Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-03-07 / 10. szám
297 PROTEST ÁN S EG YHÁ zitnak el dolgomban.* Az érsek megígérte, hogy e dologban rögtön a császárhoz megy.1 ) Midőn Luther elvált az érsektől, az idő mintegy délután 3 óra volt. Hazatérve Luther legelőször is Johann von Minquitz lovagot látogatta meg, ki halálos betegen feküdt, és miután azt a keresztyéni vigaszban részesítette, mivel tudta, hogy már nem sok időig maradhat Wormsbm, velejött szerzetestársával, Johann Petzensteinerrel, a város megszemlélésére indult.2 ) Es valóban még azon délután ugy hat órakor megjelent a trieri officialis a császári titkárral és még több mások kíséretében és meghozta számára az engedélyt a hazautazásra, még pedig 21 napi biztosító kísérettel, kikötve, hogy Luther az uton se ne prédikáljon se ne irjon. Luther megköszönte a császár kegyelmét és mondá : »A mint az Úrnak tetszett ugy történt; legyen áldott az Úr neve.« Továbbá kifejezte, hogy ő mindent akar tenni, a mit a császár kiván, mégis akarja, hogy Isten igéje ne legyen megkötve, mert mint Pál apostol mondja : »Isten igéje nincs megkötve. «3 ) Másnap, pénteken, április 26-ikán, délelőtt tíz órakor elhagyta Luther Wormsot.4 ) Aleander bosszúságát a Lutherrel folytatott eredménytelen értekezések miatt most is, annak elutazásánál, az ő kigúnyolásával igyekszik enyhítni. »Es ugy utazott el a tiszteletreméltó gazemberi irja ő, »tegnap három órával délelőtt, miután többek jelenlétében sok pirított kenyeret készített, és sok pohár malvaziát, melynek ő erős kedvelője, megivott. «5 ) Luther hazafelé utazása és az elutazása utáni események Wormsban. Luther gyorsan folytatta útját hazafelé. Április 27-kén már Frankfurt am Mainban volt. A Wormsban történtekkel teljességgel nem volt megelégedve. O, ugy látszik, azt hitte, hogy ügyét majd formális vizsgálat alá veszik, az egyház tanával ellenkező véleményeit pontrólpontra megkritizálják, és őt netaláni tévedéseiről vagy hibás felfogásairól a szentírásból vett vagy más világos érvekkel meggyőzik. Bosszúsága csillapítására aztán ő is a Wormsban történt tárgyalások kigúnyolásához folyamodik, írván Frankfurtból Lucas Chranachnak április 28-ikán :6 ) »A császári felség összegyűjtött vagy ötven doctort, hogy a szerzetest ugyancsak legyőzzék ; azonban semmi egyéb nem történt itt, mint annyi: >Tiéid a könyvek?« Igen. »Akarod-e azokat visszavonni vagy nem ?« Nem. »Ugy takarodjál.« Ugyancsak e levélből kitűnik az is, hogy Luther már ekkor tudta, mi fog vele az uton történni, mert igy ír: »Én betétetem és elrejtetem magam, még magam sem tudom hová. És jóllehet örömestebb elszenvedtem volna a halált a zsarnokoktól, különösen a dühöngő Herzog Georg zu Sachsen kezeitől, még sem szabad jó emberek tanácsát megvetnem a maga idejében. 1) A trieri érsek személyesen és küldöttei által folytatott értekezéseinek leirása, Aleander 1521. április 27-iki levelének, Spalatini Annaleseinek, Luther Albrecht v. Mansfeld grófhoz 1521. május 3-kán irt levelének és halála előtt tartott asztali beszélgetésének, továbbá Christoph v. Schwarzenberg Ludwig v. Bayernhez 1521. ápr. 25-ikén irt levelének összevetése. 2) Spalatini Annales. 3) Luther lev. Albr. v. Mansfeld grófhoz máj. 3. 4) Spalatini Annales. 5) Aleander levele 1521. ápr. 21. e) A levél található dr. Wilh. Mart. Leberecht de Wette : »Dr. M. Luthers Briefe, Sendschreiben stb.c 1. köt. 588-ik oldal. ÍI ÉS ISKOLAI LAP. 298 Egy kevés ideig hallgatni és szenvedni kell: »Egy keveset nem Iá'tok engem , de aztán egy keveset megint láttok engem,« mondja Krisztus. (Ján. 16. 16.). Én remélem ennek ugy kell most is történnie. Mégis Isten akaratja, mint a legjobb, történjék ebben, mint az égben és földön. Ámen.« 1521 április 28-ikán délután Friedbergbe érkezett Luther. Még azon nap visszaküldte onnan a heroldot két levéllel. Az egyik levél a császárhoz, a másik az összes birodalmi rendekhez volt intézve. Valószínűleg még Frankfurtban, hol ő másfél napot töltött, fogalmazta meg Luther e leveleket. Mindkét levélben, a császárnak latinul, a rendeknek németül írva, megköszöni Luther a kíséretet és kijelenti, hogy ő kész még most is bírák elé állni, és ha a szentírásból meggyőzik mindent visszavonni.1 ) A birodalmi herold visszaküldése azért volt szükséges Lutherre nézve, hogy az ne legyen jelen a következendő eseménynél (az ő látszólagos elfogatásánál) sne protestálhasson az ellen a birodalom és császár nevében, a mi bizonyára komolyabb következéseket vont volna maga után. Különben is a herold nagyon alkalmatlan tanú lehetett volna. Még április 29-ikén, most már a biroda^i kíséret nélkül folytatva útját, eljutott Luther Grünbergig. Május 3-ikán Eisenachban volt. Innét irta meg Luther a wormsi eseményeket Albrecht von Mansfeld grófnak egy levélben, melyet mi mint nagyon fontos és hiteles foirást többször használtunk e munka folyamában. Május 4-ikén aztán, midőn Luther tovább folytatta útját, Altenstein és Walthershausen közelében Hund von Wenkheim és Berlepsch nevű nemes emberek vezetése alatti kis lovas csapat által elfogatott és Wartburg nevű hegyivárba vitetett, közel Eisenachhoz. Az elfogatás színleg a legerőszakosabb módon történt, hogy ezáltal a fuvarost és Luther szerzetestársát annál inkább elámitsák és a közvéleményt annál jobban félrevezethessék. Luther aztán személyileg eltűnik egy időre a világ színpadáról, hogy mint a csendben munkálkodó Georg lovag alapját vesse meg egy komoly egyházreformatiónak. Luther ez elfogatása határozottan a szász választófejedelem, bölcs Fridrich, műve volt. O előre látta a bekövetkezendő eseményeket, és nagyobb zavarok és alkalmat'anságok kikerülése végett, leghelyesebbnek látta, ha Luther egy időre eltűnik a világ színpadáról. Többen, a német történetírók közül tagadják, hogy Fridrich részes lett volna a Luther elfogatásában, s állítják, hogy ő csak felhatalmazta tanácsosait, hogy azok azt csinálják Lutherrel a mit jónak látnak. E történetírók véleménye szerint Fridrich még azt sem tudta, hogy hol tartózkodik Luther és nem is akarta tudni, mert lelkiismeretét tisztán akarta tartani, hogy annál szabadabban működhessék a Luther érdekében. E történetírók azon tényből indulnak ki, hogy a választófejedelem mindig tagadta, hogy ő tudna Luther hollétéről s késznek nyilatkozott ez állítását esküvel is bizonyitni. A választófejedelem jellemének tisztázása végett aztán felvették, hogy ő csakugyan nem tudott a Luther hollétéről. Nekünk azonban nem áll érdekünkben az egyébként tiszteletreméltó és érdemdús választófejedelem jellemének tisztázása és igy minden habozás nélkül kimondjuk, hogy ő bizony nemcsak tudomással bírt a Luther elfogatásáról, hanem valószínűleg annak kigondolója volt, (mint Spalatin annalesei után állithatjuk), bár mint nagy i) Dr. Wilh. Mart. Leberecht de Wette: »Dr. Mart. Luthers Briefe stb.f. I. köt. A császárhoz irt levél 589. old. A rendekhez irt 594. oldal.
