Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-08 / 6. szám

honnan tudhatják önök, hogy ez nem valódi kegyesség, hogy a vallásos kedélynek nem a legőszintébb nyilatkozása, melyet önök álszenteskedésnek neveznek. Azért mert önök hit- s kedélyvilága nem ily irányban nyilatkozik, másnál hazugság az ? A Taulerek, Kempisi Tamások, Salesi Ferencek, az imának oly rendkívüli erőt tulajdonitó Lutherek, gályarabjaink és nagyon sok ezerek mint álszenteskedők voltak? azok nem »egészséges józan gondolkozású nép« szülöttei voltak? Ezer meg ezer szint játszó virágokban nyilatkozik Istennek ereje, vagy ha ugy tetszik a természetnek gazdagsága, hát avagy a léleknek virágai csupán egy szint kellene, hogy játszanának ? csupán azt, a mely önöknek tetsző, a többi virág, mind csak csinált virág lenne ? Hát ha van közöttük valódi is 1 Óvakodjanak mindjárt az »egészséges józan gondolkozás® nevében tiltakozni. Csak is ennyit kérünk. Különben közelebb még tán pár észrevételt teendünk a fentebbi sorokra. De nem hagyhatjuk szó nélkül addig sem önök azon állitását, hogy a theologusnak egyedüli kötelessége tudományos ismereteit öregbíteni, értelmét, eszét fejleszteni. Kötelessége kétségkívül, de nem egyediili. Más embernek is, de különösen lelkésznek kötelessége legalább is oly mértékben a sziv nemesítése, a kedélynek vallásos irányban hangolása, mint az értelem fejlesztése. Végül megjegyzem, hogy sem mi, sem Zoilus nem tekintjük hibának, ha önök becsületbíróság felállításáról, tornázásról tanácskoznak, ha táncvigalmat rendeznek; sőt részemről nagyon is örvendek, ha gondoskodnak a test edzéséről, ha örvendenek ifjúságok napjaiban, ha tisztességes mulatságokban üdítik a lelket, elevenítik a kedélyt s öregbítik a társadalmi életben megkívántató ügyességet ; csak hogy ezek mellett ne feledkezzenek meg a léleknek a gymnastizálásáról sem, gyakorolják azt is az áhitatoskodásban, az egy szükséges dologban. Zoilus már ennek az elhanyagolását vélvén a budapesti ifjúság felhívására adott visszautasító válaszban felismerni, nem állhatta meg, hogy az emlegetett trikón keresztül önökön egyet ne csípjen. Szerk KÜLFÖLD. Berlin és a protestantismus. (Folytatás és vége.) II. És mind ennek mi a következése ? Berlin lényeges feladatának és legfőbb kötelességének tartozik ismerni, hogy a protestantismusnak képviselője legyen. Ahhoz mindenek előtt megkívántatik, hogy a már meglévőt továbbra is megtartsa. Tartsd meg a mid van, hogy koronádat tőled senki el ne rabolhassa I És ez intés ? Talán vihar van készülő félben, hogy a protestantismus által létre hozott életjavak elraboltassanak ? Vagy talán félni lehet, hogy Berlin azon ösvényről letér mely számára a történelemben ki van jelölve ? Valóban alig volt gondolható, hogy a nemzeti életnek az 1866-ik évben történt átalakulása után Berlin fejlődése reactiót ne szenvedjen. Nem 1 sőt inkább a mily mértékben nőtt a lélek szám, azon mértékben törekedett a lakosság az élet minden javaival munkálni vagyona gyarapításáért. Berlin törekedett mindig magasabb kulturára tenni szert. S éppen a nép legújabb viszonyai által látszik Berlin jövőjének alapja letéve, melynek szétrombolása a protestáns elvektől áthatott népélet hatalmának pusztulása fog lenni. De a folyton tartó polgári élet növekedésével a tudományos élet emelkedése nem tart-e egyenlő lépést Berlinben ? Az egyetem, akadémia a búvárkodást nem folytatja-e ma is a tudomány minden terén, avagy meghajlik-e valamely püspöki, vagy pápai, tekintély előtt, mely előre megs7

abja a kutatás útját ? A gymnas umok Berlinben ma is törekednek az ifjúságot a szellemi téren classikailag képezni ki, a reáliskolák a természettudományt és a modern nyelveket ugy művelik, hogy azoknak becsök, mint a szellemképzés eszköze a classikai mellett méltó helyet foglalhasson. A népiskolák — melyek véleményem szerint ma csaknem páratlanok—igyekeznek a nép gyermekeit azon szellemi fegyverekkel felruházni, melyeket ma a 19-ik század végén egy nemzet sem nélkülö/.het, ha a művelt népek közt helyet akar foglalni. A felsőbb és alsóbb iskolák feladatuknak ismerik, hogy a lakosság egészének kezébe adják a világ- és életismeret mellett lehetőségig a tudománynak egészét is. Berlin a nemzet szellemi műveléséhez annyira hozzájárul, hogy ha ezen a téren működni megszűnik, az a népélet legnemesebb erőinek elenyészését vonja maga után. És az erkölcsi élet terén ? Bizony ismeretes itt is az az átok, mely az egyesnek, mint az egésznek oly sok bajt okoz. De annyira megizetlenült volna-e a protestantismusnak sava, hogy képtelen lenne azt az emberiség életéből kivágni ? Vagy az evangeliumi ideál nem lebeg-e még ma is az emberiség szeme előtt ? Vagy Jézus erkölcsi szelleme nem hatja-e ma is át a kedélyeket? Vagy talán attól kell tartani, hogy a hitnélküli materialismus meg fogja semmisíteni Berlin népének benső életét ? Valóban nem lehet eltitkolni azt a romlottságot, melyet a nagy városi élet oly sok ezernél előidéz, de az erkölcsi élet jelenségeinek összeségét tekintve, jól esik látni, hogy az evangeliumi szellem erkölcsi ereje még nem halt ki egészen a berlini nép szivéből. Tarsd meg a mid van 1 Ezen intésre különösen nagy szüksége van Berlinnek a vallás és egyházi élet terén. Mi a különös a német evangelikus egyház fejlődésében, ha azt az angliai, észak-amerikai egyházakkal összehasonlítjuk ? A politikai és polgári élet viszonyai közt a tengeren túl az egyházi meggyőződések ellentétei egymástól szorosan elzárt pártokat és egyházi sektákat holtak létre. Az államilag gondviselés alá vett német egyházak az egységet megtartották. A meggyőződés mélyre ható ellentétei az állami egyház kormánya alatt igyekeznek egymással kibékülni. A theologiai tudományok fejlődése, a fejlődés által előidézett szabadság, a különböző theologiai meggyőződések, ha ugy a lelkészeket, mint az egyház községeket egy időre egymástól el is különítette ; de azért a német egyház egymástól elkülönitett sektákra nem bomlott. III. Frigyes Vilmos alatt a két testvér protestáns egyház egygyé olvad. De az unió után az istenitiszteletnek is újból kellvén rendeztetnie, s miután e tekintetben az egyes bizottságok semmire se tudtak menni, a király maga bocsátott ki a berlini udvar és főtemplom számára egy agendát, (1822). mely által a király az egyöntetűséget célozta, de csak zavart idézett elő. Az agenda kérdése kétségen kivül sok zavart idézett elő Berlinben is, de végre véget vet a vitának Neander püspök, a közvetítő theologia híve, az által, hogy 1829-ben egy egyházi hatóság altal átdolgoztatja az agendát. 1830-tól fogva ez agenda törvénynyé lesz és Poroszországban csak egy evangelikus tartomány-egyház létezett. Ezen egyesülés által az egyház uj jogi alapot nyert. És a legutóbbi időkben ? Az orthodoxia újból megpróbálja törekvéseinek érvényt szerezni. Az orthodox-párt világosan hitte, hogy célját nem sokára el fogja érni, s hogy az unió felbomlásának órája közéig. A vallásos iratok, az egyházi hagyományok a szentírás egyedüli au-