Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

thentikus magyarázóiul tekintetnek, a lelkészek és világiak a szó szerinti értelmezésre köteleztetnek. És mi lett volna az orthodoxia győzelmének a következése ? Az egyháznak megkövűlése, mint a katholicismusban, hol lega\ább élő emberekből álló hierarchiára van bizva az uralom és nem a holt a betűkre, minden nem ortbodox egyházi tagnak kiválása ; nehéz harcok, melyek mint a 17-ik században a házak békéjét, a nép erejét képesek lettek volna alá ásni. De hát a főváros azon a magaslaton állott-e, melyet ezen rázkodások nem közelíthettek volna meg ? Bizonyára a sem volt kivétel, habár nem hiányzott buzgó imája : Uram ! ne vigy kísértetbe ! A főváros hallgat az intésre : tartsd meg, a mid van ! és részéről törekszik ma is az egyház egységét megőrizni, mely elv a hitszakadás és sektaképzés szükségességét kizárja, mely az á'talános evangeliumi keresztyénség alapján a theologiai, egyházi mivelődésnek tért, szabadságot és jogegyenlőséget enged. De ennek megmentése csak akkor lesz lehetséges, ha a? egyház legveszélyesebb ellenségét, ha az egyházi közönyt le fogja győzni és ha az egyház a jelen szükségeinek megfelelő egyházalkot mányt fog nyerni. Bizony Berlinben is ma az egyház legveszélyesebb ellensége a közöny. Valóban a hitetlenség és a babona pusztitólag hat a berlini népre, mely ellenáll az igazi, meleg vallásosságnak. De a hol a lágy melegség, a részvétlenség helyet foglal, hol az egyháztól, az egyház iránti kötelességtől hidegen és megvetéssel fordul el a nép ; ott nem kell-e felújítani a kovászt, hogy áthassa a viszonyokat ? Németország kisebb városainak lakói közt talán megtartotta az egyház lelkészeinek századokon át folytatott munkája azon állást, melyet a reformátió korában megnyert. Ott talán nemcsak a lelki, hanem minden szel lemi dolognak képviselői. Egészen máskép van a nagyobb városokban. Ezekben, mint a nemzet folyton haladó szellemi életének képviselőiben, gyakran ki van téve az egyház és keresztyénség az uj eszmék és váltakozó szellemi törekvések támadásainak ; lakóit könnyen rá lehet beszélni, hogy a műveltséghez a vallás nem szükséges; az egyházi szokás, melynek nincs szilárd alapja, könnyen bomlásnak indul; elidegenednek az egyháztól és a közöny felüti sátorát. És Berlin ? Berlin is, mint a többi nagy város, meghajlik a közöny hatalma előtt. Csak mint muló jelenség mutatkozott a vallásos élet emelkedése a szabadságharc alatt, az unió megalakulásakor, az első 40 év izgalmai közt. Egyes fontosabb mozzanatok a tudomány körében ha támadnak is, de az egészet tekintve a nép egyház iránti közönye évről-évre nő. Egyes napokon, melyekhez valamely nemzeti emlék fűződik, vagy a keresztyénség nagyobb ünnepein talán szűk az istenháza a kíváncsiak befogadására, de közönséges vasárnapokon csaknem iires falak közt hangzik el az Ur igéje. Bizonyos, hogy az egyházi életnek élőbbnek, erősebbnek kellene lenni 1 Mondhatná talán valaki, hogy ez csak a 48-diki reactiót követő időkben volt igy, de a legutóbbi években ez lényegesen megváltozott, s hogy az uj német állam alapjai le lettek téve, a német szellem azonnal visszatért a vallásos élethez. Bizonyos, hogy a reformatio korában is alig találhatni két évet, midőn egyszerre a vallásos kérdésekkel annyit foglalkoztak volna, mint Németországon az ötvenes és hatvanas években. Midőn a tartományi egyházak szervezése forgott kérdésben, az egyházalkotmány újra szervezése minden oldalról sürgetve lett, ezen kérdések megoldása a nép figyelmét is nagy mértékben igénybe vette. Ezekhez járult az egyház kormányzás kérdése. A kopernikus világnézete által az orthodoxia körében előidézett harc, a vatikáni zsinat, mely a fejedelmek figyelmét is igénybe vette, talán sehol nagyobb mértékben nem foglalkoztatta a népet, mint Berlinben. És mégis itt a közöny hatalma nincs megtörve ? Nincs! Mert az unió és agenda kérdése, ha talán némelyeknél az egyház iránti lelkesedést és odaadást mutatja is, de sokan alig mentek tul az újságolvasó közönséges kíváncsiságán és sokaknál az egyház iránti érdek gúny-kacajjá változott. Avagy jelentékeny-e azoknak száma, kik ösztönözve érezték magukat vallásos meggyőződésök alapos megvizsgálására ? Vagy a theologiai irodalom emelkedése, az egyház külső és belső jogi-életét érintő kérdések felelevenítése, a fel-fellobbanó tűz az Is ten háza iránti közönyt vájjon megszüntette-e ? Nem! a közöny még ma is él. Ez dönti a gyülekezet életét pos hadt mocsárba, mig a Bethesdató tisztító hullámai ismét fel nem rázzák poshadtságát; ez zárja el a házakat a vallásos, megújító, erkölcsi légkör elől; ez tagadja meg az egyestől az érzés szentségét, a cél tisztaságát, az erő erősödését, a benső élet gyarapodását, melyek nélkül még a legjelentékenyebb események is elveszítik az értéket, a jelentőségét. Szomorú, de igy van ! S nem nagy a kilátás, hogy ezen közöny hatalma meg fog törni. Sokszoros okok működtek közre, hogy ez állandó, maradandó lakást vegyen Berlinden. Egyik ok az emberi természet gyengeségében, bűnrevaló hajlandóságában, a földiekre és mulandókra irányzott törekvésében, a vallás-erkölcsi élet nehéz munkája iránti közönyösségben van, a mely mindig és mindenütt ugyanaz. Mily könnyű és kényelmes a lelkiismeret komolyabb intéseit elhallgatni, az erkölcsiséget nem sértő középszerűvel megelégedni és minden magasabbra irányzott törekvést, mint esztelen és ártalmas ideálismust elitélni ! Mily nehéz az Istenországa érdekében a földi vagyonról és világi dicsőségről lemondani ! Azután! Szerencsétlen volt a német reformátió abban, hogy a Rómából jövő veszélyek miatt, a fejedelmek önkénye által oly egyházszervezethez jutott, melyben a consistorium a minden, a papok a gyülekezet felett magasan lebegő egyházi hatalomnak képviselői, a gyülekezetek pedig minden jogtól meg vannak fosztva. Lehetséges-e, hogy ilyen egyház szervezet mellett a gyülekezetnek az egyház iránti érdeklődése meg legyen ? A mint azután a harminc éves háború a nép erejét megtörte, a mint a hierarchiai jellem bürokratikussal lett felcserélve, eljött-e az idő, hogy a gyülekezet az egyház iránt élőbb szeretetre és munkára serkenjen ? A német viszonyok közt a nép legszebb szellemi kincseinek kellett hozzájárulni, ha nem is mindenütt a vallásos, de mégis az egyházi közöny elősegítésére. Spener kegyes kívánságait a gyülekezeti életet illetőleg nem hallgatják meg, s ha milliók lettek is hivei a pietismusnak, de csakhamar methodismussá, quietismussá fajult és a tiszta benső kegyességnek egyoldalú gyakorlása által az egyház iránti közönyt elősegítette Jön a klassikai irodalom, a német philosophia, mindkettő mint remek mű ; mindkettő oly bámulatra méltó gazdagsággal, oly rendkívüli mélységgel, hogy a kutató szellemet elvakítva, gyakran tévedésbe eshetett és valóban eselt is. Oly módon akarta kielégíteni a kutató szellemet, mely túl megy azon a hatályon, melyet az evangélium egyszerű élet kenyere igér. Ott, hol ez a tévedés felütötte sátorát, ott a kedélyeket el is idegenítette az egyháztól. A legutóbbi években a nép az állami élet terén intensiv munkásságot fejt ki, s vájjon ez a munkásság az egyházi közöny megtörésére tett-e valamit? Ez a po-