Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

veszélyes, mert a katholikus papság nem tett ellene kifogást s igy nem lehet jó ránk nézve; bocsánatot kérek, főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés! én egészen mást látok ebben, azt, hogy a katholikus főpapság, mely a mult század végén, de sőt 1848 ig minden egyes lépést, melyet a protestantismus a jogegyenlőség felé tett, hatalmasan, teljes erejével ellenzett : a jogegyenlőség és szabadelvüség szempontjából igen fontos lépést tett. Jele ez az idők azon szellemének, mely — álljanak elő bár benne megakadások, de mégis előbbre megy, gyors léptével magával ragad mindent. Végül ismétlem, amit tegnap is mondtam, hogy tudniillik nem szükséges hozzá semmi elszántság, hogy valaki azt mondja : nem kell nekünk e jog, senkit érte legkisebb bántalom nem ér. Az egyesek könnyen leszámolhatnak magokkal, de van egy, mi ily eljárásért az egész egyházat érheti s amitől természet szerint óvakodni kell: a nevetségessé létei! Ezt meggátolni az egyház hű fiainak legfőbb kötelessége. Kiss Albert hosszas zárbeszédében sorra veszi ez ellennézetűek érveit. Legelőször az ellen tiltakozik, mintha őt s elvtársait politikai érdekek vezérelnék Majd azt fejtegeti, hogy mi különbség van a felső-szabolcsiak és az ő indítványa között, ama szerint az egyházkerület véglegesen határozna ez ügyben, mig az ő indítványa szerint a végső határozat a konventre bízatnék, Váradi Gábor azon állítása ellen, hogy autonomiánk csak pár évtized óta és határozottabb körvonalakat nyert, az ellenkezőt állítja fel, szerinte egyházunk a folytonos jogfeladások által naponként mindinkább veszti azon határozott körvonalat, a melylyel birt. Hova lett a helvét hitvallású egyház ? hová tanügyi önkormányzatunk ?mind kérdésbe lehet tenni. A szóban forgó törvény előtt a mennyiben kötelességeket szab előnkbe, meghajlunk, de a mennyiben jogot ád, teljes szabadságunkban áll e joggal élni vagy azt igénybe nem venni. Abban, hogy a ref egyház idegen kedik az államtól, teljesen igazad ád szóló György Endrének, de ez idegenkedés okát abban találja, hogy az állam rendknül mostohán bánik a ref. egyházzal s annak tagjaival, míg más felekezeteket jótéteményekkel halmoz el. Az államnak kell tehát közeledni az egyházhoz, jóakarattal és méltányossággal s akkor megszűnik az idegenkedés. Végül tiltakozik azon felfogás ellen, hogy az egyház nevetségessé tenné magát egy részére felajánlott jognak igénybe nem vételével. A vita ekkép befejeztetvén, a szavazás és pedig mindkét oldalról jött kívánathoz képest, a névszerinti szavazás rendeltetett el. Feltétetette kérdés: » Elfogadtat ik-e Tisza Kdlmdn nagyszalontai egyházmegyei gondnok indítványa (mely a lobbi indítványok felett napirendre térést óhajt), igen vagy nem Igennel szavaztak : Szeremley József, Degenfeld József gr., Szabó János, Ritoók Zsigmond, Bernát István, Fráter Imre, Székely Károly, Horty István, Várady Gábor, Ujfalussy Sándor. Szél Kálmán, Tisza Kálmán, Sápy Sámuel, Balogh Ferenc, Némethy Lajos, Armós Bálint, György Endre, Simonffy Imre Tabajdy Károly, Soltész László, Lengyel Imre, M klovic Bálint, Tatár János, Kovács Ferenc, dr. Hajnal István, Csillag Lajos. Nadányi Miklós, Szentpály J., Segesváry József, Balogh Ambrus, dr. Tisza István, Oiky Lajos, Tüdős János, Joó István, Sáfrány Péter, dr. Kovács Sándor, Elek Lajos és Tóth Sámuel. Nemmel szavaztak : Peterdy Károly, Uray Imre, zzőke János, Lukács Ödön, Pilissy László, Kiss Áron, hlsák Dezső, Kiss Albert, K. Tóth Kálmán, Beke Mi-Sály, Thaly Kálmán, F.rge József Kovács Istvá >, Vitéz Mihály, Sesztay Károly, Madarász Imre, Biró Lajos, dr. Farkas Antal. Igennel szavazott tehát 38, nemmel 18; távol volt 18 gyűlési tag, és így Tisza Kálmán indítványa 20 szótöbbséggel elfogadtatott. * Ezek után, e becses lapok terét már különben is nagyon igénybe vévén, csak pár nagyobb érdekű tárgyat említek még fel a f. hó 28-káig tartott közgyűlés határozatai közül. A főiskolai kórház állandó helyisége ezen; túl a kollégium füvészkert mellett fekvő egyik házában leend. A közalap ügyében ismét egy ujabb bizottság küldetett ki. A legátiók ügye is szőnyegen forgott, a mennyiben már néhány év óta kevesebb a hitlanhallgatók száma, mint a legátiók, ugy hogy a törvényt megrontotta a szükség s gymnasisták és tanitóképezdészek ís mentek ünnepi követségbe. Ez ügyben némely kisebb s közelfekvő legátió egyesítésének elve mondatott ki. A népiskolai tanügyi bizottság elnökévé Szabó János esperes választatott meg. Gergely Károly egyháztörténelmi, dr. Fodor Ferenc természettani (népiskolák számára irt) kézikönyvével pályadijat nyert. Az utolsó napon (ápril 28.) a fellebbezett ügyek nyertek elintézést. Kecskeméti Ferenc békési lelkészül 6 szavazattal 5 ellenében végleg megerősittetett. Nagy Bálint hód-mező-vásárhelyi leányiskolái tanár, ki tudvalevőleg az unitáriusoknál, felettes hatósága tilalma dacára is, lelkészi teendőket végzett : az egyháztörvények 246. §-nak folyó pontja értelmében reform, segédlelkészi hivatalától véglegesen megfosztatott. Ezek után a közgyűlés kölcsönös jó kivánatok között, az elnökség által berekesztetett. A vértesaljai ref. egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk ez évi közgyűlését ápril hó 22-én Bicskén (Fehérm.) tartotta meg, gróf Degenfeld Lajos gondnok és Koncz Imre esperes urak elnöklete alatt. A különféle bizottságok a megelőző napon kellően előkészítvén a gyűlési tárgyakat, közgyűlésünk, mint rendesen, most is csak egy napig tartott. Kezdődött pedig reggeli 9 órakor az egyházak képviselőinek meglehetős élénk részvé:ele mellett, esperes ur szép és buzgó imájával, mely után gondnok ur gyűlésünket pár szóval megnyitottnak nyilvánította. Esperes ur mindenek előtt az üresedésben volt két világi tanácsbirói állásra beadott szavazatok eredményéről tesz jelentést, melynek értelmében világi tanácsbiráínkká megválasztattak : Sárközy Aurél, országgyűlési képviselő, és dr. Szűts Andor, székesfehérvári ügyvéd urak. Kik is a hivatalos esküt a közgyűlés szine előtt letévén, helyöket általános éljenzés közt elfoglalják. Örömmel üdvözöljük e derék férfiakat tanácsbiráink sorában, s egyházmegyénk anyagi és szellemi jólétének, mint szintén tekintélyének emelésére szolgáló működésökhöz a legszebb reményeket kapcsoljuk. Esperes ur szokott évi jelentéséből sajnálattal vettük tudomásul, hogy az egyházak jövede'mei több helyen nem folynak be rendesen, s azok behajtására a szo'gabirói hivatal támogatását kellett igénybe venni. Kisebb-nagyobb adóssága 20 egyháznak van, s csak 16 egyház van a nélkül. De minden egyház lehetőleg rajta van, hogy ugy a hátralékok, mint az adóság kettős nyűgétől mihamarabb megszabaduljon. Annál örvendete sebb a jelentés azon része, mely az egyházak s egyesek önkéntes adakozását 8898 frtban tünteti föl, mely összeghez a többek 1 özt a következők járultak kegyes