Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-03-07 / 10. szám

9 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 278 falusi viszonyok figyelembevételével, — semmi kívánni valót. És ha ez a vallásos nevelés az egész iskolai életen fokozatosan s lelkiismeretes gonddal átvezettetik — jótékony s üdvös hatása meglátszik a felnőtt s iskolából kikerült embereken is; mert szíveikbe beplántálva levén az Isten igaz ismerete és imádásának vágya, az valamint az Isten szent beszédének hallgatása után való szomjuhozásban épen ugy a szép magaviseletben is nyilatkozni fog. Itt kell tehát segiteni, e tekintetben kell gyökeres és hathatós intézkedésekről gondoskodni egyházunk hitfelekezetünk vezéríérfiainak, mindenek előtt becses figyelmébe hozni a közoktatási minisztérium illető szakközegének, hogy a jelenlegi népiskolai tantervezet, a sok és terjedelmes tananyag s a falusi nép életviszonyai mellett a célon messze túl lő — s a túlterheltség következtében alig biztosítja a legkisebb eredményt is, annálinkább, mert a falusi, egy tanítóval biró, gyakran felette népes iskola számára épen azon tanterv, épen azon mértékben való keresztül vitele van megparancsolva, mint a nagy városok, több tanítóval, impozáns fényűzéssel berendezett, s a falusi fölött mindenesetre magasabb s fejlettebb értelmi tehetséggel bíró növendékekkel benépesített iskoláinál; aztán készíttessék egy oly vallástanitási és nevelési vezérkönyv, melyben a keresztyénség Istenének igaz és helyes ismerete, öntudatos és átérzett imádásának módja legyenek az irányelvek ; még pedig mellőztessék minden, a mi felesleges, minden a mi nehézkessé és hosszadalmassá tenné a kitűzött cél elérését. És ez ne pusztán a mindennapi, hanem az ismétlő iskolásoknál is már hitfelekezeti szempontból fokozatosan vitessék keresztül, még pedig oly rendelkezéssel, hogy ezen utóbbiaknál a siker, az eredmény a fensőbb egyházi hatóságok által ellenőrizhető legyen; nagyon természetes, hogy a szorosan hitfelekezeti vallásos oktatás a konfirmándusok előkészítésénél érvényesítendő. Nem lehet célom itt és ez alkalommal azon kérdés fejtegetésével s indokolásával sem foglalkoznom, hogy a felekezeti népiskolában ki tanitsa a vallást? Én határozottan azok nézetéhez csatlakozom, kik azt az iskolai tanitók által kívánják teljesíttetni. Teszem ezt — a többieket mellőzve — már csak azon egy oknál fogva is, hogy a nagy Isten ott van mindenütt a természetben ugy, mint történelemben, feltalálható ő az osztályok számára irt >

01vasókönyvek<

erkölcsi elbeszéléseiben; ugyanezért egy igazán lelkes tanitó a maga vallásos meggyőződését és érzületét — a mivel okvetlenül birnia kell — mindezen tantárgyak előadásánál átöntheti tanítványai lelkébe s igy a mit a külön vallásórán fejteget és magyaráz, azt ezen alkalmakkal példával bizonyíthatja, ekként a gyermekek gondolatát és érzését esetről-esetre a mindenható Istenre, a bölcs és szeretetteljes atyára irányozhatja. Hogy pedig a tanitók ezt egész lélekkel és odaadással megtehessék, már a tanitóképezdében kelletik ugy vezetni s arra szoktatni, hogy az Isten igaz ismeretét és imádását s az ezeken alapuló tiszta erkölcsiáég és becsületesség kimagasló eszméjét és irányelveit, ne pusztán a specialiter erre rendelt vallásórákon közöljék a növendékekkel, hanem egész működésük, egész tanítási és nevelési rendszerük ezekre legyen bazirozva, anynyival inkább, mert ez a többi tanulni valóknak nem hogy ártalmára, sőt előnyére szolgáland. Minthogy pedig, bár nem örömest teszem, de az igazsághoz híven kénytelen vagyok bevallani, hogy a most működő tanitók legtöbbjének rendszere és eljárása egyáltalában nincs oly alapra fektetve, hogy a vallásos és erkölcsi érzés, az öntudatos imádkozásban, az Isten igéje hallgatása utáni vágyakozásban — csak némi részben is kielégitőleg nyilatkozzék, sőt több helyütt minden vallásos irányú tantárgygyal nagyon felületesen és könnyeden bánnak el, — nem lehetne-e egy-egy e téren igazán hivatott s kiváló eredményt felmutató tanitó által szakszerű felolvasások és minta-előadások utján segiteni a dolgon ? Hiszen a társadalom a tudomány más nemeiben, az ipar, kertészet, méhészet, stb. körében oly követésre méltó példát állit előnkbe, mely után szinte vágyva kell vágyakoznunk ; hát csak épen a vallás és lelki életre nézve akarunk tetszhalálhoz hasonló közönyösségben tespedni. Bizony! bizony 1 lehetetlenség nem éreznünk, hogy e téren sem maradhat minden ugy, a mint van, s nem mehet ugy, amint ment eddig magától; már pedig hogy a társadalom egy magasabb és tisztultabb álláspontra helyezkedjék, ennek lehetősége csak ugy helyezhető kilátásba, ha a gyermek kedélyvilága a zsenge korban, — értelmisége és gondolkozás módja szerint — át lesz hatva az Isten igaz ismeretétől s átérzett imádásának szükségérzetétől. Azonban, mig a vallástanitást — már csak az általam telemiitett egyetlen oknál fogva is — a felekezeti iskolában a tanítóra bizni célszerűnek véleményezem és tartom ; emellett az okvetlenül megkövetelendő, miszerint minden lelkipásztor elengedhetlen kötelességének ismerje a ^Zsinati törvények^ 109. §-sa meghagyása szerint járni el; ugyanis maga oktassa az Urasztalához készülő növendékeket s a konfirmációt egész ünnepélyességgel hajtsa végre; mert hát e tekintetben is sok kívánnivalóval találkozhatni. Igen! maga oktassa a lelkipásztor az urva-18*