Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

118 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. az oltár körül; viszont mai napság egy némely világi tagja egyházunknak unni kezdi a munkát s az áldozatot, melyet tőle egyházunk kormányzata s a vallási ügyek kívánnak: azt hiszem, hogy az a hő sóvárgás, melylyel katholikus atyánkfiai nem az önkormányzat, hanem az önkormányzatnak csak az árnyékáért is viseltetnek, bennünk is éleszti, fokozza az egyházi ügyek iránti érdekeltség érzetét. Az iskolaügy tárgyalásába egy kis nemzetiségi harc is elegyedett. Le a fegyverrel! Azok a politikai pártok és pártvezérek — egyik vezér kivételével — a melyek s a kik egyébkor oly élesen, az érv, éle, gúny fegyvereivel oly kitartóan küzdenek egymás ellen, a mely pártok talán minden más kérdés tárgyalásánál még a kákán is csomót keresnek, s az ellenfélnél még a kézzelfogható jót és igazságot sem akarják ilyenül elismerni: midőn a magyar államiság s magyar nemzetiség ügye jő szóba, lerakják a fegyvert, vagy jobban mondva vállat vállhoz vetve küzdenek magyar államiságunk ellenségei avagy annak gyengítői ellen. Nekünk kivált protestánsoknak, kik háromszáz éves küzdelmeink alatt oly sokat harcoltunk a magyar állam s nemzetiség megmentéséért, kik önnön testünkkel fedeztük nem ritkán nemzetünk érdekeit, jól esik a nemzeties szellem öszhangzó nyilatkozatait hallanunk. Heu nobis praeteritos Jupiter si redderet annos! Ha a nemzet nagyjai hajdanta is e szellemtől lettek volna áthatva, ha a vak fanatismus helyett egykor több kímélet, több felebaráti s polgártársi szeretet, erősebb nemzeties érzület, bölcsebb előrelátás lakozott volna azok keblében, kiket a születés vagy a fejedelmi kegy a nemzet sorsának intézőivé tett, azon calamitások legnagyobb részével ma nem kellene küzdenünk, melyek nemzetünk erejét annyira zsibbasztják. Előjönnek e tárca tárgyalása folyamán a több rendbeli nemzeti közművelődési intézetek: nemzeti muzeum, történelmi képcsarnok, zenefestészeti akadémia, színház és sok más. Az ország kincstára ezer bajjal küzködik, de azért azokra is, ha nem csurran, csöppen; a miniszternek kemény vádakat kell hallania, hogy a nemzeti muzeum segélyezésére évi segélyül csak nyomorult 100,000 forintot szánt. Mit szólanátok ezekhez porladozó ősök, kiknek összes erőtöket a gravamenek elősorolására és azoknak legalább némi részben való orvosolására kellett fecsérelnetek ? Hála jó Istenünknek, s nemzeti létünk megmentésében kifejtett törhetlen erélyteknek, ma már marad időnk s erőnk a nemzet életének tovább fejlesztésére is. Sok báj, nehéz akadályok 14 2 vannak utunkban még ma is, de még ís élünk, mozgunk, ha lassan is, de megyünk előbbre. A gymnásiumok ügye tárgyalása alkalmával elmondott beszédek közül ajánljak olvasóink figyelmébe Szilágyi Dezső képviselőnek lapunk másik rovatában közölt beszédtöredékét, mely hathatós hirdetője annak a közelebbi években sokszor hangoztatott tételnek, hogy a gymnásiumok mai napság nincsenek oly szoros kapcsolatban az egyházzal, mint valának egykoron, hogy a gymnásiumokkal szemben az állami befolyás és felügyelet inkább erősbitendő, hogy sem csorbítandó, továbbá hogy a gymnásiumok, — és ezt kérem újból és újból figyelembe venni, — ha a mai napság reájuk néző igényeknek, a tudományos előképzést illetőleg meg akarnak felelni, kell hogy az ujabb kor igényeinek megfelelőleg legyenek szervezve, szellemi erőkkel, s anyagi eszközökkel ellátva. De nem kevésbbé ajánljuk a felső nép- s polgári iskolák ügyét, s különösen Gönczy Pál miniszteri tanácsosnak ez ügyben tartott s alább közölt beszédét. Nemzetünk gondolkodásmódja, szokásai, erkölcsei 1848 után nagy változáson mentek keresztül. Egy egészen uj világ keletkezett körülöttünk az utóbbi 30 év alatt; egy dologban azonban maradtunk a régiek. A ki nem akarja, hogy gyermeke földműves, vagy szegény, képzetlen kézműves legyen, az küldi fiát a gymnásiumba. Pedig az uj kor s a mai kormány beh sok akadályt rakott a gymnásiumok ajtaiba! Felemeltetett a tandíj, megszaporodtak s megdrágultak a tankönyvek, a gymnasista növendék anyagi szükségleteinek évi fedezésére egy kis kapitális kívántatik. Az anyagi szükségletekkel párhuzamosan növekedtek a szellemi követelések, a vizsgálatok megnehezítettek, az eddiginél szigorúbban ellenőriztetnek. A gymnásiumok felett álló tudományos intézetekben ujabb anyagi és szellemi akadályok állanak az ifjú előtt; másfelől ugy az elmélet, mint a gyakorlat évtizedek óta hirdeti a reális életpályák előnyeit, hirdeti, hogy mai napság egyesek jólléte, nemzetek felvirágozása legelső sorban az ipar s kereskedelem felvirágozásától, egy értelmes munkás középosztály alakulásától függ: és mi mégis vagyunk a régi táblabirós nemzet, az embereket azoknál kezdjük számlálni, a kik, ha nem ismerik is alaposan a latin declinatiokat és conjugatiokat, de ezekkel legalább egy-két évig gyötörtettek. Egyházunk lelkészeinek nem csekély befolyásuk volt és van a nemzet gondolkozásának s érzületének fejlesztésére, talán ideje volna már, hogy a protestáns lelkészi kar használná fel befolyását a nemzet gondolkozásának a modern kor által kimutatott irányba való terelésére.