Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-06 / 49. szám

előtt vannak, kit ott kell igazításban venni, az Diploma szerint. Az mi oly Privatum vagyon, ki csak magunk személyét illeti, s az Diploma kivűl is van, ha arról való resolutionkról is gondolkodásra egy kis időt veszünk, elhittük sem ő felsége, sem kegyelmed idegenői nem itil felőle. Eszében veheti kegyelmetek csak ebből is álnokságokot és csalárdságokat. Mi isten áldásából tűrhető egésséggel bírunk, tegnap s ma szép meleg időnk lőn. Adja isten minden jót hallhassunk kegyelmetek felől. Dátum Sárospatak die 30. Novembris Anno 1646. Mi bizonyára valóban rettegünk az ne legyen az kitől féltünk, s kegyelmeteket is prohibeáltuk : lm látja kegyelmetek semmiben nem kezd lenni satisfactiója az evangelicus statusnak, sem az Diplomának effectuatioja Mindazonáltal Palatínus vagyon, ifjú királyt is fog választani ha eddig nem ís, az propositiokon is által kezd menni, és alig ha Izrael ex te non erit periculum. Intjük azért kegyelmeteket, és parancsoljuk is kegyelmeteknek, ha csak magatok lésztek is, az Diploma 's instructiótok mellől semmiben el ne menjetek. Valóban notálhatja azt is kegyelmetek, mire nézve kivánja most ő felsége, hogy az hét vármegyének kötelességét felszabadítsuk, holott az Diplomákban arról nyílván való végzés vagyon ; mást, azt mondá Tassy Uram, ő felsége mindennek effectuatioját kivánja most mindjárt; ki mire való legyen könnyű megítélni, istenért intjük kegyelmeteket, okosak szemesek legyetek ne csaljonak meg benneteket ; csak ez hozzánk való követségből is elég csalárdságokat vehetitek eszetekben. Eredeti mintája a Vörösvári gr. Erdődy-féle levéltárban. (Az alahuzottak rejtelmes betűkkel vannak irva.) Generosí Dominí et Fautores mihí plurimum et semper observandissimi. Salute et paratissima servitiorum meorum commendatione praemis=a. Az örök Isten minden üdvességgel, kívánta szerint való boldogságos jókkal és kedves egészséggel áldja meg kegyelmeteket etc. Tisztelendő és nékem minden koron főbizodalmas Uraim, hogy ez reám bizattatott, Turniczai Ecclesia felől kegyelmeteknek ez ideig semmit nem irtam, azt tulajdonítsa kegyelmetek nem valami feledékenségemnek és gondviseletlenségemnek, mert én mi helyen kegyelmetektűi megváltam kereszturat, másod nap irtam felső Lendvai senior uramnak, hogy mentül hamarébb írnám meg vitet-e ki Zrinyi Péter uram ő Nagysága Turnyiscsárul az papot vagy sem, melyet mindjárt el is küldtem Köszögig, de az helységnek meszesége, én állítanám, az odajáróknak is hirtelenséggel való nem talá'ása miatt, mind ez mai napig is semmi válaszom nem jöve; honnét ha mi bizonyo-t értendek, azon lészek, hogy kegyelmeteknek mennél hamarébb írhassak felőle. Én ide sem egyházi gyűlést determinálni, sem az restituáltatott Parochiákban ministereket substitualni nem tudhatok, míglen de stabilítate et confirmatione restitutionum kegyelmetektől nem informáltatom, mert az kegyelmetek ide kiváló fáradozásának ugyan csak annyi haszna, mint az első Commissarius uraiméknak. Az mit oda az Nemes ország végez azt ide sokképen felforgatják, és az mit restituálnak egy felé, azt más felé reoccupálják, melyről ugyan sokat is írhatnék, de most is csak Isten tudja mint maradhatok az embereknek ellenem való agyarkodások miatt. Ide az szegénységben majd ugyan meg kezd fogyatkozni az hit és lankadni az reménység, mivel semmi tágulás nincs nyakokra vetett terhes igájoknak. Decembernek 10 napján az egész uraságbul, Sárvári törvényre citáltattak, és ha kit oly praetextus alatt vagy tömlöcre, vagy birságra, vagy ad Capitis supplicium sententiázhatnak annak minden irgalmasság nélkül lészen executiója. És ha az közben, onnét az nemes országtul nem lészen az szegénységnek gyámolitása bizonyára oly tévelygések és hittűi való szakadások lesznek, az mineműk még ez ideig nem voltanak, és leszen osztán az utolsó tévelygés sokkal nagyobb az elsőnél; könyörgünk azért az egész uraság alatt megháboríttatott kereszténység legyen segítség nekik az nemes ország, sőt én is kérem kegyelmeteket azon, ez idő alatt vétessen valami örvendező Instructióval, mely mellett tudhassak tisztemben procedálnom és az keresztyénséget bíztatnom. Akarnám, ha az ide való confusiót, és szegénységben telt ínséget, valaki más declarálná, melyet tudom hogy el sem mulatnak az emberek. Istennek kegyelmes gondviselése és oltalma alá ajánlván kegyelmeteket, el várom kegyelmetek Instructióját. Ex. Nemeskér in festő Andreae apostoli 1646. Gen. D. Verae servire paratus Georgius Musay, nomine Jesu Christi in Ecclesiam nemeskeriensem relegatus Exul superintendens. (Eredetije a Vörösvári levéltárban.) XVII. 1646. nov. Az örök Isten az ő nagy irgalmasságából szerelmes szent fiának érdemére szent lelkének általa igazgassa, vezérelje Nagyságtoknak és ti kigyelmeteknek szivét és minden tanácsát az ő szentséges nevének dicsiretire, édes hazánknak békességére, ez keresztény sokképen megháborittatott vallásunknak, lelki rabságinkból való felszabadítására szivünknek buzgóságábul kívánjuk. Minemű nagy Ínségünk háborgatásunk és külső javainkban való kárvallásink ildezésink, kergetésünk fogságunk, rabságunk legyen hitünknek vallásáért, nem tudnánk azt sem nyelvünkkel sem supplicationkkal előszámlálnunk, melyek bőségesen tudva vannak, Király urunk ő Felsége és az nemes országtul, két ízben kibocsáttatott Commissarius urainknál; kiknek kijöveteiek inkább nagyobb Ínséget, hogy sem mint könnyebbséget szerzett, mert csak ez mostani utolsó Commissarius uraink kijövetelekor is Récsey uram lékay Tisztartó, Bleznai Ferenc, Kapuvári Nagy György, és Saarvari Budai István, minemű nagy fenyegetődzéssel rettentették az keresztyénséget, nyilván vagyon az Commissarius urainknak, melyet közben szakasztás nélkül végre is akarnak vitetni, sőt már el is kezdették. Mert Commissarius uramék csak alig léptek ki Keresztúrról, mindjárt azon szent Erzsébet napján, két szegény csepregi Religiojokért megfogadtatott Polgárokat (kik közül egyiknek supplícatiója Commissarius uraimnál vagyon) tiz muskatérosoknak és katonáknak kezekben adván Külső-kövesdre, és ott egy éjjel és egy nap, azokon kik Prédikátort kívántak, nem kicsin erőszakot tettenek. 20. Novembris mindjárást másodnap Kövesdről Lövőre jöttenek, és ott is egy éjjel és egy nap voltanak az szegénységnek borokat hordóstól kivonták és ittak, szalonájokat hijokból egészlen lemetszették és egymás között ugyan sokakkal osztották, ruházatjokat még szennyesen is elvitték, az szegénységet űzték, kergették, sikatták, ríkatták, ki miatt oly siránkozások, jajgatások és kiáltások estenek, mely az szomszídságbelieknek álmélkodó csudái voltanak. Ketteit ugyan meg is fogták és kötözve Keresz-