Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

244 valósítására gyorsabb vagy lassúbb lépésekkel, de hatá- I rozottan és következetesen törekedni. Az élet szüksége, a jelenkori állam természete ellenállhatlanul hajt, hogy ezen tereken, akarva nem akarva, az állam összereje minél nagyobb tért foglaljon. Es erre nekünk egy különös okunk is van. Az iskola az állampolgári érzületnek, az összetartozás érzetének és tudatának, minden nemzeti és felekezeti szétválasztó különbséggel szemben hatalmas nevelője. Ezt a tényezőt nekünk nem szabad elhanyagolnunk. Nevelni kell ezt az érzést, ezt a gondolkodásmódot a gyermekségtől kezdve. Az erkölcsi és művelődési kapcsok gyakran sokkal hatalmasabbak, mint a jogi kötelék, mit a közös jogintézmények teremtenek. Mind együttvéve adják meg azt, a mi igazán fenntartó ereje az államnak — az igazi hazafiságot a teljes összeforottság érzetét. De ha ez a különös ok nem volna is oly parancsoló ; az idők szüksége elől kitérnünk nem lehet, az életpályák mindegyike, még a legszerényebb is, ma már oly mivelődést kiván, melyet kielégítő mérvben mindenütt megadni, megadni az állam minden polgára számára igazságosan és egyenletesen, nem lesz lehető másként, mintha a feladat zömét maga az állam veszi át, áll ez különösen a középoktatásra is, s ezért nem tartom kielégítőnek közoktatásunk azon irányát, mely még mindig ugy tekinti e feladatot, mely első sorban és tulnyomólag a felekezetek ügye. Mert ha e felfogás nem volna is az, a minek határozottan állitom — a középkornak e belesötétlése a jelenkorba, még akkor is azt kellene tartanunk, hogy e feladatot zömében azért is át kell venni az államnak, mert azt általánosan megnyugtató módon és igazságosan, legalább főrészében, más meg nem oldhatja. Es igazságtalan, hogy a közoktatás terhe a felekezetek vállaira rakassék, midőn a felekezetek eszközei és ereje oly különböző és oly különbözőleg láttattak el feladataikra az állam által eszközökkel, és céltévesztett, hamis politika az, hogy ezen országban, hol annyi széthúzó elem és tényező van, melyek minden alkalmat megragadnak arra, hogy magokat egymástól elszigeteljék a közoktatás természetes kapcsolata ignoráltassék és félreismerhetetlenül szerény és csekély szerepre legyen kárhoztatva. .. A népiskolák tárgyalása alkalmával Irányi Dániel elismerte az e téren történt haladást, de nem helyesli, hogy a népoktatásra csak oly csekély összeg forditatik s az is helytelenül használtatik fel, a mennyiben a kevés tanulót számláló polgári és felső népiskolákra az állam oly sokat költ, holott még ma is ezernél többre megy azon községek száma, melyekben semmiféle iskola nincs s igy a melyekben a gyermekek semmiféle iskolai oktatásban nem részesülnek. Azért is a következő határozati javaslatot nyújtotta be: »A vallás- és közoktatási miniszter utasittatik, hogy i. uj elemi iskolákat, különösen oly községekben állítson fel, illetőleg mozdítson elő, a melyekben ilyen iskola még egyáltalában nincsen; 2. oly ipartanműhelyeket, felsőbb népiskolákat és polgári iskolakat fiuk számára, mert a leányok számára létező iskolákat érintetlenül hagyom, azokra nagy szükség van, azok még mai napig is sokkal kisebb számmal vannak az országban, mint a mennyire szükség van, — a melyeknek több évi tapasztalás után igen csekély számú tanítványa van s a melyek az államnak aránylag nagy megterheltetésével tarthatók csak fenn, vagy egészen vagy legalább az igen gyéren látogatott felsőbb osztályaikban megszüntetvén, az ily módon megtakarított összeget népiskolák felállítására, illetőleg segélyezésére fordítsa. 3. Hívja fel az illetékes hatóságok utján a községeket és iskolafenntartókat, hogy a szegény tanköteleseknek tanszerekkel és ruhaneműekkel ellátása végett egyesületet alapítani iparkodjanak, végre 4. gondoskodjék célszerű módokról, miszerint a tanfelügyelők iskolalátogatási kötelességöknek pontosabban feleljenek meg. Erre előbb Trefort miniszter válaszolt, majd Gönczy Pál miniszteri tanácsos a következőképen: Irányi Dániel t. képviselő ur először is azt méltóztatott mondani, hogy 76 felsőbb népiskola van. Ez teljesen igaz, csakhogy e 76 népiskolából állami segélylyel és költséggel csupán 22 tartatik fenn. Az is igaz, a mit a t. képviselő ur mondani méltóztatott — mert hisz a miniszteri jelentésben vannak azok az adatok — hogy ezen iskolákat gyéren látogatják. Épen most magyarázta meg ezen iskoláknak rendeltetését ő excellencíája s talán méltóztatnak engem felmenteni, hogy a mondottakat ismételjem ; de mégis bátor vagyok pár szóval megjegyezni, hogy mi, kik Magyarországot régebben ismerjük, megszoktuk azon állapotot, mely Magyarországon 1848 előtt fennállott. Fennállott pedig az iskolázásnak azon módja, hogy elemi iskolába jártunk és gymnásiumba. Ebből az állapotból a nemzet kissé nehezen akar kibontakozni. Még mindig abban a hitben élnek azok, kik magasabb műveltségre akarnak szert tenni, hogy gymnásiumba vagy reáliskolába kell menniök, mert azután hivatalt fognak találni. Ha most a nemzetnek amaz osztályát vesszük, a mely az elemi oktatással megelégszik és nézzük amaz osztályt, a melynek szigorúan és tisztán gymnásiális oktatásra volna szüksége : az elemi oktatáshoz nagy tömeg fog tartozni, a gymnásiális oktatáshoz pedig csekély szám. Nevezetesen mint a jelentésekből méltóztatik tudni, a középiskolák tanulóinak száma 42,ooo-re megy. Az elemi iskolák tanulóinak száma pedig 1.800,000. A népnek az a csoportja, a mely sem az egyikkel meg nem elégedhetik, sem a másikra nem vágyakozhatilc, az is igen nagy szám. És ez a csoportja a népnek az, a mely Magyarországban gazdálkodásból akar élni, és ez, a melynek ipar-hivatását kell számba venni. Már most mit tesz a népnek az a csoportja, a mely nem akar közönséges napszámos lenni, de nem is lehet tanuló a gymnásiumban ? Vagy semmit sem, vagy gymnásiumba jár. És méltóztassék szét nézni az ország gymnásiumain. Világosan és tisztán látjuk, hogy a gymnásiumok alsó osztályaiba, az elsőtől a negyedikig egy csoport tanuló megy. Az 5—8. osztályokban pedig e nagy számú tanulók nevezetes része nem tudjuk, hová lesz. E'züllik, mint közönségesen mondani szokták. Elzüllik tehát egy oly megkezdett műveltséggel, a mely nagy vágyakat ébresztett mindegyikben, és e vágyaknak nem tud kielégítést találni. Mi lesz ezekből ? Gazda ? Nem lesz, mert ahhoz nem tud, vagy ha akar lenni, megtanulja a bérestől a gazdálkodást. Mi lesz ezekből más tekintetben? Hivatalt kereső, bejön a minisztériumba; eltévesztettem a pályámat, én óhajtanék községi jegyző lenni, engedjétek meg, hogy a polgári iskolában vagy valahol egy kis exament tehessek, hogy nekem is jusson hivatal. De én ezekről nem akarok hosszasan beszélni; ezek közönségesen tudva levő dolgok. Mire való volt tehát felállítani a felsőbb népiskolákat, polgári iskolákat? Arra, hogy a kik nem mehetnek tudományos pályára talán azért, mert nincs módjukban, talán mert nincs tehetségük hozzá, azoknak legyen mód, alkalom és hely