Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-07 / 10. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 299 politikus nem vonakodott azt eltagadni s a közvélemény félrevezetésére azt is nyilvánitni, hogy ő kész azt esküvel is megerősitni, minthogy úgyis tudta, hogy senki sem fogja őt ünnepélyes esküre kényszeritni. E választófejedelem jellemzésére különben kimondhatjuk, hogy ő, jó tulajdonai mellett, nagyon cselszövő és fortélyos volt, ugy hogy Aleander, kitől a nagy világ- és emberismeretet senkisem tagadhatja el, őt állandólag csak »a szász róká«-nak nevezi leveleiben. Luther hazatérő utja ecsetelésének befejezésére még csak azt kell megemlítenünk, hogy ő a császár egyenes parancsa ellenére is prédikátiókat tartott Hirschfeldben és Eisenachban.J

) Lássuk azonban mi történt Wormsban Luther elutazása után. Munkánk befejezetlen csonka mű lenne annak elbeszélése nélkül. Az események ugyanis nem végződtek be Luther elutazásával; az ő ügye nyilt kérdésként maradt vissza a birodalmi gyűlésre. Á pápai követek most, miután egyedül maradtak a tér urai, még megkétszerezett erővel működtek azon, hogy e nyilt kérdést a pápának minél nagyobb előnyére dönthessék el. A pápai követek e törekvése képezi az ezutáni eseményekben a legfőbb működő rugót; s minthogy ők mindenütt ott voltak és mindent kikutattak, az Aleander Rómába küldött tudósításai szolgálnak legfőbb és csaknem egyedüli forrásul ez események leírásánál. Aleander irja május 5-ikéről, hogy a császár még április végén kérdést intézett a rendekhez a Luther ügyére nézve. A rendek többsége aztán (tulajdonkép a három egyházi és a brandenburgi választófejedelem, mert a szász választófejedelem sem igent sem nemet nem akart mondani) május elején kijelentette, hogy ők beleegyeznek abba, a mit a császár nyilvánított akaratja szerint, Luther és könyvei ellen tenni fog. Erre aztán a császár magát Aleandert bizta meg a Luther ellen kiadandó császári rendelet fogalmazásával. A buzgó Aleander, magát rendkívül meg erőltetve, egy éjjel megcsinalta azt. Reggel azonban midőn bemutatta azt a császárnak és a titkos tanácsnak, bár meg voltak elégedve vele, mégis vizsgálat végett átadták azt a német tanácsnak. Aleander panaszkodik ez eljárás ellen levelében, mert e tanács rendesen nagyon elszokta halasztani a dolgokat és »mert abban némelyek lutheránusok, mások titokban a szász zsoldjában állnak, mindnyájan együttvéve a klérusnak és különösen Rómának ellenségei, ugy hogy én félek« irja ő, »hogy ha gyorsan igazítják is, akkor sem teszik a mi kívánságunk szerint, különösen a birodalmi kiközösítés pontjában « Aleander aztán ismét a császár politikai helyzetében keresi e huzás-halasztás okát, a mennyiben hire van, hogy a svájciak Francziaországhoz állottak, s a pápát ismét gyanúba vették; azonban irja ő, mások szerint a császár elakarja addig halasztani a dolgot, míg egyesek, s különösen a szász elutazik. Május 8-án aztán ismét jó reményekkel telve irja, hogy Ziegler és Spiegel császári titkárok, magokat egészen megerőltetve, bevégezték a császári rendelet németre fordítását, és ő kivitte, hogy mihelyt az tiszta Írásban készen lesz, azonnal közhírré tétessék. E közhirrétevés azonban nem történt olyan hamar, mint Aleander gondolta. Mielőtt azonban ennek okait felfejtenők, helyesnek tartjuk Aleander leveleiből egyes, a Luther személyére vonatkozó híreket közölni. (Vége köv.) Rdlcosi György. A Nőről és a nő hármas hivatásáról,*) — Töredék. — Az egyik hivatása a nőnek, hogy legyen az emberi társadalom angyala, nemtője. A másik, hogy legyen a férfinak áldása. A harmadik s legfontosabb, hogy legyen az emberi nem látható gondviselése. Szóval: jótékonyság, feleség, anya... — Azt mondja Lenau költő: »Ist an der Welt dein Herz erkrankt, Und wenn dein guter Glaube wankt, — Blick' eineni Weibe, das dich — liebt — Ins Auge, — und dein Gram zerstiebt!« És a költő ezen pár szavával pompásan ecsetelte azon hatást, azon befolyást, melyet a nő gyakorol a maga második hivatásában, a mely a házasság. Régi de igaz aranymondás az, hogy a boldogsághoz két emberre van szükség, — hogy csak ott honol az igazi boldogság, a hol van »két sziv — egy lélek«, a hol »ketten lesznek egygyé« — s hogy »nem jó az embernek egyedül lenni.« Már Mózes tudta ezt! És valóban — a férfiúnak egész szerencséje, hírneve és dicsősége, gazdagsága, hatalma, minden öröme és élvezete sem képes kitölteni azt az ürt, mely szivében van, hanem csakis a nő és annak sz relme! A férfinak az élet hullámai közé kell magát vetnie, azokkal kell küzdenie. Dolgoznia kell egész az elfáradásig! E munka közben, a létért való küzdelemben, az anyagiakért s az anyagiak után való fáradozása közben, ifjúi szép álmai lassanként tünedeznek, légvárai szétfoszlanak, vágyaiban, várakozásában csalódik. Ezért van szüksége egy olyan társra, a ki tetterejét folytonosan felfrissíti, megújítja, életkedvét megőrzi, — törekvései közben buzditólag, serkentőleg, biztatólag hat reá — s ezen élettársa a nő, neje. Élete voltaképen ott kezdődik, midőn szeretni kezd, mert a szerelem ad értéket az életnek s igazán élni csak akkor tud, ha szerettetik, mert szerettetni annyit jelent, mint megértetni, megáldatni, boldog lenni! Szerettetni annyi, mint az élet küzdelmeiben menedékhelylyel birni az élet viharai ellen. Hányszor csalódik a férfi az emberekben s hányszor reményeiben! ? Boldog, kit neje tanit újra hinni az emberekben, újra remélni, bízni a jövőben. Gazdasszony nélkül maradt gazdaságot vinni, háziasszony nélkül maradt házat ellátni, anya nélkül maradt gyermekeket anyailag gondozni — csakis egy nő lehet képes! Nejének szerelme : a férfi vigasza a csapások között — nejének szerelme kölcsönöz a férfinek erőt a küzdelemhez, kitartást a bajokban. Mennél keserűbbé lesz élete, annál nagyobb odaadással csüng rajta neje, — s mennél nehezebb életfoglalkozása, munkája, annál édesebb nejének hozzá való ragaszkodása. Mert hiszen a hiven, igazán szerető nő szeret az önfeláldozásig. O nem hagyja el férjét, bár minden elhagyja is; ha szerencséje aláhanyatlott is; mert hiszen a nő hüxége hasonlil a holdhoz, melynek szelid fényét a férfi csak akkor látja, mikor szerencséjének napja leáldozott. A hű nő férjét ugyanazon bizalommal kiséri, midőn Luther levele Albrecht v. Mansfeld grófhoz 1521 máj. 3. *) Hörlc József eperjesi tanár s collegiumi igazgató a fenntebbi cím alatt írt, és olvasott fel az >eperjesi Széchényi-kör* 1885-ik nov. 30-iki házi estélyén egy becses s érdekes dolgozatot. Ez közelebb nyomtatásban is megjelent, ebből vettük át e becses töredéket. Szerk.