Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-04-05 / 14. szám
PROTESTÁNS EG1HAZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KI A D Ó - Hl VATA L IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. I. em. Elő fizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számu péld.á:n.3^ol£l££il ncLirLciig, szolg'álD^a/t'u.zn.Is:.-^® Aüon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az első negyed beálltával lejár, előfizetésük megújítására kéretnek föl. A feltámadás innepén. Hajdanában, mikor még legátusok voltunk! Kietlen és zord volt körülöttünk minden. Az eget sötét fellegek boritották, ha az egyik felhő elment, jött másik, talán még sötétebb, magában még több vészt rejtő. Sötét felhők, sötét gondok. Telve a kebel fájdalommal, ha mint honfiak, telve aggodalommal, ha mint protestánsok magunk körül széttekintettünk. Sötét, zord volt az egész láthatár. Egy-egy haloványan fénylő pont ha néha fel is tünt a hazánk és egyházunk felett álló boltíven: fájdalmasan kelle rövid idő multán tapasztalnunk, hogy az nem álló csillag, csak lidérc. De jó volt akkor húsvéti legátusnak lenni! Kiönthettük egész nyilvánosan, nagy közönség előtt lelkünk minden fájdalmát, s kibeszélhettük legdrágább, és legtitkosabb reményeinket. Oly igazán keseregtünk nagy pénteki prédikációnkban az igazságnak elnyomatása, keresztre feszitetése és a gonoszságnak diadala felett, hiszen önnön helyzetünk is erős illustratiójául szolgált azon szomorú themának; de viszont húsvét innepén oly igen a szívnek teljességéből szólott a száj, mikor a feltámadást prédikáltuk. Lesz még feltámadás! Hirdettük lelkünk teljes meggyőződésével, s a hangban, melylyel a feltámadás szót kiejtettük, volt valami sajátságos, a mi azon szónak egyszerre háromszoros értelmet is adott, s a szemekben volt valami sajátságos fény, mely többféle szint játszó világításban tüntette fel e boldogító evangeliomot: feltámadá. Es a hallgatóság látta a többféle szint, felfogta a szó hármas értelmét. Sajátságos idők voltak azok. Legátus és gyülekezet akkor látták először egymást, és kölcsönösen tisztán olvastak egymás lelkéből. Hittük és éreztük, hogy az embernek nem lehet az a hivatása, hogy e rövid íöldi élettel bevégezze..^pályafutását; hittük, hogy az emberben van vélámi az isteniből, mely nem tartozik az anyag ^toj^viényei alá, hogy a síron tul lesz még feltámadás. JÖe egyszersmind hittük, hogy lesz még a s^m innen is feltámadás. Hazánk, egyházunk nem maradhat elnyomott helyzetében, a sír, ha már meg van is ásva, nem fogja ezeket örökre magába zárni. Resurgemus! Mikor még legátusok voltunk! Akkor még gyenge szőke pehely fedte az állat, ma már a szőkeség legszélső határait is átlépő színben játszó vastag szakái borítja. S a remények, melyeknek az ifjú tolmácsolója volt, valósultak-e a férfikor elérkeztével ? S ha most ismét Húsvét reggele elérkeztével a férfi elmélkedni fog a feltámadás gondolata felett, nem fog-e elpirulni s mosolyogni az ifjú ábrándjai s álmai felett? Három, negyedfél évtized hosszú idő, nagyon kijózanitja az embert. Nem szégyenlem ma sem ifjú korom álmait. Boldoggá tettek egykor az álmok; de boldogítanak ma is. Nem üres álmok voltak azok, nem a tavasz üres bimbói, melyek kinyiinak, pár napig viritnak, s aztán semmivé vállnak. Gyümölcs rejlett ezen bimbókban, csak hogy a gyümölcsnek a míg megérik, hosszú időre, gondos ápolásra van szüksége. Ezt akkor nem tudtam. Most már tudom. Ennyiben csalódtam. Pedig ezt megtanulhattam volna Idvezitőnk történetéből. Hogy is szólnak az Urunk feltámadására s a feltámadása után tartott tanításaira vonatkozó evangéliomi tudósitások ? Siránkozva mondja Mária Magdaléna: > Elvitték az én uramat- és nem tudom hova tették őtet. És mikor eze1 t ondotta volna, hátra fordula, és látá Jé•^st illani, és nem tudja vala, hogy Jézus volna... azt vélvén, hogy a kertész volna* (Ján. ev. XX. 14.) Hogy is ismerte volna fel Mária a feltámadott Jézust, hiszen ők azon hitben voltak, hogy
