Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-27 / 52. szám
Nagy nehézséggel járt a vasárnapi istenitiszteletek tartása. A gyülekezetek, hol a kopár hegyoldalon, hol valamely völgyben gyűltek össze e célból, váltogatva a helyiséget, hogy a mennyire lehetséges, kikerüljék a gyakori szélvészek dühöngését, jóllehet a dermesztő hideg, a sűrő esőzések, majd havazások ellen sehogy sem tudták magokat megvédeni. Spiers Graham a szabad egyház buzgó világi tagja igy ir egy alkalomról, hol ő is jelen volt. »Dr. Canglisch prédikált egy szűk hegyszakadékban, közel a faluhoz, a faemelvény — mely pulpitusul szolgált, egy kis lapályon állíttatott fel, a nép pedig részint a hegyalján talált köveken foglalt helyet, részint a magával hozott székeken. Felette nedves nyirkos idő volt. Az istenitisztelet körülbelül I3 /4 óráig tartott. Én tökéletesen keresztül voltam ázva ; s hiszem a többiek sem különben.* Dr. Guthric lelkész igy ir Dumfriesről, hol a nép buzdítása céljából fordult meg, templomépités érdekében tett körútja alkalmával: »Egy magas, széljárta halomtetőn prédikáltam, egy kissé behorpadt térségen foglalva állást, mig a nép körülöttem a halom oldalán helyezkedett el. Meglehetős vizenyős hely volt, a hol állottam, azért valami közeget óhajtottam lábaim és a nyirkos talaj közé. Néhány deszkaszálat vettem észre csekély távolságra, s csodálkozásomra, az emberek mégis nem ahhoz nyúltak, hanem elmentek egy távolabb eső rozzant házhoz s onnan hoztak egy ajtót magukkal. Istenitisztelet után értésemre adták, hogy a deszkák a Buccleuchi herceg birtokát képezik, ők tehát nem akarták azokat bántani, nehogy ezáltal valami sérelem keletkezésére adjanak okot. A nép ott állott, ott a nedves gyepen, kitéve szélnek, esőnek.* , * * * Öt álló esztendeig tartott e sanyarú, szenvedésteljes állapot, mig a hatodik tél meghozta a szabadulást, mely után mindannyian oly remegő szivvel vágyakoztak már. Sokat szenvedtek nagyon sok nehéz megpróbáltatáson mentek keresztül, de a mely körülmény, a helyett hogy lehangolta és elcsüggesztette volna, megerősítette őket a Krisztusért folytatott dicső küzdelemre, még nagyobb szilárdságot kölcsönzött szent meggyőződéseiknek. Isten ügyéért hordozván a szenvedések és nyomatások súlyos igáját. Isten is melléjök állott, erejét csodásan megdicsőítette gyengeségökben, s igy fninden utbaeső bármi nehéz akadályt diadalmasan leküzdve, győzniök kellett. És valóban győztek is; a világi nagyok zsarnoki hatalma, embertelen szigora fokonként törött meg a szabad egyháziak Istenben helyezett rendithetlen bizalmának és ingathatlan buzgó hitének erős kőszikláján; látva, hogy ellentörekvéseik mi eredményre sem vezetnek több-több kiméletességet, s nagyobb engedékenységet kezdettek mutatni a kiváltak hiterős, az Úrért bármi sorsot tűrve szenvedő, hű sereg iránt. Igy lőn, hogy végre valahára nagy ügy gyei-bajjal sikerült nekik területet szerezni, a hol templomot, paplakot és iskolát építhetnek. De mikor a terület már meg volt is, ott volt még a nehéz kérdés: honnan és miből emeltessenek a szükségelt épületek ?1 Azonban e nehéz kérdés-szülte nagy aggodalmakat is csakhamar szétoszlatta a lelkesült nép buzgó adakozási készsége. Létesíttetett egy templomépitési alap, s a nép ide begyült önkénytes adományaiból emeltettek templomok, paplakok és iskolák. Majd az egyház minden egyéb szükségeinek fedezése, főként a papoknak illendő évi jövedelmekkel való ellátása céljából, — különösen dr. Chalmers folytonos buzdításai és sürgetései következtében, — felállíttatott a nép egyhangú beleegyezésével az u. n. fentartási és gyülekezeti alap. E két alapból segélyezték a papokat és fedezték az egyház sürgetőbb szükségeit. Érdekes dr. Chalmersnak egy 1843-iki gyűlésben tett ezen nyilatkozata: »Addig nem fogok megelégedve lenni mig a szabad egyháznak 300,000 font évi jövedelme nem lesz.* A kik ezt hallották, hitetlenül rázták fejüket s Chalmers beszédét lázas álomnak tekintették. És ime a közel jövő — mindenek bámulatára — fényesen bebizonyította, hogy Chalmers váradalma nem volt alaptalan, reményei nem voltak felette vérmesek. A nép oly buzgó áldozatkészséget fejtett ki, hogy a következő évben 1844-ben a 300,000 fontnak még föle is lett. S ettől kezdve csak 4 esztendőn gyűlt be csekélylyel kevesebb a jelzett összegnél. Statistikai kimutatás szerint a 35 első év alatt összesen 12.922,000 font és néhány shilling gyűlt be a nép jókedvű adakozása folytán a különböző alapítványokba. 1884-ben az egyház összes évi jövedelme 696,503 font és 7 shilling volt. Ily eredmények méltán mutatják a meggyőződés erejét és a vallásos buzgóság mélységét, mely a 1843-iki mozgalomnak és kiválásnak rugója volt, s mely az egyházat ma is áthatja. A szabad egyház azon szeretetre és odaadásra támaszkodott, melylyel az emberek üdvözitőjök iránt viseltetnek, s valóban az volt az mi megnyitotta a keresztyéni áldozatkészség áldott forrását s ez az, a mi azóta is folyton fenntartja és mindig szélesbedő körben, mindig gazdagabban buzogtatja azt. * * * Legyen Isten áldása hatványozott mértékben azon egyházon, melynek oly szomorú, de hősies volt előtörténete, s melynek jelenben is, honn ugy mint külföldön, kifejtett buzgó működése a Krisztus evangéliumának és az Isten országa érdekeinek előmozdításában, oly üdvös és áldásthozó. Tóth Kálmán. BELFÖLD. Töredék „Missio ügyünk" című s külön füzetben megjelent felolvasásából Körmendy S. b.-somogyi esperesnek.*) Azon okok s azon körülmények, melyek a sziavon* horvátországi prot. missziót létrehozták, ma is, sőt fokozottabb mértékben fennállanak. A horvátfaj azon renyhesége s értelmetlensége, melyet Veszprémben tartott kerületi gyűlésünk alkalmával tett előterjesztésemben híven vázoltam, ma is fennáll ; minek folytán azon faj egyre s mindig nagyobb mérvben pusztul s költözik kíjebb a Bosnyák területre. A dunántuli megyék lakosságának erőtelenebb — mondjuk — életrevalótlanabb része, az osztozkodások ; a mezei gazdaságban mind nagyobb mérvben alkalmazott gépek munkaereje által előidézett keresethiány ; a mindig szűkebb térre szoruló legelők által mindig korlátoltabbá váló marhatenyésztés, a folyton terjedő vasutak által mind szűkebb térre szoruló fuvarozástól is elesés folytán, szintén mindig szegényebbé válván: kénytelen könnyebb megélhetés után látni, s miután azt a Dráván tuli részekben oly mérvben találja fel, hogy p. o. Nagy-Pisaniczán (volt határőrvidék, pár órányira a Drávától) egy 36 kat. 1200 ••vei 48 hold birtokot, az utca két oldalán egy tagban, sík területen, hatalmas termő*) L. lapunk 50-ik számú irodalmi rovatát. Szerk.
