Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-05 / 14. szám

a halálból visszatérendő Messiás nagy fénynyel hatalommal íog visszatérni, a főpapokat s az evangeliom hirdetőjének minden ellenségét vas veszszővel fogja összetörni, s uralmukat azonnal a porba dönteni, hogy ő maga üljön a trónusba, és onnét az ő híveivel egyetemben uralkodjék az egész világ felett. Hogy ismerhette volna fel a feltámadott Mestert az előtte állóban, ki előtte csak kertésznek látszott? De az ellenség hatalmának nyilt megtörése, s a világ feletti uralomnak átvétele a következő napokban sem történt meg. Találkozik az Úr a gallileai tó partján Péterrel. Simon, Jónának fia, szeretsz-e engemet? Péter igennel felelt. Az Úr újból kérdi, másodszor, harmadszor, és ő mindannyiszor a legmélyebb tisztelet és szeretet hangján adja az igenlő feleletet. És mi lesz a nagy szeretetért a feltámadott Idvezitőtől a jutalma? Világi fény, hatalom, fejedelemség? >:

>

Legeltesd az én juhaimat!* Az az vedd által az eddigelé általam viselt gondnak, tehernek egy részét, légy az én juhaimnak, legalább a gondviselésed alá bizandóknak őrizőjük, legeltetőjük, légy hív pásztoruk, olyan, a ki ha kell, életét is odaadja az ő juhaiért. Majd mikor végleg búcsút vesz Jézus tanítványaitól : mi az a fejedelmi örökség, melyet jutalmul kapnak- >

Menjetek mind e széles világra, tanítsatok meg minden népeket/ Menjetek el munkálódni, aratni, mert az aratni való gabona felettébb sok, a munkások pedig kevesen vannak. Legyetek jó pásztorok ! Tanítsatok meg minden népeket! Menjetek ki aratni! Ennyiből áll összes örökségök azoknak, kik a feltámadott Jézus apostolaivá választattak. No, és még egy Ígéretből : ^én veletek leszek, mind e világ végéig!4 Hajdan, mikor még legátusok voltunk, mi is másképen vélekedtünk hazánk,... de ne szóljunk arról e helyen, s egyházunk feltámadása felől; mi is, mint Urunk tanítványai, mikor még az olajfák hegye oldalán ábrándoztak a bekövetkezendő nagy átalakulásról, mi is olyaténképen vélekedénk : hogy ^ meglátjuk az embernek fiát eljőni az égnek felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel; és ő elküldi az ő angyalát trombitának hatalmas szavával, és az ő választottit egybegyűjtik a négy szelekről/ s ^boldog szolga az, kit az ő Ura talál az ő tiszti szerint cselekedni, mikor haza jövend, . . . mert teszi azt minden jószágán gondviselővé.* (Máté 24, 30, 45.) Most azonban látjuk, hogy a nagy jószágok gondviselői, a nagy hatalom és dicsőség élvezői nem azok, kiket az Úr az ő tisztük szerint talált cselekedni; de azért nem érezzük magunkat reményeinkben csalatottaknak. — Nem szükséges Tamásként ujjainkkal tapogatnunk az egykor egyházunk testén ütött sebeket. Csak ezelőtt 30—40 évvel is, hát még ezelőtt 130—140 évvel mily mély sebekből vérzett szegény egyházunk. Ezen sebhelyek tapogatása nélkül is meggyőződhetünk, hogy új életet él egyházunk. Ne földi hatalomról, dicsőségről ábrándozzunk, hanem ha igazán szeretjük az Urat s az ő egyházát, legeltessük az ő juhait, hirdessük az ő evangeliomát, s tanítsuk, neveljük azon népet, mely gondjainkra bízatott. Pásztori tisztünk teljesítésében ma már nem akadályoz senki, szabad felkeresnünk, összeszednünk az egyes eltévedt juhokat; az evangeliomot lehet prédikálnunk alkalmas és alkalmatlan időben. Előttünk a mező, a sok aratni való gabonával, vegyük kezünkbe a sarlót s munkálódjunk, a míg nappal vagyon. A feltámadás megtörtént, beszélünk mi is, mint Mária Magdolna, a mellettünk álló Jézussal, de nem akarjuk vagy nem tudjuk felismerni. Mi mindig Jerusálemre, a fény, hatalom székhelyére gondolunk, ő pedig Gallileába, a munka mezejére hívogat, küld bennünket. Menjünk oda, s ha hozzánk is, miként Jóna fiához kérdést tesz, feleljük neki, de ne csak szóval, hanem pásztori tisztünk hű betöltésével : j.Úgy Uram ! te tudod, hogy szeretlek téged!* Farkas József. A túlsó oldal ismertető jelei. A római tanrendszernek kiindulópontja azon hierarchiailag szervezett papi egyház, mely az egyes hivőnek üdvét szentségei által eszközli. A római hitvallások sehol sem definiálják az egy-J házról szóló tant, a mi a római egyháznak azon tudatából folyik, hogy az létezik definitio nélkül is. A római káté-ban mindössze annyit találunk: );>

ecclesia est populusfidelis per orbem dispergens,* a mi azonban nem definitió, hanem Augustinusj ból vett idézet. A római egyház minden ker. történeti egyházzal vallja: ^credo unam sanctam, catliolicam ecclcsiamtehát ezen egyház hisz aj egy katholikus apostoli, V) szent és egyedül üdvözítő s c) egy folyton győzelmes s ez alapon soha meg nem szűnő egyházban, vagyis a római egyház az apostoli hitvallásból átvett mindazon predikátumot magának tulajdonítja mint történeti egyháznak. Bellarmin szerint, (de ecclesia militante c. II.) az egyház jCoetus visibilis*, tehát külső intézet, mint az állam, csakhogy előbbi az Istentől való. A római egyház mint külső hierarchiailag szervezett papi intézet oly házzal hasonlítható össze, mely fennáll, ha nincsenek is lakói, mig prot. értelmezés szerint az egyház e háznak lakóiból áll. A római egyház továbbá oly külső institutioknak foglalatából áll, melyek a hivők személyisége felett állanak, míg szerintünk az egyház csak a hivők-