Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

megítélésére; de kilencen tíz közül épen úgy állithatnák, hogy képesek a holdat megmázsálni. Azt hiszem, hogy a legfőbb ember a predikálást valami rendkívüli könynyünek tartja és oly valaminek, a mihez mindenki igen kitűnően ért. Minden csacsi éidemesnek tartja magát arra, hogy a király lovai melleit helyet foglaljon; minden leány azt hiszi, hogy a háztartást jobban érti, mint az anyja: de a vélemények, még nem tények. A jó predikáláshoz több kívántatik, mint textust venni és azt mondani: először, másodszor, harmadszor. En figyelemmel kisérem magamat e mesterségben és gyarlóságom mellett is azt tapasztalom, hogy nem épen oly könnyű az embereknek valamit mondani, hogy az a meghallgatásra érdemes is legyen.« »Különben az ebek csaholnak, és a mi még veszedelmesebb, némelyek harapnak is; azért az illedelmes embereknek még is meg kell tenni elienök (a gáncsolok ellen) a mit csak tehetnek; ha már szájkosarat nem bírnak alkalmazni szájukra, legalább akadalyozzák meg. hogy felette nagy kárt ne tegyenek (a gyülekezetben); mert a legrosszabb kerék legtöbbet nyikorog és egy bolond sok bolondot csinál s igy nem egy gyülekezet meghasonlik jó és hü prédikátorával, ki pedig áldására lehetett volna. Azok, kik ily szerencsétlenségnek okozói, veszekednek, mint a verebek, azon buzaszemeken, melyek nem az ő sajátjaik. Oh vajha mentek lennénk veszett ebektől és civakodó hívektől! E beszéd, a melyből ezeket idéztem, a 18-ik laptól a 27-ig terjed s igy elképzelhető, mennyi hasonló eszmét, gúnyt, élcet foglal magában az. Szinte hajlandó lettem volna az egészet ismeitetés végett leírni, ha nem kellene e lapok szűk keretére tekintettel lennem. De ez ízelítő is fogalmat nyújthat az egészről. III. A jószívűségről és a szilárdságról szóló beszédből pedig egyet'en egy betűt sem tudnék kihagyni, holott ez is 8 lapra terjed. Oly szép oly e^zmegazdag az. Ez állitásom igazolásául áljon itt legalább első kikezdése : »Ne légy csupa cukor, mert különben kiszív a világ ; ne is légy puszta ecet, mert akkor meg kiköp. Mindenben van közép ut s csak tökfilkók esnek tulságokba. Nem kell, hogy egészen sziklából vagy egészen homokból, egészen vasból, vagy egészen viaszkból legyünk. Nem kellene mindenki e'őtt farkcsóválóknak lennünk, mint a mint ezt az öl-ebek teszik ; sem nem kell mindenkire rárohannunk, mint a dühös láncebeknek szokása. Feketéből és fehérből ván összetéve a világ s ennélfogva mindenféle kedélyű emberekkel van dolgunk. Némelyek oly hajlékonyak, mint az ócska cipő ; de ritkán is érnek többet, mint a másik ugyanazon párból. Mások a legkisebb sértésnél tüzet fognak, mint a tapló és oly veszedelmesek mint a lőpor. Valóban nem kellemes, ha udvarunkon oly munkást foglalkoztatunk, a ki dörmög, mint egy medve s oly véralkottal bir, mint a savanyu szőlő és oly éles, mint a beretva és oly dühösen néz mint egy mészáros eb — és mégis ily embernek is lehetnek jó tulajdonságai, annyira, hogy mind a mellett valódi férji; azonban a szegény Lengedi, a ki , oly »zöld« mint a fű s oly készséges hajlongó, mint a parti fűz, senkinek sem hoz hasznot s mindenkinek csak gunytárgyul szolgál. Kell, hogy az ember hátgerincében velő legyen, hogy egyenesen tarthassa fejét. De a hátgerinc hajlásra is képes legyen, mert különben neki rohan homlokával a gerendának.* Ime igy tér aztán reá tárgya fejtegetésére, a mely a címzett két erényt szabatosan meghatározza s ajánlatossá teszi. IV. A türelemről. A türelem — ugy mond — jobb a bölcsec

ségnél; egy lat türelem annyit ér, mint egy font okosság. Minden ember dicséri a türelmet, de igen kevés gyakorolja ; pedig ez oly gyógyszer, mely minden betegség ellen hasznos; de nem kertben nőnek azon plánták melyekből az készithető! Innen aztán a szegé nyekhez és a szenvedőkhöz fordul, ezeknek ajánlva tárgyát. A szegényekhez ekként szól: szegénynek lenni nem mindig kellemes; de a szegénységnél van a világban sokkal gonoszabb dolog is. Ha csekély jövedelmünk, akkor nagyon előnyös, ha igényeink is szerények. Szegénység nem szégyen, de szégyen az azzal való elégedetlenség. Némely tekintetben jobb dolguk van a szegényeknek, mint a gazdagoknak: mert ha a szegény kénytelen éhsége csillapítására eledelt keresni, ugy valószínűbb, hogy célját előbb eléri, mint a gazdag, ki éhséget keres eledele számára. V. A fecsegő nőkről. Azt hinné az ember, hogy mikor Spurgeon ezekről beszél, csakis ezeket teszi pellengérre a férfiak előtt. Oh nem, a férfiak is kikapják az ő leckéjöket. Álljon ennek igazolásául csak a következő fordulat: »Azt mondják, hogy a hallgatagság szép ékszere az asszonyoknak, csakhogy ritkán használják. Ugy van-e ? Igaz-e, hogy az asszony csak azt titkolja el, a mit nem tud. Az mondatik, hogy a róka csupa farkból, az asszony csupa nyelvből áll. Hamis állitás-e ez, vagy nem ? Aggodalmam az, hogy némely asszony inkább prédikál, sem mint imádkozik s nem kell neki erős kávét inni, hogy ma'ma kerekét mozgásba ho?za. Különben a mit szeret a liba, szereti azt a gunár is, azaz, némely férfiak a csacsogást ép oly jól értik, mint az asszonyok. Mily kár, hogy szavakra még nincsen kivetve adó 1 Mily nagy jövedelmet húzna ebből az állam! De fájdalom a beszélgetés vámmentes !« De bár e beszéd címe a nőket illeti, vannak ebben általánosan mondott igazságok is elég bőven. VI. Az alkalom megragadásáról, mintha mondaná: áron is megvegyétek a jó alkalmat. Ez üdvös leckét következő élceléssel kezdi: Némely utas soha sincs kellő időben a vonat elindulásánál; hanem akkor ér ki kullogva a pályaudvarba, mikor a vonat már elindult s ekkor aztán álmos hangon kérdi: Micsoda?! Hát a vonat már elment ?! Ugy az én órám az éjjel megállott. Ezek rendesen egy nappal a vásár után érkeznek a vásárba s árucikkeiket egy órával a vásár bevégezte után rakják ki. Szénájukat akkor gyűjtik, mikor már a nap nem süt; akkor kiáltanak »állj 1« mikor a lövés puskájukból már kirepült. Ok az időt sarkon és nem üstökön ragadják meg. Az eddig emiitett beszédekből keresetlenül idézett mutatványok azt hiszem elégségesek arra, hogy e könyv megszerzése, terjesztése iránt a figyelmet felköltsem A többi beszédekből is szívesen soroltam volna fel idézeteket : de ezeket a fenntebbiek után egyrészt feleslegeseknek tartom, másrészt pedig azt hiszem, hogy többre mar tért se kapnék e lapok hasábjain. Vegyék meg, rendeljék meg a testvérek a mondott helyen, s én meg vagyok győződve, hogy nem fogják megbánni, sőt inkább áldani, a miért e könyvet megvételre ajánlottam. Mindaz által szükségesnek tartom bővebb tájékozódás végett a többi beszédeknek legalább a címét sorolni fel, mely címek a következők: VII. A szemeket nyitva kell tartani. VIII. Gondolatok gondolatok felett. IX. Hibák. X. Oly dolgok, melyek megkísérlésre sem érdemesek. XI. Adósságok.