Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-29 / 13. szám

az illető tan- és vezérkönyvek ismeretét, mert csak igy mozoghatnak az iskolavizsgálók kérdezősködéseikkel azon körön belül, melyen épen tágkörii ismereteik folytán, nagyon könnyen túlléphetnek s ezáltal könnyen megzavarják a gyermekeket s igy az osztó igazság ellen vétenek. Ha az iskolavizsgálók ismerni tartoznak az illető tan- és vezérkönyveket: kell, hogy az egcsz egyházmegyében minden tantárgy egy ugyanazon nyomtatott tan-és vezérkönyv alapján tanittassék s minden kézirás az iskolai tantermekből egészen kiküszöböltessék. 7. Nemcsak a gyermekek, hanem a tanitók mulasztásai is lehetőleg pontosan számba veendők s az okok, melyek miatt a mulasztások történtek, részletesen iegyzőkönyvbe veendők. Ez okok, a helyi körülmény ek szerint nagyon változók s igy elhárításukra nem általános, hanem részleges intézkedés teendő az egyházmegye által. Indokolás : volt egyházmegyénknek, a közelmúltban egy nagy nevü és igen tekintélyes esperese, ki a gyermekek nagymérvű mulasztásaival mentegetődző tanítótól mindég megkérdezte : hát azt feljegyezte-e, hogy maga hány napot mulasztott« ? — Ez a kérdés nekem ma is igen gyakorlatinak s a tanitás eredményének mérlegeié séhez okvetlen szükségesnek látszik. Felhozok itt a gyakorlati életből vett néhány okot, amiért egy némelyik tanitó mulasztani szokott s részben mulasztani kénytelen. Ügyes bajos emberek gyakran kopogtatnak a tan terem ajtaján s szólítják ki onnan a tanitót. Egy-egy ilyen iigy, baj eligazitása sokszor órákat vesz igénybe. Nem akarom én, hogy a néptanító hidegen utasítsa el a hozzá bizodalommal forduló ügyes-bajos embereket; csak azt követelem, hogy a tanórák alatt hozzá fordulókat utasítsa arra, miszerint a tanórák után jöjjenek s tanórák alatt hagyjanak békét nékie. Egy alkalommal Aradon voltam s ott egy évek óta nem látott régi jó tanitó barátomat látogattam meg, épen akkor, mikor ő a tanteremben volt. Szívesen, sőt feltűnő örömmel fogadott, de sietett kijelenteni, hogy most neki órája van, menjek szobájaba s várjam be ott a tanóra letelését. Ilyennek kellene lenni, ezt kellene hasonló körülmények közt tenni minden tanítónak. Régen, kivált falukon, általános gyakorlat volt, hogy a házaspárokat mind rekturam szeizette össze, vagyis ő volt a kéiő násznagy s ez a gyakorlat még ma sem ment ki a szokásból, mert hát ma sem igen tud a faluban olyan szép beszéddel kérni más, mint rekturam. Nagy gyakorlata van már ő nékie az ilyenkor szükséges szónoki előadásokban. En e gyakorlatot egy tollvonással eltörölném és egyszerűen eltiltanám a tanítókat attól, hogy lanykérő násznagyok legyenek. De hát mi bajom van nekem attól," hogy a néptanító este elmegy egyik másik lányosházhoz és megkéri ott az eladó leányt egyik-másik fiatal legénynek? — Megvallom, hogy én e cselekvényt a néptanítói öntudatos méltósággal sehogyse tudom összeegyeztetni. De ha más össze tudja, hát akkor : »legyen ugy, mint régen volt !« — Csak arra kérem a néptanító urakat, hogy tanórák alatt ne kérjenek leányt s lakodalom alkalmával ne vehessék fényes nappal s minden esetre a tanórák tartama alatt is, azt a truppot, amelynek végén édes bortól s mézes pálinkától tántorgó aszszonyok emelgetik magasra zsebkendőiket. Kérem továbbá, hogy násznagyi kötelességeik teljesítésére, lakadalom alkalmával, ne fordítsanak 2 teljes nappalt és egész éjszakát, mert ez^ könnyen megárthat nemcsak az ő egészségűknek, hanem az iskolának is. Van olyan mulasztás is, amit kénytelen a tanitó, kivált az úgynevezett rektor (hát ez az elnevezés mikor lesz már hivatalból eltörölve ?) akarata ellenére is megtenni. A halottak tisztességes eltakarít tatása ma is csak a tanitó által végzett búcsúztatóval történhetik meg. E tárgyról valamikor sokat irtam már, most tehát csak azon óhajtásomnak adok kifejezést, hogy a sokszor félivnél is hosszabb családi névsor versbe szedését tiltsa el a tractus, mert ez ékes versezetet egy tanitó sem kaphatja készen s legtöbbször nappal készíti azt m'ndegyik és igy félnapot okvetlen elvesz az az iskolától, a másik félnapot meg elveszi a temetés. Minden halott tisztességes eltakarittatása egy egész napot rabol el tehát az iskolától! Ezt én nagyon tisztességtelen gyakorlatnak tartom. 8. Ugy a fő, mint az elkerülhetetlenül szükséges iskolai melléképületek, különösen pedig a tantermek milyensége, felszerelése stb. a valóságnak megfelelőleg jegyzőkönyvbe veendők. A netaláni hiányok pótlására a prt sbyterium az iskolalátogató küldöttség által a hely szinén komolyan utasítandó, az egyházmegye által pedig, büntetés terhe alatt, kényszeritendő. Indokolás: az egyházmegye nem engedheti azt meg, hogy az iskolai akár fő- akár melléképületek rosz, használhatatlan karban legyenek, vagy épen hiányozzanak. Ez épületek használható állapotban tartását, a hiányzóknak előállíttatását joga van az egyházmegyének követelni, set ezt tenni elengedhetetlen kötelessége. Az iskolavizsgálók jegyzőkönyveiből tehát nem maradhat ki az ezekrőli pontos és részletes jelentéstétel. Az ismétlő'-iskolások ügye. Egy tanitó 4 elemi osztálynál többet sikeresen nem tanithat. Azt állítani, hogy egy tanitó 6 elemi osztályt is tanithat sikeresen : a tanitó részéről hiu, üres dicsekedésnek, az iskolákat fentartó egyházak részéről kegyetlenségnek tartom. Ott tehát, ahol az egyház nem tarthat külön tanitót az 5. és 6-ik osztályok vezeté.-ére, maradni kell okvetlen a 4 osztálynak. De maradni kell ennek, kivált falukon, azért is, mert csak 4 osztályban is nagy erőfeszítéssel lehet a rendes iskoláztatást keresztül vinni. Már a 4-ik osztályú fiu gyermeket használja apja egyik másik munka végezésénél. És, hogy ezt tegye, erre a sürgető szegénység erőhatalommal kényszeríti őt. Hogyan lehetne tehát azt kívánni, hogy szegény földmives apa 6 teljes éven át járassa fiu gyermekét mindennapi iskolába.3

Én tökéletesen elégnek tartom a tudományból azt, amit egy földmives gyermeke 4 éven át tanul egy jól vezetett népiskolában. Hanem minthogy ismétlés a tudományok anyja, otthon pedig a szülék nem ismételtetik gyermekeikkel az isko'ában tanultakat: az ismétlő-iskolát sehol sem tartom elengedhetónek. Négy éven át járjon minden gyermek szorgalmatosan a mindennapi iskolába s aztán 2 éven keresztül legyen ismétlő-iskolás. Az ismétlő-iskola csak vasárnap tartassék, és pedig d. e. és d. u, a templomi istentisztelet végeztével. Az ismétlő-iskolások mind ott legyenek a templomban is, és pedig az illető tanitó vezetése alatt, ékesen és szép renddel menjenek oda. Az ismétlő iskolások csak az irást, olvasást, számolást s éneklést gyakorolják Egyebet semmit. Tartozzék minden egyház az ismétlő-iskolásokat jó olvasmányokkal ellátni. Ajánlom e célra kiváltképen a »Jó könyvek« et és á »Vallásos iratok«-at. Az ismétlő-iskolásokat az illető tanitók tanítsák. Ezért külön fizetés nem jár. Hiszen, ha törvény szerint arra is lehetne kényszeríteni a tanítókat