Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-29 / 13. szám

hogy 6 osztályú iskolát vezessenek anélkül, hogy fizetésük emeltetnék: miért ne lehetne őket arra kötelezni, hogy vasárnap ingyen tanítsák az ismétlő-iskolásokat ? Az e tárgybani sürgős intézkedés a tractus elengedhetetlen kötelessége ! Naqy Sándor, ágyai ref. lelkész. TÁRCA. X. Zsoltár. Dallam : XVI. századi, a régiben 277. sz.*) 1. Uram, mért állasz távol Mért fordulsz el tőlünk ? Bánatunk nyomorából Még ki nem vergődünk? A hitlen nagy kevélyen Áttipor a szegényen — Oh mi lesz belőlünk! 2. Önásta veremébe Essék a hitetlen, A kinek rút beszéde Vétek az Úr ellen. Ajkának megnyílása Van csupán káromlásra, 'S hivságban telhetlen. 3. Csak magát bálványozza, Tudásra nincs gondja, Es bután gondolkozva, Nincs Isten, azt mondja ; Kíséri jó szerencse, 'S nem hiszi hogy megintse Az Isten szent jobbja. 4. Azt Ili vén, hogy kár soha Nem ragad ő rája, Sorsa nem lesz mostoha: Szitkokat szór szája. A jókat rágalmazva, Álnokság szó-halmazza, Ha lelkét kitárja. 5. Az utcán állva lesbe, Kikémli a szegényt, 'S gyilokkal rája esve Megöli kényeként. Mint lesben az oroszlán : Lappangva és orozván, Uj prédát vár megint. *) E meglepő szép dallam régi énekeseinkben több helyütt nagyon el van romolva, megigazitám ugy, hogy a magyar zene törvényei szerint megkívántató parallel méretek — mik benne idők folytán a zenét nem értő kiadók által összezavartattak — helyreáll itassanak, mind a mellett is ugy, hogy eredetiségéből ne veszítsen. — Meglepő szépnek nevezem, mert atiapaesticus, és szomora! Holott az anapaesticus nálunk rendesen a vígabb érzelem s tartalom kifejezézére szokott használtatni! Épen ezen anapaesticus volta miatt először nem <is [vettem valami nagy figyelembe, sőt e t. lap 1879. é. f. 22. sz. »érthetlen *dallam «-ul jegyzém ; mig nem Varga Lajos ifjú atyánkfia (már most majtisi-i pap) figyelmeztetett rá, — mikor is ujabb vizsgálat alá vévén, szépségei előtűntek. — Igy adám a mi kedves zsoltárosunknak, ki reá találta a X-ik zsoltárt ! Ez is azt bizonyítja, hogy sok kincsünk vagycu nekünk elásva, tehát csak takarjuk ki! Kálmán Farkas. 6. Azt hiszi hogy az Isten Nem látja ezeket; — Kelj Uram, jövel frissen, Emeld fel kezedet! A hitlen már rég bosszant. Azt vélvén, ha tessz rosszat, Te meg nem keresed ! 7. Holott Te látod mindezt A bút, mit okozott, 'S midőn azt megtekinted, Bosszúdat fokozod. Te vagy az árvák atyja, A szegény rád van hagyva, Ha bántják a gazok 8. Elveszne — ha akarnád A gonosz, óh Isten ! Rontsd meg a hitlen karját, Rosszat ne tehessen. És uralgj háboritlan Az idők multáiglan Békében és csendben! 9. Vesszd el a pogány népet E földről, ó Isten ! 'S hallgasd meg a ki téged Hív buzgón szent hitben. Törvényed várva-várja A szegény és az árva, 'S féli a rossz itt lenn ! Kolosy Elvira. BELFÖLD. A türelem is terem gyümölcsöt. Válasz Dunántuli és Bokodi Vince uraknak. A türelem — mondja Terlullián — az égnek az a szelid leánya, mely az isten lelkét, ha a földre leszáll, lekíséri. Erre volt szükségem, hogy megtudjam valódi célját azon hajszának, melyet Dunántuli ur a prot. egyházi és iskolai lap mult évi 52-ik, és f. évi 2-ik, s legközelebb Bokodi Vince ur f. évi 1 i-ik számában a pápai ref. főiskola tanáraira tartottak. Dunántuli ur a hajszát azzal kezdi meg, hogy Sármellékinek a prot. egyházi és iskolai lap mult évi 41-ik számában megjelent cikkére, melyben felhívja Sármelléki a dunántuli ref. egyház figyelmét, hogy egy negyedik theologiai tanár választásával könnyitsen a sok tanórát tartó theologiai tanárokon, hamiskásan azt válaszolja a prot. egyházi és iskolai lap mult évi 52-ik számában, hogy a theologiai tanárok Pápán a theologiában »csak 8 órát tanítanak hetenként.* Ez állítás azt a gyanút ébresztette bennem, hogy Dunántúlinak e közleményével valami célja van. Mert ha a valót akarta volna irni, azt ha másból nem, évi iskolai értesítőnkből megtudhatta volna. Jónak láttam azért téves állítását azonnal helyre nem igazítani. Második cikkére Dunántúlinak, mely »Nyilt levél« cím alatt a prot. egyházi és iskolai lap f. évi 2-ik számában jelent meg, s mely előbbi cikkével szorosan összefügg, gyanúm nemcsak erősödött, hanem a valódi célt is, a melyért a cikk Íratott, kezdettem sejteni. Föltettem azért | magamban, hogy kivárom türelemmel, mit akar valóság-