenne szives Cs. Mária törvénytelen fiának keresztelő levelét nekem megküldeni, melyre törvényesitési ügyben szükségem van. Hát L. I. plébános ur csakugyan bélyeg nélkül és ingyen » Törvényesitési eljáráshoz« felírással küldte meg a kért okmányt. Ezen