Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-22 / 47. szám

vözölte a jubilánst. Berecz Antal az országos középtanodai tanáregyesület nevében szólott. Molnár Lajos igazgató a sárospataki kollégium nevében ; Géressy Kálmán a debreceni kollégium és a tiszántúli tanárgyesület nevében; Feld Vilmos a szigeti kegyesrendi gymnázium nevében; Kovács János a szalontai gimnázium nevében ; Szathmári Sámuel a szatmári gimnázium nevében ; Kovácsy Zoltán a szigeti állami tanítóképezde tanári kara nevében; Marikovszky Menyhért állami felsőbb leányiskolái igazgató a közép iskolai tanárok egyesületének mármarosi köre nevében; Zagroczky Gyula tanfelügyelő a néptanítók mármarosi egyesülete nevében; Rotványi György ügyvéd Nagy-Szalon!a város nevében; Erdélyi Pál a budapesti egyetemi bölcsészet-hallgatók segitő-egyesülete nevében ; Héder Lajos gyógyszerész a szigeti ref. egyház nevében ; Lator Bálint a szigeti lyceum tanárkara nevében ; Hubert Ottó a jogakadémiai ifjúság nevében ; Várady Gábor a lyceumi pártfogóság nevében mondottak üdvözlő beszédeket. Ezután Szilágyi János iskolai kormányzó tanácsi elnök felolvasta a beérkezett üdvözlő leveleket és táviratokat. Az üdvözletek felolvasása után Krüzselyi Bálint pataki jogtanár az ünnepelt volt tanítványai nevében 600 névaláírásnál többet tartalmazó remek kiállítású albumot nyújtott át. »Ezek a néma jelek a te erős emlékezeteddel beszélni fognak« — igy szólott a többek közt Krüzselyi. Majd üdvözli Szilágyi nejét is, ki megaranyozta életét s kívánja, hogy legyenek az újkori Philemon és Baucis. Utána Kardos Károly líceumi tanár a Szilágyialbum egy díszkötésü példányát nyújtotta ár. »Nem akar ez egyéb lenni — úgymond — mint hálás érzelmeink visszasugárzása, melyet szellemed napja lehelt egykor reánk!« Szilágyi az üdvözlő beszédekre többször válaszolt emelkedett magvas szónoklattal. Ezután az ujolag jött nagyszámú üdvözlések olvastattak fel. Mihálka Lászó alispán és Várady Gábor gondnok röviden megköszönvén a nagy részvétet, az ünnepélyt berekesztették. A dalárdak orgonakiséret mellett énekeltek, s az ünneplő sokaság szétoszlott. Ezután a küldöttségek a líceumi könyvtárba mentek, hol a szigeti hölgyek által Szilágyi tiszteletére festetett életnagyságú arcképet leplezték le, Szőlló'sy Antalné meghatóan szólt a nagy számban megjelent hölgyek nevében, mire Szilágyi melegséggel válaszolt. A lelepzés előtt és után a polgári dalárda énekelt. Az egyesület elnöke hatásos beszédet intézett a jubilánshoz. Á liceumi épület előtt, a leleplezést megelőzőleg és annak befejezése után a szlatinai sóvágók zenekara játszott. A lelepzési ünnepély végeztével két órakor a Korona vendéglőben a díszlakoma kezdődött. A kétszáz főnyi társaság emelkedett hangulattal ült az ebédhez, s észrevehető volt kedvező hatása annak, hogy az ünnepen eszményi egyetértésben volt együtt annyi sokféle nemzetiség és vallásfelekezet. Lélekemelő volt az, hogy a ref. templomban együtt voltak a róm. katolikusok, a görög egyesült és orthodox egyházak papi előkelő-égei, a kik tevékeny részt vettek a különböző elemeket egyesitő szép ünnepen. A lakomán az első pohárköszöntőt Lónyay főispán mondta ő felségeért. György Endre a küldöttségek nevében Szilágyiért. Beszédében kiemelte, hogy Szilágyi Jupiter Stator, ki lelke erejével diadalra vezette a magyar kulturát a végvidéken s érdemeinek elismerésére kitüntetésre méltó, mert társadalmi bajaink közt oly orvosságot árul, mely annyiaknak adva, egészséget teremt. Mihálka alispán Máramarosmegye nevében iidvözlé Szilágyit. Örömmel jelenté azon való büszkeségét, hogy öt fiának volt az ünnepelt mestere. Ezek nevében 100—100 forintot ad a Szilágyi-alapra. Várady Gábor a távolról és közelről összesereglett vendégeket üdvözli. Azok nevében mond köszönetet, kik Huszt romjaitól Borsa tatárverő völgyéig, a Tisza forrástól a magas Verhovénáig laknak, magyar, orosz, oláh kezet fogva, követendő egyetértéssel szeretik a hazát, s ünneplik Szilágyit. Vigyék meg köszönetünket — mondá — ezek nevében, hirdessék hogy végvárunk áll, oltárán tiszta lángok égnek, papja ember, hazafi, segédlete őt követendi. E hivatalos felköszöntők után nagy sora jött sok ragyogó szónoklatnak. Várady Gábor felolvasta az időközben érkezett táviratokat. Ezek közt első helyen Trefort miniszterét, mely igy szóll: »Örömmel használom fel az alkalmat arra, hogy üdvözletemmel járuljak a tanügy terén hosszas, üdvös munkálkodása alkalmából minden oldalról jövő, elismeréshez. Adja Isten, hogy még sokáig hasznos munkása legyen az ügynek, a melyben 40 év óta becsülettel működik. Este hét órakor kezdődött a megyeház nagytermében a jogakadémiai ifjúság által rendezett táncvigalommal egybekötött hangverseny, melynek tiszt jövedelmét Szilágyi-alap címen a jogakadémiai olvasókörben pályadíj-alapnak teszik le. A jubiláló Szilágyi István tiszteletére Várady Gábor orsz. képviselő a máramaros-szigeti helv. hilv. lyceum felügyelő gondnoka díszes nagy nyolcadrét alakú albumot adott ki, az ünnepelt tanár volt tanítványainak részint korábbi, részint ez alkalomra irt dolgozataiból. A diszes kötethez Szilágyi István fénynyomatu arcképe és 1845-ből származó, a m.-szigeti tanári állomásért az »iskolai pártfogósághoz« beterjesztett folyamodványának, hasonlókép fénynyomatu másolata van mellékelve. Az album tartalma igen változatos. A Szilágyi István életpályáját, irodalmi s társadalmi tevékenységét ismertető tanulmányokon s vázlatokon kívül vannak a kötetben az ünnepelthez intézett ódák és más, a mai ünnepre vonatkozással nem bíró költői és prózai dolgozatok. Még egyszer a dolhai leányegyházról. Bereczky József tiszttársam, a dolhai lelkész beigtatási ünnepély alkalmából közzé tett ama nézetemre vonatkozólag, hogy ezen újból alakult s szép jövőt igérő kis egyháznak, a bilkei missziói körhöz szándékolt csatolása által életfejlődési gyökerei metszetnének el, e lapok közelebbi számában észrevételeket tesz, igyekezvén kimutatni, hogy ellenkezőleg az én nézetemmel, csakis a csatlakozás által remélhető annak, lassú bár, de biztos felvirágzása. Tévesztett eljárás lenne az eddigi pro et contra után uj vitát kezdeni. Mire e sorok olvashatók lesznek a convent ülései megnyílnak, a do'hai egyház sorsa ugyanakkor vagy jobbra, vagy balra eldől, s ugy befejezett ténynyel állván szemben, hiábavaló lenne a pennaharc. Nem is azért irom e sorokat, hogy Bereczky tiszttársamat capacitálni akarjam, a lényegre nézve ugy is egyetértünk. Mindketten az iskolát tartjuk a protestantismus és magyarság kovászának, csak abban térünk el, hogy ő az iskola vezetését tanítóra kivánja bízni, mi pedig, mivel a domestica tanitói állásokat nem segélyez,