Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-26 / 17. szám

mányozni. A közgyűlés a derék adományozóknak jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. Az esperesi jelentés után a március i-én megejtett tyukodi lelkészválasztás került szőnyegre; az oda megválasztott Gönczy Sándor szatmári segédlelkészt aközgyülés ez állomásán egyhangúlag megerősítette. Minthogy azonban kétség merült fel az iránt, hogy vaijon Gönczy Nándor atyánkfia — ki a 2-ik lelkészi vizsgájától számítva két évi gyakorlatot még nem töltött be — volt-e azon állomásra jelölhető ? s minthogy a segédlelkészek gyakorlati idejét néhol az első, másutt a második vizsgától kívánják szamitani: a ft. egyházkerület megkerestetni határoztatott, hogy a minősítés ezen pontjára egy szabatos, minden kétséget kizáró és félre nem magyarázható határozatot hozzon. Ezután a tanitó választási és elhelyezési ügyek intéztettek el. A lelkészi hivataloknál a családkönyvek behozatalának szükségessége kimondatott. Majd olvastatott a segédlelkészi állomások mikénti szervezését körülíró esperesi kar véleménye, mely egész általánosságában elfogadtatott. A canonica vizitatio alkalmával s/okásos adakozási rovatok kevesbítetni, s az egyházkerületi nyomtatványok jövőre ingyen adatni véleményeztettek. A debreceni tanárok választására vonatkozó indítvány nem fo- i gadtatott el. E határozatok után olvastatott Mártha József csengerbagosi lelkésztársunk azon inditványa, melyszerint mondassék ki, hogy a konventnek azon határozatát, hogy püspökeink és főgondnokaink a főrendiházba bemenjenek — egyházmegyénk egyenesen rosszalja. Ezen indítványt — noha azt indítványozó élőszóval is eléggé elismerésre méltóan támogatta — a közgyűlés nem fogadta el. Az ürességben levő világi tanácsbirói es világi jegyzői hivatalra beérkezett szavazatok egy bizottság által felbontatván — kitűnt, hogy altalános többséget senki sem nyert; minélfogva a tanácsbiróságra Szilágyi Kálmán, Dienes Dezső, és Galgóczy Zsigmond, a jegyzőségre pedig Bakó Lajos, Bakó István és Hérmán Mihály mint legtöbb szavazatot nyertek ujabb választás végett kitűzettek. Minthogy az idő már délutánra járt, esperes ur még egy érdekes tárgyat kívánt letárgyaltaim, s ez Sonkád fogyasztási egylete volt. E községben a híveit minden lehető módon boldogítani kivánó lelkész inditványa folytán fogyasztási egylet alakult, a mi mindenesetre üdvös gondolat volt. Úgyde az egylet árucikkeinek áruló helyiség-bolt is kelletett. Elhatározák tehát hogy, e célra legalkalmasabb hely leend az iskola épülete. Ki bérelték a tanitó egyik szobáját, s hogy a vásárlók a tanítónak alkalmatlanságot ne szerezzenek: a szoba illetve bolt végén a utca felől ajtót vágattak és megindították az üzletet, árulván ottan tűzveszélyes gyúlékony anyagokat is, t. i. gyufát és petroleumot. Tehát sem a lelkész-, sem a tanítónak nem jutott eszébe, hogy az iskolai épületet más célra, éppen meg üzleti célra használni nem lehet. A községben a mult év nyarán az iskola szomszédságában nagymérvű tűzvész dühöngvén — magát az iskolaépületet is csak nagy erőfeszítéssel lehetett megmenteni. Ez már intőjel volt a sonkádiaknak arra nézve, hogy az iskolaban gyúlékony anyagok nem tarthatók, azért még sem távolították el onnan a boltot, sőt mérték abban továbbra is. Ez a dolog az esperesnek hivatalos tudomására jutván : az a jelenévi egyházlátogatóságot utasította, hogy Sonkádon a boltot az iskolaépületben tiltsa be, a mi meg is történt. Ezen hivatalos eljárásért kapott aztán az esperes egy szép köszönő levelet, melyet kénytelen volt a közgyűlés előtt felolvastatni és a sérelemért elégtételt kérni. Ézen eléggé kel lemetlen ügy letárgyalása után a gyűlés tagjainak nagyobb része sietett a polgári társaskör üveg termében rendezett köz^bédre. Délután folytattatott a közgyűlés. Esperes ur azonban mindjárt a tárgyalások kezdetén roszul érezvén magát, üdülés nyerhetése végett kénytelen volt a teremből eltávozni. Berky István legidősebb tanácsbiró elfoglalván az elnöki széket, a tárgyalás folytattatott. Ekkor a világi elnök fölemelkedett székéről és egész ihletséggel adva elő, hogy az ő mélyen tisztelt e'nöktársa, a mindnyájunk által hőn szeretett esperes ur az év őszén töltendi be negyedszázados esperességét, ugyanazért indítványozza, hogy az egyházmegye az ő 25 éves esperességének jubileumát a jelen év folyamán tartaná meg. Nagyon természetes, hogy az egyházmegyei gondnok ur ezen inditványa mindnyájunk kebelében kellő viszhangra talált, s azonnal elhatároztatott, hogy a jubileumot az egyházmegye még ez év folytán az őszi gyűlés alkalmával a lehető legnagyobb ünnepélyességgel megfogja tartani. A jubileum helyiségének megállapítása, valamint az ünnepély rendezése végett egy tekintélyes bizottság választatott. Most már lelkesült örömmel várjuk az időt a midőn fényes elismeréssel adózhatunk a mi köztiszteletben és becsülésben megőszült derék esperesünknek, azon páratlan buzgalomért, lankadatlan kitartásért, bölcs tapintatért és önzetlen igazságszeretetért, melylyel egyházmegyénk hajóját 25 éven keresztül oly híven és kellő erélylyel kormányozta; és imádkozunk a jó Istennek, hogy az ő közhasznú és munkás drága életét szeretett családja és egyházmegyénk örömére, a haza az egyetemes magyar ev. ref. egyház javára tartsa meg még sokáig. Jól esik remélnünk, hogy egyházmegyénk ezen örömében mindazok a kik az »öreg Kiss Áront« ismerik, szívesen osztozni fognak. Midőn éppen befejezzük a jubileum tárgyalását, mindnyájunk örömére üdült állapotban belépett a terembe a mi kedves elnökünk s az ő tapintatos bölcs vezetése alatt tovább folytattuk a tárgyalásokat. Már estve felé járt az idő, a midőn monda, hogy az egyházi közalapból nyerendő segélyért több mint 60 kérvény adatott be hozzá; azoknak megvizsgálása igen sok időt venne igénybe, ugyanazért idő nyerés tekintetéből azok az egyházmegyei tanács testület tagjai között vizsgálás és véleményadás végett kiosztattak. Ezután a közönség elhagyván a termet, az egyházmegyei tanács által törvényszéki iilés tartatott. Esperes ur jelentette, hogy néhány lelkésztársunk megfeledkezvén a törvény és felsőbbjei iránt való ti-zteletről őt, hivatalos eljárásaiért mélyen megsértették, miért is ügyüket kénytelen volt az egyházmegyei fegyelmi bíróság elé hozni, hogy az neki elégtételt szolgáltasson. Ezen ügy mindnyájunkat egyaránt érdekelt, mert ha a fő szenved, a tagok is vele együtt szenvednek, ha a fő megsértetett, a tagok is megsértettek általa. Gondoltuk magunkban, hogy ez a 25 éves esperességnek igen szép jutalma és éppen a lelkésztársai részéről, a kiknek mindig javukat és boldogulásukat igyekezett munkálni. Jaj ! de a mai modern világ emberei közül némelyek így szeretik az érdemet megjutalmazni, s a jótéteit meghálálni. Talán a Duna alvidékéről, Felső-Baranya tájékáról hozta a szél közénk ezt a kóranyagot? Akárhonnét, elésf az hogy közöttünk is van, ugyanazért ki kell azt irtani. A bíróság tárgyalás alá vévén a fegyelmi ügyeket: mindenik lelkész beismerte elkövetett hibáját, és a megsértett esperest mindenik ünnepélyesen megkérte ; ki is jó akaratú figyelmeztetés és tanácsadás után mindegyiknek hajlandó volt megbocsátani s ezzel a fegyelmi bíráskodás véget ért. Másnap a közalaphoz intézett segélykérvények tár-