Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-29 / 48. szám
tantismus vallásszabadsága Horvátországban biztosítva leend azon törvények alapján, melyek Magyarországban érvényesek s melyeken alapuló protestáns egyházhatósági intézkedéseket a horvátországi kormányközegek évek hosszú során át tényleg érvényeseknek ismertek el. A horvátországi protestáns egyházak főhatósága csakis a magyarországi protestáns egyetemes konvent lehet egyházi dolgokban. Az osztrákországi összes tartományokban élő protestánsok a bécsi consistorium alatt állanak. Nekünk nincsen General-Superintendensünk, de van Generalinspectorunk, van egyetemes konventünk. És a mi a döntő, Horvátország Magyarországgal áll szerves összeköttetésben. Már az is nagy hiba, hogy a zágrábi protestáns egyház nem áll a magyarországi protestáns egyházi főhatóság alatt. Ezen viszás állapot csak ugy szüntethető meg, ha azon intézkedések, melyeket Fabinyi Teofil kerületi felügyelő indítványa és dr. Szeberényi püspök megkérése kezdeményeztek s most a reformátusokkal egyetemben foganatba vétettek, feladatunkat szerencsésen megoldják. A magyarországi protestáns autonomia mostani, Khuen Héderváry gróf, és horvát bán fennti intézménye által elért győzelme csak ideiglenes ; kívánjuk, hogy minél előbb állandóvá legyen 1 Bierbrunner Gusztáv. A szászok igazsága.*) x. Válasz t. Moór Gyula brassói ev. magyar lelkész urnák. Jelige: Ha a ti igazságtok feljebb nem bővelkedik a farizeusok és Írástudók igazságánál, semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába. Máté: 5. 20. Azt hiszem, eléggé kimutattam, hogy a szászok a brassói magyar evangélikusok önállóságra való törekvéseinek minden kigondolható módon akadályokat gördítenek útjába. De eddig csak azt láttuk, a mi a színpadon történt: most tekintsünk a kuliszák mögé, hogy amaz állításomat, miszerint a brassói szász presbyterium és consistorium is csak színből egyezett bele — a súlyos feltételek mellett is, — az önállósításba, szintén bebizonyíthassam. Az elmúlt évben, midőn tudvalevőleg Moór Gyula urat az eperjesi theo'ogiai akadémiára tanárnak meghívták, a »Siebenbürgisch-Deutches-Tageblatt« brassói levelezője (köztudomás szerint a szász presbyterium jegyzője) a nevezett lap szeptember 24. 3278. számában a következőket irta : »Der Prediger unserer magyarischen Filiale J. Moór ist zum Professor der theologischen Akademie in Eperjes berufen worden ; Moór ist jedenfalls ein begabter Redner und scheint in seinem Fache Tiichtiges gelernt zu habén ; aber ebenso muss ausgesprochen werden, dass er ein sehr einseitiger Mensch war. Den Verkehr mit seinen sáchsischen Glaubensgenossen hat er auf das sorgfelltigste vermieden und nimmt aus Kronstadt den zweifelhaften Ruhm mit, dass unter ihm, wir wollen nicht geradezu sagen durch ihn, der Versuch einer Lostrennung der magyarischen Filiale von der Muttergemeinde wiederholt gemacht worden ist. Ez tehát a szászok igazi véleménye és nem a presbyterium határozata. De még jobban tanúskodik állitásom mellett a kö*) Lásd az előző cikket ezen lap 44. számában. vetkező eset. A mult év második felében a brassói magyar evang. egyházban egy párt keletkezett, mely elkeseredett harcott vívott a papjával. A rosz nyelvek azt beszélik, hogy az egész pártoskodást a szászok idézték elő, a kiknek szokott mesterfogásuk az életrevalóbb magyar egyházközségek tevékenységét a pap és a hívek összeveszitése által megbénítani. Ezt akarták elérni az önállóságra törekvő magyar egyházban is. Sorsot vetének azért és esék a sors Mátyásra — de nem az apostolra (Ap. csel. 1., 26.) — hanem Brassómegye pénztárnokára, a ki a papja ellen pártot ütni és épen akkor, midőn az önállóság kivívása a legnagyobb egyetértést igényelte, a békét megbontani és lelkészét a szászok előtt bevádolni nem restelte. A lelkész t. Moór Gyula ur ennek következtében az eperjesi theologiai tanári állomásról, melyet már elfogadott volt, lemondott és helyén maradt, hogy elleneivel szembeszállhasson. A szászok pedig, a kik siettek megindítani a vizsgálatot egy meghitt embere által ekkor erélyes pártfogásukat ajánlották a lelkésznek a vádaskodók ellenében, azon esetre, ha ráveszi a magyar egyháztanácsot arra, hogy a szászoktól való elszakadás tárgyában benyújtott kérvényt visszavonja. Szavahihető embertől hallám ez esetet; ugyanattól, a kit a szászok ajánlatuknak a lelkészszel való közlésére felkértek. Elvállaltam a megbízást, — mondá —- nehoqy más vállalja el. Hála istennek, hogy t. Moór Gyula ezt az ajánlatot visszautasította. Azt hiszem, hogy ezáltal hosszas rabszolgaságtól váltotta meg az ekklézsiát. Azért pedig, a mit a theologia tanszékről való lemondásával vesztett: legyen kárpótlása az öntudat, a jóravalók rokonszenve, és — hajh mielőbb — a szabadság győzelme.1 íme, nyájas olvasó, igy áll a dolog. Nem túloztam és nem ferdítettem. T. Moór Gyula urnák a »Brassó«-ban történt nyilatkozása után szorgalmasan utána jártam ezen adatoknak s csak azt irtam le, a minek igazságáról határozott meggyőződést szerezhettem. Egyébiránt ha valaki meg tud czáfolni, álljon ki a síkra 1 Mivel célom nem a »heccelődés«, hanem a »Szászok igazságának«, mely semmivel sem bővelkedik feljebb a farizeusokénál, megvilágositása : szívesen fogadok akármely oldalról jövő helyreigazítást. De ha így áll a dolog, akkor bebizonyítottam azon állításomat is, mely szerint a brassói szász presbyterium és consistorium csak színből egyezett bele a szakadasba, azon célból, hogy adandó alkalommal érvelhessen türelmes volta mellett és azon reményben, hogy Szebenbe menvén,2 a főconsistoriumban ezen beleegyezés megsemmisítését kieszközölni könnyű lesz. Meg is történt. Igy bolonditják a szászok a magyar evangélikusokat. A magasabb fórum elé viendő magyar evangelikus ügyekben az alsó fórum sohasem határoz tagadólag, hanem pártolást szinlel, s igy akarja elhárítani magáról az odiumot, tudván, hogy az ő beleegyező határozatát a felsőbb fórum ugy is elveti. Ez a »vakulj magyar«-féle politika, a melyet ők jól értenek. Még egy megjegyzésem van. T. Moór Gyula ur sokszor emiitett nyilatkozata azt állítja, hogy az egyháztanácsban az elszakadás iránt beadott kérelem visszavonását illetőleg még csak indítvány sem tétetett. 1 A magyar evang. egyház közgyűlése védelmére kelt a papjának és Mátyás Károlyt az egyháztanácsból egyhangúlag kizárta. A vádaskodók pedig — a szászok nagy bosszúságára — vádjaikat visszavonták s most — a mint a »Brassó« című lap 98. számából olvasom — béke van. hegyen is ! 2 A brassói szász pap a főconsistoriumnak póttagja.