Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

Huszonkilencedik évfofyam. 8. sz. Budapest, 1886. február 21. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz, 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélvegdij külön 30 kr. —1 g^TTeljes sszátm/u. péld-áun/yolsil^a,! i^dln^dlg^ szolg-A vallás és közoktatási miniszter tárcája. A közelebb mult napokban majd nem két héten át a nevezett tárca foglalkoztatta a képviselőházat. Az érdekes tárgyalást ha nem közölhetjük is egész terjedelmében, legfeljebb némi töredéket hozunk belőle egy másik rovatunkban, de ne menjünk el mellette egy-két futólagos reflexió nélkül. Teljes vallásszabadság! Évről-évre megtétetik az inditvány ennek valósítása érdekében. De el is hangzik kiáltó szó gyanánt a pusztában, vagy mint a kürthang Jerichó alatt az első hat napon. Most még az inditvány sem az illető miniszternél, sem hazánk politikai pártjainál — melyek közül pedig még a kormány rúdja körül levő is szabadelvűnek nevezi magát, — nem talál visszhangra. De valljuk meg őszintén, nem talál az egyik vallásfelekezetnél sem. Pedig talán mi protestánsok nem tartjuk hitelveink s egyházunk szellemével ellenkezőnek azon indítványt? Szabad vizsgálódás, vallási és lelkiismereti szabadság: ezek a protestantismus jelszavai, s ezen jelszavak alatt nyertünk létjogot az egykor katholikus országok területein. Hja az más! mondják a gyakorlati irányú emberek. Jó, legyen más! Mi most nem akarunk azon eszme harcosául felcsapni, ismerjük a nagy bajokat hazánk, nemzetünk kebelében, melyek miatt ezen voltakép protestáns elvek ez idő szerint szegre akasztatnak, s melyek miatt a meglevő egyházak gyepűit nem akarja egyik párt, egyik felekezet sem megbolygatni; de legalább hangozzék fülünkben az a modern elv, de nem mementó móriként, hanem vij életre, uj munkásságra serkentőként. Ha ma nem, hát holnap, ha a 19-dik században nem, de a közeledő 20-dik században bizonyára meg fog valósitatni hazánkban is a vallásszabadság nagy elve s vajha ne találna bennünket készületlenül I Ébreszszük. fokozzuk híveinkben a vallásosságot, az egyházunkhoz való ragaszkodás érzetét, hogy ha majd egyszer lehullik is minden külső korlát, mely most a híveket egyházukhoz kapcsolja, ne kelljen rettegnünk egyházunk szétmállása miatt. De ha az általános vallásszabadság elve nem talál is ez idő szerint nagyobb számú pártolókra: az országban létező vallásfelekezetek nem panaszkodhatnak — dicséretére legyen mondva nemzetünknek — a türelmetlenség szelleme ellen. Felkerült a párbérügy, a katholikus lelkészeknek az ezen ügyben közelebb hozott curiai határozat folytán bekövetkezendő károsodása illetőleg kárpótlása, felkerültek a kathol. főpapi alapítványok, a kathol. autono.mia ügye, a protestáns egyház állami segélyezése, a különböző fokú tanintézetek ügye stb. de a vallásfelekezetek közötti türelmetlenségnek, szeretetlenségnek egy szava nem hallatszott, ha csak ilyenekül nem számítjuk azokat, melyek azon inkább vigyázatlanságból, mint célzatos malitiából eredő javaslat ellen emeltettek, mely Pázmán P. műveinek kiadása iránt tétetett, s fájdalom a többség által el is fogadtatott. Érdekes vita folyt a kathol. egyház autonómiája felett. Hogy ez megvalósul-e valamikor, nem tudjuk, mert egy kicsit hasonlít a fából csinált vaskarikához. Ha megvalósul, mi csak örvendünk rajta, mert igaz, hogy ez a katholikus egyházban uj életnek, érdekeltségnek a forrását fakasztaná, de az oly nemű élet felpezsdiilése, mely egy csomó józan, szabadelvű világi egyénnek bevonása s ha csak az egyház külsejére nyert befolyása által idéztetnék is elő, nekünk csak örömünkre szolgálna. De ha nem vezetnek is sikerre azon önkormányzati törekvések, annyit megtanultunk s időnkint megtanulunk belőlük, hogy helyesen cselekedtek a mi apáink, a mikor az őskeresztyénség egyetemes papságának elvét igyekeztek ismét megvalósítani. Volt idő, mikor Mózeseink zokon vették, hogy a nem Lévi nemzetségéből származók is szolgálatot kívántak tenni »5