Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-07 / 10. szám

295 PROTESTÁNS csorához készülőket, és erre nézve ne tartsa elégségesnek a kis katekhismusnak kérdéseit és a könyörgéseket betanittatni; ne tartsa elégségesnek a 3 vagy 4 heti időszakban csak olykor-olykor érintkezni tanítványaival. Szerintem a konfirmándusok előkészítésénél van helye és ideje annak, hogy a szorosabb értelemben vett evang. reform, egyházunk hitigazságai s erkölcsi elvei a gyermeki kebelben meggyökereztessenek ; és már erre egyáltalában nem elég a fenntebb érintett 4—5 heti időszak, hanem ezt egyéni tapasztalat folytán mondom — a böjti úrvacsora osztása utáni héten kezdve — pünköstöt megelőző vasárnapig — mindennap — kivéve a szombatot és vasárnapot kell a lelkipásztornak foglalkozni az előkészítendőkkel, s ha közbe-közbe elhárithatlan akadály gátolja, azt utánpótolni oly módon, hogy egy nap délelőtt is, délután is tart tanítást. Saját egyházamban 20 éve teljesitem a konfirmándusok előkészítését, s ugy találom, hogy az általam jelzett idő alatt van mit tennie, van mit tanítania a lelkipásztornak a legjobb népiskolai tanitó működése mellett is. Az ünnepélyesen eszközölt konfirmálás hatásáról beszélni feleslegesnek tartom, ki ezt kétségbe vonná, tegyen egy kísérletet, kétkedése azonnal eloszlik s oda áll az Úr asztala elé, meghatottan felmagasztasulva, hogy a gyülekezetet is a konfirmálandókkal együtt közelebb emelje a mennyhez, s éreztesse velük Isten közelségét s hatalma mellett atyai jóságos szeretetét. Itt a hol az iskolai vallásos nevelés némely módozatát és eszközeit érinteni kisérletet tettem, itt van erős és alapos ok, melyet szintén a tapasztalásból meríthetni, kifejezni óhajtásképen azt is, hogy miután a községi és állami iskolákban a tanitó mintegy eltiltatott a vallás és erkölcsi életre tartozó neveléstől és ez egy különálló közegre bizatott: ám legyen, ha már másképen nem lehet; de hát ez a körülmény azt parancsolja , hogy hittant-hallgató ifjaink, kik már a fejletlen értelmi tehetségű gyermekeknek is kell, hogy vallásos oktatást adjanak; a helyes és rövid uton célhoz vezető paedagogica elvei szerint, ott a papi szemináriumban vezettessenek be a vallástanitás mesterségébe; hogy aztán ha ily feladat néz reájuk, az általuk tanítandó gyermekekkel, ne a most nyomatva levő kézikönyvek tartalmát tanultassák sablonszerűleg, ha még is betanultatva lenne! hanem hivatásuk sállásukkivánalmaihoz képest, legyenek már a kis gyermekeknek is apostolai, vezessék azokat — Jézus utasítása és nyilatkozata szerint, a jóságos menynyei atyához, plántálják szivükbe az ő iránta való szeretet és hála nemesitett oltványát, melyen aztán a férfikorban, az erényes élet és isteni féléül ES ISKOLAI LAP. 296 lem, a kegyesség jóizű gyümölcseit érleljék meg a lelkipásztorok által híven és tisztán teljesített igehirdetés és jóravaló serkentés, épületes tanításai. Igen ! Igen ! ha mind a felekezeti, mind az állami vagy községi iskolákban a nevelés alapja az igaz vallásosságra, az Isten öntudatos imádásának szükségérzetére lesz bazirozva, csak úgy épithet tovább az igehirdető Ur szolgája az Isten országán, csak ugy nevelhetünk egyházunknak buzgó értelmes tagokat, imádva szeretett hazánknak csak igy adhatunk becsületes munkás embereket ugy aztán állam és egyház vállvetve, közös erővel s józan iparkodással fognak közremunkálni ugy az egyesek, mint az egész társadalom anyagi és szellemi, ideértve főleg a tiszta erkölcsi életet, — boldogságának biztosítására. Hogy az iskolai vallásos nevelésen kivül sok más ugy egyházi, mint polgári jellemű tényező hathatósan befoly a most fejtegetett cél elérésére, ezt én tudom és ismerem, de ezen tényezők mostani gondolataim körén túl esnek, talán lesz idő, lesz alkalom, midőn e tekintetben szintén tapasztalaton alapuló egyéni észrevételeimet és eszméimet bátor leendek papírra tenni. Sütő Kálmán. TÁRCA Luther Wormsban, Egyháztörténelmi tanulmány. Önálló történelmi kutatás után. (Folytatás.) A trieri érsek még a megvesztegetést is megkisérlette és ígért Luthernek, »hogyha ő az övéitől való félelemből, (kik mint mondják őt halállal fenyegetik), fél a visszavonástól, egy jó priorátust várai egyikének közelében, és hogy most közelebbről megtartja őt az ő asztalánal és tanácsában az ő és a császár legfőbb védnöksége alatt és pápai kegyelemben.* Luther azonban ezt is visszautasította. Végre megkérdezte őt az érsek: »De mit láttok ti jónak, doctor ur, a mit az embernek e dologban tennie kéne?« Erre mondta aztán Luther, hogy ő jobb tanácsot nem tud adni, mint a melyet Gamáliel adott volt; »Ha emberektől vagyon e tanács vagy dolog akkor el fog az múlni; ha azonban Istentől van, akkor ti nem tudjátok azt megakadályozni.* De mégis kellene az embernek valamit tennie, vélte az érsek, ha például némely tételeket elhagyna az ember, nevezetesen azon tételeket, melyek Constanzban kárhoztatva voltak. »Kegyelmes uram !« válaszolt Luther, »ebben nem tudok engedni, történjék velem a mit Isten akarl« És egyúttal folytatta : »Kegyelmes Uram 1 kérem választófejedelmi kegyelmességedet, legyen szives számomra a császári felségnél engedélyt kieszközölni a hazautazásra, mert én már 10 nap óta vagyok itt és semmit sem iga-