Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

245 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 246 mutatva arra, hogy a szükséges ismereteket megszerezzék. Ez volna a felsőbb nép- és polgári iskoláknak hivatása. Sajnos, hogy mindeddig ezen utat kevesen követik. A kik követik is, mint Irányi Dániel t. képviselő ur mondta, ezen iskolának felsőbb osztályaiba nem mennek át, ott hagyják azt. Ez ha nem volna, a 12,000 tanuló a kik most a polgári iskolába járnak, a kik közül körülbelől 6000 fiutanuló, ezek nem tudom, talán a gymnásiumokba, vagy valahol másutt lennének vagy elzüllenének. Azt tehát, hogy ma még nem jár ezen iskolába elég tanuló, nem teszi azt, a mit a t. képviselő ur indítványozni méltóztatik, hogy hagyjunk fel ezekkel az iskolákkal, hanem igenis az én felfogásom, valamint a miniszter ur ő excellenciájának intenciója szerint kell ezen iskolákhoz hozzá szoktatni a nemzetet, a melyekben helyet találnak azok, a kik a gazdaság-, ipar- és kereskedelemhez szükséges ismereteket akarják megszerezni. Meddő vo'na továbbá ezek fejtegetése, ezeket egyébiránt csak egy pár szóval akartam jelezni. Es most a mire fel voltam hiva, bátor leszek számbeli felvilágosításokat megadni. A felsőbb népiskolák száma Magyarországon volt 76, van most is, ezek közül allami csak 22. Ha már most veszszük ezen felsőbb népiskolák tanulóinak s/ámát átalánosságban, nem osztályonként, akkor 3165 tanuló közül a kik közöl fiu 649, leány 2519, egy tanulónak tanítása 113 írtba kerül. Tehát nem 400 frtba, mint azt a t. képviselő ur ezen iskolának felsőbb osztályai tanulóira nézve kiszámítani méltóztatott. A mi a polgári iskolák tanulóínak számát illeti, Magyarországon volt 136. Ezek közül állami intézet csak 31, a többit községek, imitt-amott kivételképen fe'ekezetek is tartják fenn. Ezeknek fenntartási költsége 633,291 frt. Tanul bennök 12,782 tanuló. Egy tanszék 1076 frtba kerül és egy tanuló tanitása 73 frtba. E szerint, ha átalánosan vesszük a számítást, nem pedig az 5. és 6. osztály tanulóinak számát, mégis tetemesen leszáll az az összeg a mi egy tanulóra esik. A mi az ipari szakoktatás ügyét illeti, bátor leszek ezt is csak egy pár szóval jelezni. Méltóztatnak ismerni az iparos gazdák eljárását. Az iparos gazdánál az iparos tanulók eddigelé átalában nem is tanulóknak, hanem a szó szoros értelmében véve inasoknak tekintettek. Ezek az iparostanulók a mesterségből gazdájuktól édes keveset tanultak, ha tanultak valamit, mikor őket felszabadították, a segédek segítségével tanulták. Ezt egyébiránt nem azért hozom fel, hogy bírálat alá vegyem, mert ezúttal nem ide tartozik. Az iparostanulóknak ma 207 községben van iskolájuk, tanul pedig a 75,000 iparostanuló közül ma, egy év alatt bekényszeritve 33,000; ezek tanitása kerül 248,000 frtba, a községek, a mesterek és illetőleg az állam által segélyeztetvén. Hogy az iparos oktatását még tovább is ama uton hagyjuk, a melyen ma van, azt hiszem senki sem óhajtja, kell és kellett tehát gondoskodni arról, mik épen lehessen az ipart, mely még meglehetősen szerény állapotban van, az iskolák segélyével előmozdítani. Ezt a miniszter ur ő nagyméltósága és a minisztérium olyformán gondolta eszközlendőnek, hogy oly iskoláknál, mint a milyenek az elemi népiskolák, legalább az ipar iránti érzéket felébressze. E végből elrendelte, hogy a népiskoláknál, hol az iskola arra való, hogy mindenütt oktatást nyerjenek az ipar valamely ágában a végett, hogyha Magyarország valaha iparos országgá válik — ma még nem az — akkor a nép közt kézi ügyességgel és az ipar iránt érzékkel biró elem legyen. Elrendelte a minisztérium második fokon azt, hogy mindenütt, a hol felsőbb ipari vagy népiskolák vannak, a mezőgazdaság gyakorlására s az ipar valamely ágában való jártasság megszerzésére mód nyujtassék. Ez megtörtént és eddigelé nem nagyon sok polgári iskola mellett ugyan, de 8 vagy 9 helyen már megkezdetett az ipar valamely ágának oktatása. És nem mondom, hogy e pár év alatt már nagy sikert mutatnak fel, de egyszer csak meg kell kezdeni és e kezdemény ama reményre jogosít, hogy jövőre ez uton sokkal műveltebb iparosokat tudunk nevelni, mint a milyenek ama műhelyekből kerülnek ki, melyekre céloztam. Eme iparostanulók munkásságának eredménye az országos kiállításon helylyel-közzel be is mutattatott. Egyébiránt ha méltóztatnak meggyőződést szerezni ez intézmény elohaladása és sikerére nézve, a budai oldalon levő férfitanitó képezdében be van rendezve egy műhely, hol az elemi iskolai tanítókból iparos iskola tanitók képeztetnek iparos tanítókká, a végre, hogy a hol ily műhely állíttatik fel, ott mindenütt található legyen ahoz való tanitó, nemcsak olyan a ki a mesterséget érti, hanem olyan is, ki egyszersmind erre szolgáló más tudományt is oktatni képes. Be van rendezve ily műhely az iparos iskolák növendékei számára is, hol 10—12 növendék tanul, de be van rendezve műhely a végett is, hogy a polgári iskolák növendékei közül azok, a kiket szülőik ipari ágakra akarnak adni, ott megtanulhassák a közügyességet és egyáltalán mégtalálják az ipari képzésre való alkalmat. Egyik előző ülésen a pénzügyi bizottság előadója Országh Sándor bemutatta a magyarhoni ágostai evangélikus egyház egyetemének kérvényét, melyet a ház oly hozzáadással utasított a pénzügyi bizottsághoz, hogy az a költségvetéssel egyidejűleg tárgyaltassék. A nevezett egyház az iránt folyamodik, hogy a második rovat alatt felvett 36,000 forint, mely az ágostai evangélikus egyháznak adatik ki, emeltessék fel ugy, hogy abból a Királyhágón inneni négy egyházkerület ugyanazon arányban részesüljön, a melyben a Királyhágón tuli evangelikus egyház részesül. A pénzügyi bizottság, habár nem tagadja, hogy a 36,000 frt felosztásában némi anomalia létezik, a jelen percben a kérvény teljesítését nem hozhatja javaslatba, de azt egészen véglegesen sem tartja elutasitandónak s ennélfogva ama véleménynyel terjeszti a t. ház elé, hogy méltóztassék azt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek esetleges figyelembevétel végett kiadni. Az elnök kijelentette, hogy a pénzügyi bizottság véleménye felett akkor lesz helyén határozni, midőn az illető rovat lesz tanácskozás alatt, mert a kérvény egy más rovathoz tartozik s igy idő előtti volna dönteni a felett, a mi esetleg más tételnél újra előhozható. Mikor aztán a f. hó 12-iki ülésben az elnök által emiitett rovat került tárgyalás alá, érdekes eszmeharc fejlődött ki ezen kérdés felett. Az e tárgyban elmondott beszédeket teljesen, avagy töredékesen kötelességünknek ismerjük közölni. Először is Szontagh Pál emelt szót. Nem ugy szólal fel, — mondá — mint azon felekezet tagja, melynek javadalmazásáról ép szó van, sőt e feltevés ellen tiltakozik, mert csak mint országos képviselő szól a tárgyhoz. Tudja és érzi, hogy eme házban csakis mint a népnek képviselője szólalhat fel, vagy ujabb szójárás szerint mint országgyűlési képviselő és megtartja hiven eme minőségét, legalább igyekszik arra, hogy megtartsa. Hogy azonban ezt igazolja is, kettőt kell fölemlíteni. Az egyik az, hogy közötte és ama folyamodás között, a melyet tegnap az előadó felemiitett, s a melyet 16*