Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

Egy fának vagyunk külön ágai, a keresztyénség nagy fájának, mért haragudnék az egyik ág, ha a másik virul. Sőt tanulja becsülni az embertársban az embert — az isten képét, mely sokféle alakban sokféle gondolkozásmódban jelenik meg, de mindig nagy, mindig fenséges, ha a szenvedély le nem aljasitja, — ha céljára tör fölebb ! fölebb 1 Legyetek áldva ti ősök, kik már pihentek, barát és ellenség pora jól elvegyül. Meggyőződéstek ha tán túl hajtott is benneteket s eszközeitekben nem válogattatok, mentségül mi rátok borítjuk szemfedőül korotok gondolkozását, mely menti — ha nem minden — de sok tetteteket. — Mi látunk, gondolkozunk és cselekszünk a kölcsönös becsülés, az ember szeretet szent örök törvénye szerint. Te pedig atyánk, add, hogy a jövő század nem korcsosult ivadéka ha megáll majd e szent csarnokban, gondoljon reánk, tünő idő tünő gyermekeire, s mi örömmel tudjuk itt e helyen a késő ivadék haladását, fejlődését, virágzását. Ámen. Szászok igazsága.*) XI. Ajánlva tiszt. Fratschkes V. szász pap urnák. Jelige: Iía a ti igazságtok feljebb nem bővölködik a farizeusok és Írástudók igazságával : semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába. Máté: 5. 20. A kit az általam eddig felhozott tények még nem győztek meg teljesen arról, hogy a szászok a brassói magyar evangelikus egyház anyásitásának csakugyan minden kigondolható módon akadályt gördítenek útjába ; a ki még eddig nem adott hitelt azon állításomnak, hogy a brassói szász presbyterium és consistorium is csak színből egyezett bele a magyar evangélikusok önálló egyházzá való alakulásába : az ama scandalum után, mely e hó n-én a brassói ág. h. ev. szász esperességnek Brassóban tartott gyűlésen történt, bizonyára nem lesz többé hitetlen, hanem hivő. Emiitettem, hogy a brassói magyar evangélikusok, miután az önálló anyaegyházzá való alakulhatás iránt beadott első kérvényüket a főconsistorium 1883-ban elvetette, ugyanazon év december hava 8-án egy cáfolatot adtak be, a melyben kimutatván a főconsistorium által kérvényük ellen felhozott okok semmis voltát, kijelentik, hogy szándékuktól el nem állanak. Azt irtam, hogy ezen kérvény a szász presbyterium utján felment a főconsistoriumhoz. Tévedtem. A kérvény 1883. dec. 8-ától kezdve tehát két évig az esperes úrnál hevert; csak e hó n-én terjesztette azt a esperességi gyűlés elé. Ilyen rosszaknak már csakugyan magam sem hittem a szászokat. Az esperességi gyűlésen ez alkalomból Fratschkes szász pap erős támadást intézett a szegény brassói magyar lutheránusok ellen, a kiknek az esperességi gyűlésekre nemcsak képviselőket nem szabad küldeniök, de csak csendes hallgatókul sem szabad megjelenniük azon. Ezért mert Fratschkes ur oly vitézül ágálni. Elmondta, hogy ő semmi esetre sem pártolhatja a magyar lutheránus egyház önállósítását, mert ebből a szászokra kimondhatlan veszedelem következnék. Egy önálló brassói magyar evang. egyház elkeseredett versenytársa lenne a brassói szász evang. egyháznak csak azért is, hogy 300 éves alárendeltségeért boszut álljon. Bizonyosan nem nyugodnék addig, mig a brassói szász evan*) Lásd az előző cikket e lap 48. számában. gelikus egyház kezéből a hegemóniát ki nen csavarná. Ez pedig nem lesz nekie nehéz feladat, mert ezen törekvésben a brassói magyarság felekezeti külömbség nélkül támogatni fogja, sőt maga a szászokat tűzzel-vassal pusztító kormány lesz legerélyesebb előmozdítója ügyöknek. És igy a szászok, kik most elsők, utolsók lesznek, s Brassó város evangelikus szentélyében is a barbarismus uralma kezdődik. Ezen nagyhatású beszédre Haupt Frigyes esperes-elnök kijelenté, hogy ő is és bizonyára minden jó érzésű szász át van hatva a Frátcshkes által kifejezett aggodalmas érzésektől; ez azonban nem akadályozza őt abban, hogy ezeknek a szász traditiókkal ellenkező ilyetén nyilt kimondását ne helytelenítse. Ime, nyájas olvasó, ez a szászok igazsága. Ehhez nem kell kommentár. Csak annyit jegyzek meg Frtáschkes ur szavaira, miszerint attól, hogy a kormány, vagy a brassói más felekezetű magyarság támogassa brassói magyar evang. testvéreinket, egyáltalán ne tartson. A kormánynak egyetlen intézmény sem oly mostoha gyermeke, mint a brassói magyar evang. egyház. Csak egy példát mondok. A brassói állami elemi iskolánál a felekezetek által alkalmazott hittanitók közöl mindegyik kap állami segélyt, csak a magyar evangelikus nem. Az iskolai gondnokságban minden felekezet van képviselve — a zsidó is — csak a magyar evangelikus, s általában evangelikus nincsen. Ebből is eléggé láthatja Fratschkes ur, hogy a brassói magyar evangélikusoknak a kormány pártfogolása következtében leendő megbízását nincs oka irigyleni. A mi pedig a brassói más felekezetű magyarságot illeti, az sokkal elfogultabb vallásilag, hogysem egy »lutheránus« egyházzal törődnék, ha mindjárt magyar ís az. Megmutatja ezt a kulturegylet alakulásakor is, a midőn a brassói fiók-egylet választmányába egyetlen »lutheránust* se választott be, s azt az egyházat, melynek még Fratschkes is oly nagy missiót tulajdonit, szokás szerint teljesen ignorálta. Ezen faktoroktól tehát ne tartson. Hanem tudja, mitől tartson kedves Fratschkes ur ? attól, hogy mit a szász esperesség nem akar megcsinálni, majd megcsinálja azt a magyar esperesség. Sapienti pauca. Hanem hát mi történt tovább a gyűlésen? Obert Ferenc, a brassói szász pap, hivatkozván a brassói magyarság tehetetlenségére, eloszlatni igyekezett Fratschkes ur aggályait és végül jelentőségteljes pislogással mondá: »Különben is nem az esperességi gyűlés az utolsó fórum ez ügyben, azért hát bátran elfogadhatjuk a kérvényt.« Ez egy kissé ügyetlen fordulat volt az igaz, mert azok is megértették, a kiknek nem szánta Obert ur, értem a hétfalusi csángó képviselőket; de a szászokra hatott, mert egyhangúlag elfogadták a kérvényt, még az én Frátschkesem is rászavazott. A nyájas olvasó pedig igazat fog nekem adni, ha azt mondom újra, a mit egy előbbi cikkemben mondottam, hogy »a felsőbb fórum elé viendő magyar evangelikus ügyekben az alsóbb fórum sohasem határoz tagadólag, hanem pártolást színlel.« Az esperességi gyűléssel elfogadtatta a kérvényt Obert, hogy ugyan* csak ő Szebenben, a főconsistoriumban — melynek póttagja — megdöntse azt. Hát nem a farizeusok és Írástudók igazsága-e ez ? Igy tettek akkor is, midőn a kérvény első izben adatott be. Hanem majd elfelejtek valamit. Az esperességi gyűlés azt is kimondotta, hogy az önnállósitandó magyar evang egyháztól Ó-Brassó városrész alakíttassák, vagyis az Ó-Brassóban lakozó magyar evangélikusok a Szent-Bertalanhoz címzett szász templomhoz tartozzanak. A cél persze az, hogy elszászosodjanak. Igy tisztelik a szászok