Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

253 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 273 következő zsinat Ítélete alá. Aleander, midőn ez »ördögi* kiegyezkedési pontokat megirja Rómába, nem győzi azokat elég élesen bírálni, mert ő tisztában volt azzal, hogy azok a pápai tekintélylyel, melynek megvédéséért volt ő Wormsban, össze nem egyeztethetők, hogy — mint ő kifejezi — »solus pontifex, verus judex* (egyedül a pápa az igaz itélő bíró). Mentegeti is magát, irva a pápai vícekancellárnak, Giulio de Medici nek: »Ne higyje kegyelmességed, hogy ezen négy, annyira elidegenítő, ajánlatot mi gondoltuk ki vagy tanácsoltuk; sőt inkább mi állandóan arra törekedtünk, hogy a visszavonás a mi utasításunk szerint történjék, vagy sehogy. Mivel azonban az érsek, mint ő mondja, látta, hogy Luther a kérdés olyan feltevését, a milyet az ő officiálisa terjesztett eléje, elvetette, azért lépett fel ezen ajánlatokkal, hogy ez által Luthert valamiféle módon félre vezesse, hogy bár csak egy névelőszócskát is tévedéseiből visszavonjon, a mi a népet teljesen fellázította volna ellene; azonban mondja az érsek, sohasem volt az ő véleménye, hogy a nevezett ajánlások érvényesek legyenek, kivéve a mennyiben azokat az apostoli tekintély megengedi, és hogy ő arról először minket tudósított volna.« Luther azonban mind e feltételeket azon szóval, hogy »ő a szentírást nem adhatja fel,« visszautasította. Luthernek a szentírásra vonatkozó feltétele pedig az ellenpárt előtt teljesen elfogadhatlannak látszott, mert mint a trieri érsek mondta Christoph von Schwarzenbergnek, a bájeri hercegek udvarmesterének : »mert ő minduntalan mondhatja, mihelyt valami elhatároztatik, hogy az az isteni iratok ellen lenne « (Folyt, köv.) BdJcosi György. RÉGISÉGEK. Adatok az 1646—7-iki országgyűlés történetéhez. (Folytatás.)*) XXI. 1646 dec. 24. Kegyelmes uronk fejedelmönk. Hogy az kegyelmes ur isten nagyságtok fejedelmi méltóságát sok áldott karácson napoknak megérésével s kedvesen el is mulatásával megörvendeztesse, szivönk szerint kívánjuk. Kegyelmes uronk ez jelen való december havának 8 napján, mind addiglan való mostani országonk gyűlésének diurnalis tractatusirol nagyságodat bőségesen informáltuk vala; de subsequentibus, az mig az ulta interveniálták usque ad hodiernum diem, azon rendes tudositásink által alázatosan nagyságodat mint kegyelmes uronkat igy informálhatjuk. Megírtuk vala nagyságodnak, mi velőnk hármunkkal nagyságod követivei die 7 decembris ő felsége két titok-tanácsinak, ugy mint gróf Kevenhiller és gróf Kurcz uraméknak az várban, mégis az concordia felől ad partém micsodás formán való tractatusok vala és mi is miképen resolvaltuk magunkat ő nagyságoknak. Die 8 decembris az evangelicus nagyságos urakat separatim közzülönk ugyan az várban felhívatván, hasonló tractatusok volt ugyanazon két belső titok-tanács uraknak velek. Die 9 decembris az vármegyék követi közzül selective et nominatim hetet vagy nyolcat ismét a/on titok nemes tanács urak felhívatván közzülönk ugyan ismét az várban, azokkal is ugyan az concordia felől hasonló tractatust indítván, *) Lásd f. évi 2. szám. Szerk. isten azoknak is sziveket igazgatván, miidőn mindenképen hasonló válaszokat vöttek volna tőlök és mindeniktől mint szintén mi tőlönk nagyságod követitől. Tandem die 10 decembris mi egész evangelicus status itt kinn az felső hosztátban összegyűlvén, közakaratbul egynehány követ atyánkfiait az várban közzülönk, ezen felül megirt belső titok két tanács urakhoz felktildtönk, ezt izenvén ő nagyságoknak: Megértettük mind az fejedelem ő nagysága követeinek s mind az felül megírt evangelicus urainknak, s mind némely vármegyéknek böcsületes követ atyánkfiainak, kiket ő nagyságok magokhoz felhivattak volt, fidelis relatiojokbol, az concordia dolgábol hol járjon ő nagyságoknak mégis elméjek; de mi közönségesen egész evangelicus status, mivel most is jobb és alkalmatosabb s istenesebb mediomokat fel nem találhatónk az concordia dolgába, mint azt, melyet sub titulo et nomine ultimariae resolutionis status evangelici mind az catholicus statusnak elsőben s mind penig most ultimatim ő felségének is beadtonk. Ha igy leszen, cum satisfactione nostra az diploma szerint contentusok leszönk vele: hol nem: mi categorice ő felségétől juxta benignam assecurationem ex vi diplomatis várónk kegyelmes complanatiót és determinatiot. Die 11 decembris követ atyánkfiai ily resolutiot hoztak ezen két titok-tanács uraktol. Köszöntvén böcsületesen az evangelicus statust, jobb resolutiot és declaratiot reméllettek tőlönk, de mivel már ezeket így értik tőlönk, referálni fogják ő felségének is, és oly reménységben vannak, ő felsége nem késlelteti kiadását resolutiojának. 12 die decembris mi evangelicusok ismét ujobban közzülönk egy nagyságos urat s egy követ atyánkfiát küldtük fel az várban, az titok belső tanácsnak mostani substitutus főpraeseséhez, gróf Kevenhiller uramhoz, megizenvén ő nagyságának, ne difficultalja kegyelmes urunktul sollicitalni az kiadott gravamináinkra való kiadandó kegyelmes resolutioját; alioquin, kéntelenek leszönk vele ő felségét alázatos instantiánk által ujobban felőle molestalnunk. 13 die decembris referálták követ atyánkfiai Kevenhiller uram izenetit. Ajánlván ő nagysága nagy szolgálatját az nemes evangelicus statusnak, kérvén bennönket, ilyen nagy szorgalmatos gondjai s distractioi között ne busitsuk ő felségét most, harmadnapra válaszonk leszen ő felségétől, legyönk patientiával és csendességben. 14 decembris várakozásban levén, preinterim szükségesnek itélénk lenni, ha ugyan holnap sem lenne resolutionk ő felségétől; laboraljonk az beadandó scriptomban, melyet kellessék ő felségének beadnonk per modum supplicis libelli, kiben laboráltonk is. 15 decembris, magonk között megegyezvén az meg irt beadandó scriptomonkon. Azonban mind gróf PálfTy Pál uram ő nagysága s mind gróf Kevenhiller uram ő nagysága bizonyos emberek által instálták előttönk az evangelicus status előtt, két nap ne busitsuk ő felségét, bizonyosan oly reménységben vannak, azalatt kijő ő felségétől kegyelmez resolutionk. Ezt is megcselekedtük ő nagyságok tekintetiért. 16 decembris advent harmadik vasárnap levén, szent istenünknek szenteltük meg. 17 decembris. Még sem levén resolutionk, supplicationkat ad purum leiratván, műdön Kolonicz uramot felküldtük volna, hogy audientiát szerzene ő felségétől ; azonban aláfordula Kolonicz uram és azt referálá, hogy az főkomornyik gróf Pukaim uram ő nagysága megjelentette ő felségének, hogy az evangelicus status ismét audientiát sollicitalna, s ő felsége azt izente: Ha va