Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-21 / 12. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 355 De a helyzet egyre kellemetlenebb lett. A panslávismus által felvert hullámok semmiképen nem akarnak csillapulni. Evek óta nemcsak az egyházi lapokban, hanem a napi sajtóban is egyre jönnek erre vonatkozó uj vádak s ezek ellen uj védekezések. Nemcsak arról folynak a panaszok, hogy a még költői virányokon andalgó szláv lu­theránus ifjak csillapithatlan mohósággal magukba szívják azon idegen biztatásokat, melyek egy vé­getlen, minden mást elnyomó szláviáért rajong­nak, hanem keserű gyanúsítások is hallatszanak, miszerint a lutheránus püspökök sem igyekeznek arra, hogy a magyar kulturának fényes fáklyái­ként tündököljenek. íme ez az oka annak, hogy a haza nagy közönsége azon nézetben van, miszerint a luth. püspökök, egyet-kettőt, tehát fele részét kivéve, a mindennapiság homályában elvesznek.*) Pedig ez téves felfogás. Az érdemekben megőszült Geduhj már fia­talabb korában hires volt nemcsak mint mély tu­dományu egyházi szónok, hanem a megyei gyű­léseken mondott beszédei által is tündökölt mint lángoló érzelmű hazafi és politikus. Ha ő a kath. egyház papja, ma kétségkívül érseki székben ülne s a napi sajtó nem győzné szellemi kiváló­ságát, nagy mérvű tudományát és főpapi bölcses­ségét magasztalni. De igy csak luther. püspök, hozzá szerény, reklám nélküli szolgája az evan­gyeliumnak és oly kerület élén áll, melyből — minden keserités nélkül legyen mondva — a pá­tens által vert exotikus gyökerek még nincsenek egészen kiirtva. Hasonló helyzetben van dr. Szeberényi, ki akár theologiai, akár általános tudományosság tekintetében ritkítja párját. E mellett politikai té­ren is tudott magának tekintélyt kivívni. Biztos forrásból tudom, hogy midőn országgyűlési kép­viselő volt, mind tudományossága, mind fellépési modora a legmagasabb államférfiaktól teljes elis­merésben részesült. Az, hogy az ő lénye azon ifjú, harcias szivósággal, mely Czékus kiváló tu­lajdona, nem rendelkezik, elvégre nem az ő bűne. Czékusnak azonkívül nagy előnyére szolgál a ha­tározottan magyar érzelmű szepességi papság, holott a bányakerületben fel-felmerülő nemzetiségi controversiák még egy acélasabb kebelre is, mint a milyen dr. Szeberényié, lidércnyomásként nehe­zednének. Ha pedig megengedhető valakinek magán­*) Egy talán kevéssé meggondolt, vagy talán mellék érdek által sugalt hírlapi cikket ne tekintsünk mindjárt a hazai közvélemény kifo­lyásának. Igaz, hogy a világ hamar megfeledkezik az érdemekről, de mégis a hazai nagy közönségnek az a része, mely ponderál, emlékezé­tében tartja az, evangelikus vallású Íróknak, politikusoknak, püspököknek a forradalom előtt, a forradal om alatt és az azután következett időkben szerzett hazafiúi érdemeit. Szerk. életéből következtetéseket vonni közéletére, ugy bízvást mondhatni, hogy azon házban, hol a csa­lád házi nyelve kizárólagosan a magyar, hazaelle­nes tendentiák nem ápoltathatnak. Pedig dr. Sze­berényi házi nyelve a magyar, dacára annak, hogy a hazai tótság Rómájában lakik. íme, ily minőségűek és ily sorsúak a luthe­ránus püspökök. Bierbrunner Gusztáv. Székfoglaló beszéd melyet Szűcs István, a magy. tud. akad tagja s nyug. törvényszéki biró, mint a debreceni ev. ref. egyház megválasztott főgondnoka, székfoglalója alkalmával az 1886. március 11-dikén tartott rendkívüli közgyűlésen az egyháztanács termében tartott. Mélyen tisztelt egyházi közgyűlés! Ez ünne­pélyes órában engem ért megtisztelő kitüntetésre — méltóztassanak uraim őszinte szavamnak hitelt adni — sem nem vágytam, sem nem számítottam. Annálfogva tehetném, hogy e kiváló szerencsében . részesülés alól szabadkozzam. Sőt ha számba ve­szem előrehaladott életkoromat és ezzel együtt járó fogyatkozásokat, ha rágondolok azon okokra, melyeket részletenkint ezúttal elő nem sorolha­tok : akkor még azon eljárásom is jogosult le­hetne, miszerint választóim bizalma elől tisztelet­tel kitérve, az írás szavai szerint igy reményked­jem : kérlek, uraim, ne küldjetek és ne állitsatok engem ide! Ha azonban az adott viszonyokat és a fen­forgó körülményeket mérlegelem, már akkor szivem­ből lelkemből szeretett egyházam érdekében mellőz­hetlen kötelességemül ismerem meghajolni hitsorso­saim akarata előtt s azt parancsnak véve, enyész­hetlen hálám s legmelegebb köszönetem nyilvánítása mellett az ajánlott szolgálatot elfogadni; a mint­hogy azt, bár nem kevés lelki tusakodás közben el is fogadom, s magamat a főgondnoki hivatal el­vállalására ezennel felajánlom. Fölajánlom pedig mindazért, mert e részben egyházi törvényeink engedelmességet parancsolnak, mind pedig azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy a jelzett hivatalnak el nem fogadása esetében a választás­nak újból elrendelését a tisztelt választóközönség kíméletlen zaklatásnak fogná tekinteni; nem is emlitve azt, hogy a hosszas bizonytalanság miatt a helybeli főiskolának halasztást nem tűrő gaz­dasági ügyei pangásban fognának sínlődözni. Tiszt, egyházi közgyűlés! Ha főgondnokká lett megválasztatásomat illetőleg hitfeleim valami részben megnyugtatást találandnak: ez körülbelől abban határozódik, hogy én a világi hivataltól

Next

/
Oldalképek
Tartalom