Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-29 / 48. szám
arra, hogy a jövő konventkör is az ő vezetése alatt végezhesse munkáját. Majd Kun B. kenetes imája után a tagok szétoszlottak. A november 20-iki határozat értelmében a konvent vasárnap délelőtt tisztelgett Tisza Kálmán miniszterelnöknél a miniszterelnöki palotában. A tisztelgők közt ott volt, négy tag kivételével, minden konventi tag, ki még a fővárosból el nem távozott. A tagokat br. Vay Miklós bemutatván, Kun Bertalan tiszáninneni püspök igen meleg beszédben üdvözölte a miniszterelnököt, a közelgő tizéves jubilaeum ünnepélye alkalmából, azon egyház nevében, melynek Tisza Kálmán fiatalsága óta minden erejét szentelte. Szónok megemlékezvén a miniszterelnök fényes hazafi-érdemeiről, beszéde végén kiemelte, hogy a miniszterelnök a hazafiságot mindig összetudta egyeztetni az egyház iránti hűséggel, a mint hogy a magyar állam és az ev. ref. egyház érdekei ellentétesek nem lehetnek. Tisza Kálmán miniszterelnök meghatottan válaszolt, megköszönve a megemlékezést. Az elismerés szavait — úgymond — jól esik hallania azon sok támadás után, melyeknek nyilvános pályáján ki volt téve. Hangsúlyozta továbbá, hogy ha külsőleg és láthatólag kevesebbet is tehet egyéb elfoglaltságai miatt az egyházért, életének minden percében törekszik annak javát előmozditani, mert neki is az a meggyőződése, hogy a magyar állam és az ev. ref. felekezet érdekei nem jöhetnek ellentétbe. Lelkes éljenzés kisérte e beszédet s ezzel a tiszte'gés, miután a miniszterelnök a kiildötiség több tagját megszólította, véget ért. Hogy tudósításunkat mi is a gyűlési tudósítások szokásos módja szerint t. i. áldomásivással zárjuk be, elmondjuk, hogy a mondott vasárnap délutánján 3 órakor a küldöttség tiszteletére a miniszterelnöki palotában díszebéd volt, melyen jelen volt Tisza Kálmánné is. Az első felköszöntőt Révész Bálint piis pök mondta Tisza Kálmánra; Kun Bertalan püspök Tisza Kálmánnéra emelte poharát, Beöthy Zsigmond pedig a Tisza-családra. Szász Domokos püspök br. Vay Miklóst üdvözölte hatásos beszédben, melyben Kazinczy Ferenc feljegyzéseiből több érdekes részletet idézett báró Vay ifjú- és gyermekkori élményeiből. Majd báró Vay Miklós Tisza Kálmánt köszöntette fel és igen érdekes reminiscentiákat mondott el a pátens elleni mozgalmak tö: ténetéből; felhozta nevezetesen, hogy az akkor még fiatal Tisza Ká'mán volt az, ki őt, az élemedett és habozó férfiút biztatta, hogy lépjen ki a nyilvánosság színpadára és — midőn ő még mindig habozott — mások által is igyekezett rábeszéltetni az actióra. E beszédre Tisza Kálmán felelt ; igen meleg szavakban mondta el, hogy nem volt szükséges báró Vay Miklóst, a haza és egyház e kipróbált bajnokát biztatni; ő akkor nem azért ment hozzá, hogy az actióra biztassa, hanem azért, hogy tanácsot kérjen a sokat tapasztalt hazafitól, a ki fő tényező volt abban, hogy a haza és a protestáns egyház ügye örvendetesb fordulatot vett és a ki mint az elsők egyike kezdeményezte a békésitési kísérleteket. Pap Gábor püspök Tisza Kálmán nagy reményű fiát kö szöntötte fel.*) * A konventi bíróság illetékességi köre felelt folyt, lapunk mult számában említett vitához egy appendixet a jövő számban közlünk. A protestáns autonomia ideiglenes győzelme Horvátországban. Az új-pázuai ág. hitv. ev. egyház ügye, mely az idei bányakerületi és egyetemes gyűlés kiváló tárgyát képezte, uj, örvendetes stadiumba lépett. A horvát bán Khuen Héderváry gróf ur ő exellentiája a következő intézményt küldte a bányakerületi püspökhöz, dr. Szeberényi Gusztáv ur ő nagyságához: »11469. szám. Hivatkozással október 15 én 11 dik szám alatt kelt becses átiratára, értesítem főtisztelendőségedet, hogy az 1885. augusztus 3-án 4962-dik szám alatt kelt itteni rendelet végrehajtását, az új-pázuai ev. lelkész megürült állomásának betöltése tárgyában felfüggesztettem s meghagytam az ó-pázuai kir. járási hivatalnak, hogy további intézkedésig az új pázuai lelkészt, Korossy Emilt, mint az egyház adminisztrátorát kötelességei és jogai gyakorlataban megóvja, s erről az új-pázuai presbyteriumot is értesitse. Fölkérem főtisztelendőségedet, hogy e mellett a bács-szerémi esperesség részére Újvidéken alkalmas utasítást adni szíveskedjék, elvárván a fennt hivatkozott átiratban kilátásba helyezett e tárgybeli indokolt előterjesztését. Zágrábban 1885. október 24-én Khuen Héderváry gróf.« Ezen örvendetes eredmény a bányakeriileti elnökségnek köszönhető. Fabinyi Teofil, ki nemcsak a bányakerület világi elnöke, de egyházunk egyik kiváló bölcse, leghelyesebben fogta fel a bonyodalmas tárgyat, midőn a kerületi gyűlésen azt hozta javaslatba, miszerint az egyházak legelső teendője ezen ügy körül az, hogy kéresse fel a közgyűlés által a horvát kormányt, hogy a mostani állapotokon ne változtassanak addig, a mig ez ügy végleg el nem intéztetik. A közgyűlés ezen ind tványt magáévá tette s a kerület püspöke, főt. dr. Szeberényi Gusztáv, ki ott, hol bonyadalmas kérdések megoldandók, utolérhetetlen tapintatossággal bir, a kerület határozatának szerencsés érvényt tudott szerezni. Mi ezen eredménynek annál inkább örülünk teljes szivünkből, mert az új-pázuai ügy sok és nehéz vádakra szolgáltatott álkalmat, mely vádak közül leginkább fájtak azok, melyek panszlavistikus tendentiákkal gyanus: tották a bányakerületi püspököt. M're nézve mellékesen itt csak annyit jegyezünk meg, miszerint a bányakerületi püspököt sokkal bölcsebb egyházi férfiúnak tartjuk, sem hogy drága idejét, melyet magas állásánál fogva az egyház és a haza javára felhasználnia kell, ily idétlen allotriákra pazarolná. Ha az új-pázuai ügy körül hiba történt, az csak az által töi ténhetett, hogy a bács-szerémi esperesség a küzdelem hevében elhamarkodott informatiót vitt fel a kerületre, illetve a püspök elibe. Sürgettük ugyanis a horvát területen egy külön esperesség, majdan egy külön superintendentia alakítását s nem gondoltunk arra, hogy ezen külön esperesség vagy superintendentia csak akkor létesülhet, ha a protestantismus viszonya Horvátországban rendezve leend. Megakartunk teremteni filiust ante patrem azon hiszemben, hogy ha a külön horvátországi esperesség vagy superintendentia megalakul, majd módjában fog állani, hogy valami szervezet által létét biztosítsa. Ez volt a hiba, mely a bács-szerémi esperesség kebelében, kölönösen Rohonyi Gyula esp. ügyész részéről indokolt ellenzésre talalt és a mint most meggyőződtünk, méltán és helyesen. Alakulhat ugyan Horvátországban egy külön esperesség vagy superintendentia, de csak akkor, ha a protes-