Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

litikai mozgalom éppen az egyháztól való elfordulást eredményezte. Az egyház alkotmányos jogai érdekében, eredményeiben oly csekély sikerrel folytatott harcok mutatják az uralkodó közönynek mélységét. Bizony a nemzet egész szellemi sajátságaival ily mélyen összenőtt hibát, mint a közönyt nem egy könnyen lehet elhárítani. De talán az evangelium világképző ereje létre hozza azt az egységet, melynek a Krisztus szelleme és a kultura műve közt léteznie kell 1 Akkor létre fog jönni a protestantismusnak megfelelő egyházalkotmány is, ha a közöny megszűnik, ha a nép a protestáns elvek teljes keresztülvitele iránt részvétet érez. S az nagyon kívánatos is volna Berlinben, hogy az egyház az alkotmány terén az őt megillető szabadságot megnyerje. Talán az egész keresztyén vi'ágban egy város se fordít oly csekély gondot a gyülekezetekre, mint éppen Berlin. Itt a protestántismus metropolisában meg a hetvenes években is voltak parochiák, melyek 50,000 lelket, sőt még annál is többet számláltak. Később Berlin kénytelen volt belátni, hogy ez igy tovább nem mehet és igyekezett odahatni, hogy egy parochia nem több, mint 15 — 20,000 lelket számláljon és ez legyen két lelkészszel ellatva. És ma már 72 templomban dicsérik a protestánsok Berlinben az urat, de vájjon elég-e ez is, ha a lakosság évi növekedéseit tekintjük? A főváros növekedése oly nagy, hogy a városi és egyházi hatóságoknak lehetetlen volt az egyház fejlődésében azzal egyenlő lépést tartani. A korabeli eljárási módok, pénzbeli eszközök többé nem elegendők. Csak a gyülekezetek magok idézhetik elő az egyháznak kellő átalakulását. Minden eddigi kísérletek amaz áta'akulásra nélkülözhetetlen eszközök megnyerésére, hiábavalóknak bizonyultak. A többi kísérletek is mind addig hiában valók lesznek, mig az egyház a maga viszonyainak rendezését és kormányzását az államhatalomtól függetlenül nem intézheti. Ha a berlini egyház is — mint a magyar vagy vestpháliai egyház — megnyerendi azt a jogot, hogy elöljáróit, képviselőit és lelkészeit önállólag, szabadon választhatja; akkor az egyház ügyeinek előmozditására meg lesz találva az eszköz. Ha a rajnai gyülekezetek egyházi célra adóval rovatnak meg, mely igen gyakran 20—50, sőt egyes esetekben több mint 150% teszi állami adójuknak, a berlini protestáns nép oly szegény lenne, hogy ezen áldozatot egyháza érdekében meghozni vonakodnék ? Mindenütt, hol a gyülekezet a kormányzáshoz hozzájár, ott mások az egyház viszonyai. A közöny hatalma könnyebben megtörhető, az egyház iránti lágy melegség élő részvétté változik. Az egyházi ügyek igazgatása iránt felébreszti a kedvet azokban, a kik azzal meg vannak bizva, az egyházi intézetek ápolása iránt a valódi buzgalmat és az egésznek az ez-k feletti nyilvános jogosságot megadja, a gyülekezet a létező hiányokat maga beláthatja és személyes áldozataival azok megszüntetésére segits gül lehet. A nyilvános istenitisztelet iránti részvét, az egyházi intézetek iránti odaadó munkásság, a szent helyek és idők gondozása iránti öröm előbb lesz és nagyobb bizalommal járul a gyülekezet az önmaga által szabadon választott lelkész elé és nemcsak nem rejtődzik el az ő lelkipásztori tekintete elől, hanem megkívánja tőle hogy őt istenországa méltó polgárává tegye. Az ifjúság az egyház iránti szeretetet, a lelki kincsek megszerzése utáni vágyat, törekvést ily viszonyok közt korán elsajátítva, igyekszik egyházának méltó munkása lehetni. Akkor az az aggadalom, hogy a tudomány iránti érdeklődés, az ismeret tisztasága, a vallásos élet bensőségét és melegét megsemmisíti, oly arányban fog elenyészni, a mint a gyülekezetek az igaz keresztyénséget és az istenben való életet ismerik és gyakorolják, s a kutató észnek szabad tért engednek. Ily egyházi viszonyok közt azután erőt nyer a férfi és női nemzedék, minden keresztyéntelen törekvések ellen harcra kell, az élet ezernemű kisértetei ellen küzdeni, istenországa legnagyobb javainak megnyerésére. Egy ilyen gyülekezeti élet, bensőleg mélyen áthatva, a legmagasabb céloknak szenteli magát, az evangelium alapkövét, a lelkiek megszerzésére az erőt megismerni. Megnyerné számára azon gazdag és nagy tehetségeket, melyek most más szakmára szentelik magukat, a figyelmet összegyűjtve a lényegesre irányozná, a theologiai tudományt, mely az ő szülőföldjétől, a vallásos népélettől elfordulva, oly könnyen szárazzá lehetne, uj élő érinkezésbe hozná ezen szülőfölddel, s ez által ! magának oly jelentőséget kölcsönözne, mely régi méltó állását a tudományok közt ismét visszaszerezné. Egy ilyen szervezet szükségességét a berlini egyház is mélyen érzi. Csak a gyülekezeteken alapuló egyházszervezet tudja megsemmisíteni a mélyen meggyökerezett egyházi közönyt. Csak a gyülekezetek által lehet a protestáns szellem által már kivívott javaknak rendithetetlen alapot, biztos fennmaradást és haladó jövőt igérni. De fájdalom, kevesen osztják ezt a meggyőződést, különösen a hatalmat képviselő körökben. És mit tesz Berlin ilyen visszonyok közt ? A protestáns egylethez csatlakozott, melynek szabályai által jelezve van az ő cé'ja. Ezek szerint a német egyházat a gyülekezeti elv alapján akarja szervezni és a tartományi egyházak organikus egyesületének útját előkészíteni. Ezen az uton akarja a protestántismus jogát és szabadságát megőrizni, a keresztyén életet és minden keresztyén vállalatot és művet intézni, mely az erkölcsi erő növekedését és a nép jóllétét előmozdítja. És akkor Berlin igazán a protestántismus képviselője fog lenni és áldhatja az isteni kegyelmet, melynek hatalma és bölcsessége az emberi dolgok intézésében mindig a legjobbat műveli. Ez kormányozza az emberek sziveit, mint egy kis csermelyt; ez kiáltotta századokon át a lelkesedéssel megtelt prófétáknak : ébredj, legyen világosság l A mint Huss megégettetik, az isteni kegyelem még egy századon át hallatja hattyú dalát, melyet a máglya emésztő lángjai sem semmisíthettek meg. S ugy látszik hogy most is nagy szükség van az isteni kegyelemre. A legnagyobb egyházi, kulturai kérdések milliókat foglalkoztatnak. Róma, mint a katholicismus metropolisa, megteszi a magáét ; vájjon Berlin mint a protestántismus metropolisa meg fogja-e tenni az övét ? Megfog-e szabadulni az átkot és pusztulást magukban hordó fellegektől, vagy az örök bölcsesség el fogja oszlatni azokat és szabadságot eszközöl? Ha Berlin nem fog megfeledkezni arról, hogy ő a protestántismus szülötte, s mint ilyen mivel tartozik a protestántismus iránt; ha a német állam konserváló bölcsessége a protestáns egyháznak az őt megfelelő szabadságot megadja, s ez által egyházszervezetét a protestáns szellem értelmében átalakíthatja ; akkor nem fog megszűnni továbbra is a protestántismus képviselője lenni, akkor, mint a protestanismus metropolisa, meg fogja tenni a magáét ép ugy mint Róma. Józsa Sándor.