Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-20 / 51. szám

resebbé tétele, s az egyházi látogató küldöttségek azon helyzetbe hozása, hogy tisztán a vallás-erkölcsi életre vo­natkozó ügyekkel s az egyes egyházakban előfordulható ellentétek kiegyenlítésével stb. még bővebben és áldáso­sabban foglalkozhassanak, mint eddig is foglalkoztak. E tekintetben voltam is bátor, a tanügyi bizottság egyik ülésén szóbeli indítványt tenni, de az oly alakban ter­jesztetett a nt. egyházmegyei gyűlés elé, hogy kényte­len voltam kijelenteni, hogy az nem felel meg az én in­dítványom szellemének s magam kértem napi rendről levételét. Majd a segélypénzek beszedéséről nem ir t. cikk­író ur — csak is annyit, hogy az a visitátorokat egy gra­dusba teszi egy leggorombább adószedővel ? Hát bizony ezen pénzszedést is, az esperesi vagy egyházmegyei látogató kötelességeül szabja ki, a 134. § b) pontjának utolsó két sora, és ezt a teendőt lerázni, tőle megszabadulni az egyházmegye látogató kül­döttségei legkevésbé fognának késlekedni. Ámde egye­temes egyházunk szükségleteinek fedezhetésére, a köz­művelődési és jótékonysági célokra befolyni kellő összegek, bármely más beszedési mód mellett sem szolgáltatná­nak be az illető pénztárakba, csak oly mérvben sem, mint a jelenleg fenntálló eljárás mellett. Ugyanezért, az egy­házmegyei látogatók, ezen szintén törvényben előirt kö­telezettségük teljesítése elől még »a leggorombább adó­szedő* cím rájuk ruházása dacára sem térhetnek ki. Eddig is nagy terjedelmű felvilágosításomat, most azon feltevéssel zárom be, hogy a t. cikkíró közleményé­nek azon részére, mely az egyházlatogatási jegyzőkre, oly méltatlanul és alaptalanul támad, közülök lesz a ki megfelel, de ha ez nem történnék is, az általam elmon­dottakból tájékozhatja magát az olvasó közönség, arra nézve, hogy mily súlyt kelletik fektetni a cikk utolsó ré­szében foglaltakra. Sütő Kálmán. Heves-nagykunság. A heves-nagykunsági reform, egyházmegyének fo­lyó év őszén T.-Inokán, Illyés Bálint legidősebb egy­házi tanácsbiró és Horthy István egyházmegyei gondnok urak elnöklete alatt tartott közgyűléséről következő tu­dósítást veszszük: A kánoni látogatásról szóló jelentés általánosság­ban és részletekben felolvastatván : annak azon része, mely az egyes egyházakban közelebb történt egyházi és iskolai építkezésekről, a híveknek ezen célokra hozott anyagi áldozatairól szól, örvendetes tudomásul vétetett. Még inkább fokozódott volna az öröm, ha a kiilömben gon­dosan összeállított esperesi jelentés, mely legtöbb egyház­nak még kisebb mérvű építkezéseit se hagyta figyelmen kivül, nem mulasztotta volna el felemlíteni — kétség kivül tévedésből — a tiszaföldvári egyház uj leányiskoláját, mely mintegy 10,000 forintba került, s mely hosszú időn ke­resztül tanúbizonyságot tend mostani agg lelkészének, Vári Szabó Sámuelnek, ki egy év múlva, ha Isten addig életé­nek kedvezend, — lelkészkedésének 50 éves jubileumát ülheti meg, s ki bár fél szeme világát az utóbbi idők­ben elveszítette, de azóta is egyháza javát a régi buzga­lommal munkálja, — egyháza iránti hő s munkás szere­tetéről A nevezett lelkész ugyanis, fájlalván, hogy egy­házának a párbéren s harangpénzen kivül mi évi java­dalma sincs, arra a gondolatra jött — bizván főgond­nok elnöktársa Cs. Katona János vállalkozó szellemében, hogy az egyháznak, törlesztendő kölcsön utján 50 hold földet szerez ; készült is erre nézve terv. Ámde a ros­kadó félben levő leányiskolaépület mintegy közbekiál­tani látszott: »mementó l« Jó hát — mondá az agg lel­kész — maradjon az 50 hold földbirtok, hanem építsük a leányiskolát ugy, hogy kiküszöbölve a legutolsó vályog­darabot is, szilárd téglaanyagra, akkora mérvben, hogy annak rak- és magtárai, bolthelyiségei javadalmazzanak annyit, mely a kölcsön letörlesztését jó részben megbi­randja. Jelenleg az évi bérletösszeg 680 frt lett. Egyházmegyei gyámoldánk pénztára kitesz 29,096 fo­rint 37 krtr s egy-egy özvegypapnő befizetett 100 frt részvénye után jelen évben körülbelől 170 forinttal segé­lyeztetik. A szabályrendeletek minden egyházból — Tisza-Igart kivéve — beterjesztetvén az esperesi hivatalhoz, oly fölhívással adattak ki Hlyés Bálint, Madarász Imre, Fráter Imre és Mészáros Illyés tagokból álló bizottságnak, hogy ezek fölhasználásával ujabb szabályrendelet kidoldozására hivja föl az illető egyházakat s azok elkészítése után az összes szabályrendeleteket vegye tárgyalás alá s vélemé­nyes jelentését a legközelebbi rendes közgyűlésre terjesz­sze be. Egyházkerületi képvíselőkül három évre megválasz­tattak : Madarász Imre, Végh Sándor egyházi, Széky Péter, Rázsó Antal, világi részről; a lelkészjelölő bizott­ságba egy évre : Illyés Bálint, Madarász Imre, Fráter Imre, póttagokul Bárczay Gyula, Csávás Imre, Rácz Miklós. A tiszarofti egyháztanács folyamodott a szabályren­delet értelmében készített számadásívek félretevéseért hiányos volta és azon körülmény miatt, hogy alig lehet oly gondnokot találni, a ki képes volna vezetni azon ívek szerint számadását. Utasíttatott a tiszaroffi egyház­tanács concret javaslat beterjesztésére. Egyházmegyei közgyűlésünk a segédlelkészek év­díját a IV-dik osztályú egyházban 50 forint a III-dikban 75, a II-dikban 100, s az I-sőben 125 forintban álla­pítja meg. Olvastatott a kender esi ev. ref. egyház presby teri­mának jegyzőkönyve, mely szerint temetőjéből 100 Q öl területnek sírbolt helyül elfoglalását megengedi Horthy lsván kenderesi földbirtokosnak ötszáz forintért, oly ki­kötéssel, hogy 20 éven keresztül ez összeg gyümölcsöz­tessék, s majd annak leteltével, a kamatos kamattal meg­szaporodott összegből az 500 frt alapítványi tőke levo­natván, a fennmaradandó összeg fele a kenderesi egy­ház által temetőhely vásárlására fordítandó, a másik felerésze pedig a törzsalapitványhoz csatoltatván lca­matoztatik, s a kamat első sorban a sírbolton netalán szükségesnek mutatkozó javításokra fordittatik, stb. stb. : közgyűlésünk készséggel erősiti meg a nemes lelkű ado­mányozónak egyháza iránt tanúsított áldozatkészségét. Madarász Imre levéltárnoki állomásáról számos hi­vatalos elfoglaltatása miatt lemondván : közgyűlésünk kész­séggel menti fel oly példás buzgalommal vitt levéltár­noki tisztje alól s azon szép eredményért, hogy az ad­dig teljesen rendezetlen levéltárt 1765-től 1870-ig tehát 105 évről rendezte és elenchussal ellátta, jegyzőkönyvi­leg elismerést és köszönetet szavaz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom