Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-02-08 / 6. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL^ IX. ker. Kinizsy utca 29. sí. 1. em. Elő fizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni mindeD kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számúpéld.átn.3rol£ls:a,l mindig szolg'áll^a/tunils.^g® A legkényesebb ügy. Évezredek bizonyítják, hogy a népek és társadalmak életében nincsen kényesebb ügy, mint az ^egyház^ és ^állam^ közti viszony rendezése. Hány lángész és szabad gondolkozású nemzedék szellemi ereje nem töretett már meg azon harcban, mely a rendezés körüli fáradozásból támadott! Mindazáltal e harcok folyvást ismétlődnek. A történelem által nyújtott tapasztalatok nem riasztják vissza a bátor harcosokat, kiknek eszménye az, hogy ez ügy a tiszta észszerűség törvényei szerint rendbe hozható s hogy azt az emberiség békéje érdekében rendezni kell minden áron. Áldott, nemes lelkek e bátor bajnokok, de alighanem tündér álomnak élnek. Ezen ügy alkalmasint sohasem leli végelintézését. A vallás-és az állampolitikával kezdődött, valószínű, hogy csak a vallás- és állampolitikának megszűntével enyészik el. Alig előbb! Már a keresztyénség előtti világ is látott ez ügy körüli harcokat, a midőn az >; > egyház és állam^ fogalmak még körvonalozott kifejezéssel nem birtak. Legelkeseredettebbek és legszivósabbak lettek e harcok akkor, midőn a keresztyénség síkra szállott, hogy a maga számára hódítsa meg a világot, mert a keresztyén vallástanok politikai rugók lettek. Ez szülte azon bonyodalmakat, melyekből máig sem bontakozhattunk ki. Nem vallásosság, politikai nagyravágyás volt az, a mi Nagy-Constantint a keresztyénség pártolására bírta; a mi Theodosiust arra serkentette, hogy a pogányság kiirtását folytassa és a mi I-ső Justiniánt buzdította, hogy a kiirtást tétovázás nélkül befejezze. Ez volt amaz idő, melyben a ^császár* és a>pápa<< ; közti ellentétnek alapja megvettetett. A papi kényuralom és a katonai kényuralom az elsőbbségért kezdtek küzdeni. Mindegyik fél maga számára követelt mindent. Ellenfelét mindentől megakarta fosztani, porba akarta tiporni. Keletről a küzdelmek nyugotra vándoroltak s itt is ugyanazon fegyvereket forgatták, mint ott s csak akkor szüneteltek, midőn a világi hatalom térdre borult a pápai zsámoly előtt. Ez volt azon egyetlen mód, mely által a püspökök, illetőleg a pápa megoldhatónak tartották az ^egyház* és az ^állam^ közti viszonyt. A katholikus egyház más módot sohasem ismert el e tekintetben. A múltban ép oly kevéssé, mint ma. Már nazianzi Gergely, Konstantinápoly püspöke, ki 391-ben halt meg, azt mondja a keleti uralkodónak: >; > Titeket az én hatalmamnak és itélőszékemnek Krisztus törvénye vetett alá/Ambrosius, mailandi püspök meg 390-ben I-ső Theodosius császárt visszautasította a templom bejáratától. Sőt a hatalom utáni vágy még többet lett. Theodoret, cyrusi püspök azt közli az ő egyháztörténetében, hogy egy egyszerű szerzetes Il-ik Theodosius császárt átok alá vetette, mert nem teljesítette egy kérését, s hogy a császár ezt anynyira szivére vette, miszerint mindent elkövetett, csakhogy az illető szerzetes őt az átok alól fölmentse. Feltétlen alávetése a világi hatalomnak az egyházi hatalom alá, ez volt főcélja a katholikus püspöknek. A katholikus egyház történelme ezt minden ponton bizonyítja kétségbevonhatatlanul. A római császárság szervezetében és kormányzásában katonai kényuralom volt. Ezzel szemben kifejlődött a római katholikus egyház, mely szervezetére és kormányzására nézve egyoldalú papi kényuralmat képezett, a zsidó theokratikus főpapi állam mintája szerint. A főpap helyébe az egyház látható feje, a pápa lépett; a levitákat a klérus és a szerzetesek serege pótolták s a papi hatalmat ezek képviselték.
