Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 355 De a helyzet egyre kellemetlenebb lett. A panslávismus által felvert hullámok semmiképen nem akarnak csillapulni. Evek óta nemcsak az egyházi lapokban, hanem a napi sajtóban is egyre jönnek erre vonatkozó uj vádak s ezek ellen uj védekezések. Nemcsak arról folynak a panaszok, hogy a még költői virányokon andalgó szláv lutheránus ifjak csillapithatlan mohósággal magukba szívják azon idegen biztatásokat, melyek egy végetlen, minden mást elnyomó szláviáért rajongnak, hanem keserű gyanúsítások is hallatszanak, miszerint a lutheránus püspökök sem igyekeznek arra, hogy a magyar kulturának fényes fáklyáiként tündököljenek. íme ez az oka annak, hogy a haza nagy közönsége azon nézetben van, miszerint a luth. püspökök, egyet-kettőt, tehát fele részét kivéve, a mindennapiság homályában elvesznek.*) Pedig ez téves felfogás. Az érdemekben megőszült Geduhj már fiatalabb korában hires volt nemcsak mint mély tudományu egyházi szónok, hanem a megyei gyűléseken mondott beszédei által is tündökölt mint lángoló érzelmű hazafi és politikus. Ha ő a kath. egyház papja, ma kétségkívül érseki székben ülne s a napi sajtó nem győzné szellemi kiválóságát, nagy mérvű tudományát és főpapi bölcsességét magasztalni. De igy csak luther. püspök, hozzá szerény, reklám nélküli szolgája az evangyeliumnak és oly kerület élén áll, melyből — minden keserités nélkül legyen mondva — a pátens által vert exotikus gyökerek még nincsenek egészen kiirtva. Hasonló helyzetben van dr. Szeberényi, ki akár theologiai, akár általános tudományosság tekintetében ritkítja párját. E mellett politikai téren is tudott magának tekintélyt kivívni. Biztos forrásból tudom, hogy midőn országgyűlési képviselő volt, mind tudományossága, mind fellépési modora a legmagasabb államférfiaktól teljes elismerésben részesült. Az, hogy az ő lénye azon ifjú, harcias szivósággal, mely Czékus kiváló tulajdona, nem rendelkezik, elvégre nem az ő bűne. Czékusnak azonkívül nagy előnyére szolgál a határozottan magyar érzelmű szepességi papság, holott a bányakerületben fel-felmerülő nemzetiségi controversiák még egy acélasabb kebelre is, mint a milyen dr. Szeberényié, lidércnyomásként nehezednének. Ha pedig megengedhető valakinek magán*) Egy talán kevéssé meggondolt, vagy talán mellék érdek által sugalt hírlapi cikket ne tekintsünk mindjárt a hazai közvélemény kifolyásának. Igaz, hogy a világ hamar megfeledkezik az érdemekről, de mégis a hazai nagy közönségnek az a része, mely ponderál, emlékezétében tartja az, evangelikus vallású Íróknak, politikusoknak, püspököknek a forradalom előtt, a forradal om alatt és az azután következett időkben szerzett hazafiúi érdemeit. Szerk. életéből következtetéseket vonni közéletére, ugy bízvást mondhatni, hogy azon házban, hol a család házi nyelve kizárólagosan a magyar, hazaellenes tendentiák nem ápoltathatnak. Pedig dr. Szeberényi házi nyelve a magyar, dacára annak, hogy a hazai tótság Rómájában lakik. íme, ily minőségűek és ily sorsúak a lutheránus püspökök. Bierbrunner Gusztáv. Székfoglaló beszéd melyet Szűcs István, a magy. tud. akad tagja s nyug. törvényszéki biró, mint a debreceni ev. ref. egyház megválasztott főgondnoka, székfoglalója alkalmával az 1886. március 11-dikén tartott rendkívüli közgyűlésen az egyháztanács termében tartott. Mélyen tisztelt egyházi közgyűlés! Ez ünnepélyes órában engem ért megtisztelő kitüntetésre — méltóztassanak uraim őszinte szavamnak hitelt adni — sem nem vágytam, sem nem számítottam. Annálfogva tehetném, hogy e kiváló szerencsében . részesülés alól szabadkozzam. Sőt ha számba veszem előrehaladott életkoromat és ezzel együtt járó fogyatkozásokat, ha rágondolok azon okokra, melyeket részletenkint ezúttal elő nem sorolhatok : akkor még azon eljárásom is jogosult lehetne, miszerint választóim bizalma elől tisztelettel kitérve, az írás szavai szerint igy reménykedjem : kérlek, uraim, ne küldjetek és ne állitsatok engem ide! Ha azonban az adott viszonyokat és a fenforgó körülményeket mérlegelem, már akkor szivemből lelkemből szeretett egyházam érdekében mellőzhetlen kötelességemül ismerem meghajolni hitsorsosaim akarata előtt s azt parancsnak véve, enyészhetlen hálám s legmelegebb köszönetem nyilvánítása mellett az ajánlott szolgálatot elfogadni; a minthogy azt, bár nem kevés lelki tusakodás közben el is fogadom, s magamat a főgondnoki hivatal elvállalására ezennel felajánlom. Fölajánlom pedig mindazért, mert e részben egyházi törvényeink engedelmességet parancsolnak, mind pedig azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a jelzett hivatalnak el nem fogadása esetében a választásnak újból elrendelését a tisztelt választóközönség kíméletlen zaklatásnak fogná tekinteni; nem is emlitve azt, hogy a hosszas bizonytalanság miatt a helybeli főiskolának halasztást nem tűrő gazdasági ügyei pangásban fognának sínlődözni. Tiszt, egyházi közgyűlés! Ha főgondnokká lett megválasztatásomat illetőleg hitfeleim valami részben megnyugtatást találandnak: ez körülbelől abban határozódik, hogy én a világi hivataltól