Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

a törvényt. Mert az egyházi törvény (n. §) azt mondja: »Minden evang. község helyi határai közt, melyek szokás, vagy okmány által határozvák, egy fárát képez.« A magyar eklézsiához tartozó eddig szokás és okmány szerint egész Brassó magyar ajku evang. lakossága azon törvény értelmében, mely igy szól: »die magyarische Filialgemeinde umfasst die ev. Glaubensgenossen A. B. magyarischer Zunge im Umfange des ganzen Stadtgebietet.« Quo juro veszik el a magyar eklézsiától az ó brassói magyarságot? Ezzel megint csak arról győznek meg téged nyájas olvasó, hogy igazam volt, midőn IV. cikkemben az állítottam: »Ha már meg kell lenni — gondolják a szászok — legyen meg az önnálló magyar egyház, de szorítsuk meg annak határait a bolonyai városrészre, igy aztán elvesztvén a többi külvárosokat s a belvárost, vesztenek számban és erőben.* Igy nem félhet Frátschkes ur, hogy a magyar eklézsia magahoz ragadja a hegemóniát, igy elég lesz téve azon csalatkozhatlan elvnek: divide et impera. A brassói magyar eklézsia pedig elmondhatja a költővel: »pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve, széthull nemzetünk 1« A gyűlés másik tárgya az esperesi választás volt. Arra senki se gondolt, hogy Obert Ferencből kellene tán esperest csinálni, bár köztudomásu, hogy ő tart az esperesi hivatalhoz legnagyobb igényt. Annál komikusabb volt, midőn a választás előtt Obert felállt és a választási combinatióból magát kihagyatni kérte, ezéltal akarván a figyelmet magára vonni. Sollst Recht habén. Nem is szavazott reá senki, meg lett választva megint a mi kedves öreg Haupt Frigyesünk. Lesz tehát hozzá e lapokban még sokszor szerencsénk. Végül felolvasták a stipendiumot nyert ifjak névsorát. Magyar ifjú egyetlenegy se kapott. Még a magyarok által alapított ösztöndijakat, mint p. o. a Molnár-félét is szászok kapták. Ki vagyunk mi tagadva mindenből. S most még a közművelődési egyesület is kizárt bennünket munkaprogrammjában a segélyezésből. Nem is hiszem már, hogy mi erdélyi magyar lutheránusok is emberek vagyunk. Vagyunk helóták és páriák, mindenkitől elfelejtve, mindenünnen kitaszítva. Azért viselem én is azt a nevet, hogy: Egy hétfalusi evang. pária. KÜLFÖLD. A szűz Mária cultus. Ezt a most folydogáló századot már sokfélekép elnevezgették. A gőz századának, a villany századának, a találmányok századának. Az utóbbinak való eszmerokonság alapján lehetne szűz Mária századának is elnevezni ; mert a szűz még egy században sem volt ennyi kísértésnek, előidézésnek, magamutogtatásának kitéve, mint a mostani században. Nem csak Lourdes, Salette kaptak hírnévre a szűz megjelenése által, s nemcsak kül országokat tisztel meg megjelenéseivel, hanem hazánkban is alig van megye, melyben állítólag meg ne mutatta volna magát, s pedig leginkább kutakban. Illő is, mert hisz Magyarország az ő védelme alatt áll. A felvilágosodott világi hatóság alig tömeti be a petardói kutat, megjelent Szárában egy kútban s alig időzik e »jó vizben« — bár csupán uj holdkor — vagy négy esztendeig, a gonosz hatóság már innen is kiüldözi s a napi- járó távolságról a »jó vízre« zarándokló hívők seregét széllyelzavargatja. Majd megjelen másutt. Oh mert nehéz elaltatni azt, a kit egyszer álmából felvertek. A mi népünkben is — vallás különbség nélkül, — nagy hajlam van a babonáskodásra. E babona a tudatlanság fajának a gyümölcse. S minél terebélyesebb az a fa, minél sűrűbb az árnyéka, annál bővebben termi ott a gyümölcsöt. Szűz Mária azonban sehol sem halmoztatik el olyan tisztelettel, mint Olaszországban. A nápolyi nép, — mint a Renaissance irja — rendhivül szereti és gyakorolja a külső áhitatoskodást s igazi lelkesedéssel alkalmazza minden dolgában, nem sokat törődve a felvilágosodottak ítéletével. Kevés nápolyi megy el egy templom vagy az utcákon létező számos szentképek vagy szűz Mária képe előtt a nélkül, hogy kalapját le nem venné; ha egy nő beül egy omnibusba (melyet ott ma is deligence-nak hívnak) a kocsi el nem indulhat a nélkül, hogy magára a nő egész tüntetőleg keresztet ne vetne s ne kérné az istenség pártfogását amaz útra, melyet negyedóránként tiz centimért lehet megtenni; a papnak az utcán is mindenki kezet csókol. De — mint emlitém — a nápolyi kivált a szűz Mária cultusát gyakorolja egész szenvedélylyel. Minden boltban, — kicsiny vagy nagy legyen ez, — ott van a Mária képe előtte égő viaszgyertya vagy lámpa. Fogadalmak, imádságuk leginkább a szűzhöz intéztetnek s a reá vonatkozó vallási ünnepélyek kiválólag fényesek és áhítatosak. Csaknem minden hónapban van egy ilyen ünnepély; de a május hónap egészen a szűz Máriának van szentelve. Ezen ünnepély alkalmával letérdepelnek az ájtatoskodók a szent kép előtt s lelkesült hangon kérik a Madonnát óhajtásaik teljesítésére; egyik gyermeke meggyógyulásáért, a másik férje visszaérkezéséért könyörög ; de kivétel nélkül leginkább kérik a ternoért, melynek a legközelebbi húzáson kellene a lutrin kijönni, melynek számait rendesen a Smorfia-bó\ (a lutri játék kézi könyv egyedüli könyv a nápolyinak) szeretik választani. A Nagyboldogasszony és Kisasszony közötti szombatokon óriási összegek rakatnak a lutriba ; s mivel N. B. asszony az ideig szombatra esett, a két egymásmelletti ünnepnap tiszteletére mindenki megtette, a menynyit csak tehetett a szűz által pártfogolt 8, 30 és 90 számokra. Ha mind a három szám kijött volna, sokat nyert volna mindenki, s olyan módja lett volna evésnek ivásnak, hogy e cholerikus világban szinte félni lehetett volna a következményektől. 1872-ben is Kisasszony nap után való nap ütött ki a Nápolyban dühöngött kolera. A hatóság előre figyelmeztette a vendéglősöket; a bor és liqueur kereskedőket, hogy bizonyos eshetőségek bekövetkezésekor szombaton és vasárnap helyiségeiket zárva kellend tartaniok. Ez az eshetőség a kérdéses ternó kijövetele; szerencsére nem kellett komolyabb rendszabályokhoz nyúlni, mert nem jött ki a ternó ; de kijött két szám, a 8, s a 30 ; a 90 számok kétségbeesésére a zsákban maradt s igy kárba veszett annyi sok szép fohászkodás, könyörgés a Madonnához, e két szám kijövetelével aztán jól jártak a korcsmárosok. De nemcsak Nápolyban, hanem Olaszország minden részében a Madonna s némelyik csudatevő erejére nézve csaknem a Lourderival kél versenyre. Ilyen Brivióban a Campí madonna, melyhez az egész tartomány lakosa vándorol; kocsikon víve magokkal a betegeket is. Ez a szent szűz is, mint a Lourdesi, két leánykának jelent meg.