Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-22 / 47. szám

ben, dr. Székács József műhelyében, melyben a gyám­intézet nagy eszméje forrt, forrongott — de egyszers­mind végül a samaritánus áltál orvosságul használt se­gítő, mentő itallá vált — 25 év alatt! Jelen volt teljes lelkesedéssel a szent ügy iránt, teljes átérzésével a jövő­nek, a jövő nehéz teendőinek — teljes reményével az elnyerendő diadalnak. Ezen igéző és megkapó lelkesedés vonul végig az egész művön, megmutatva, miként tűnik fel a világosság, miként halad ennek fénye a semmittevés sötétségének sokak által áthatlannak képzelt rétegén, miként sokasodnak felette a vészjelek, a fellegek, miként bontakozik az ki, miként űzi el a fény a sötétséget, — s miként gyújtatott világosság ezrek és ezrek keblében — 18 év ernyedetlen munkája és küzdelme után. Az Isten segedelméből minap kegyeletesen meg­ünnepelt reformátió vívmánya azon vallásos meggyőző­dés uralta 300 évig az egyházat, hogy az ember hite által igazul meg. Csodás eszménye volt és maradt ez az egyháznak. Egyik század hittel tette ezen hitet saját­jává, a másik az épen ebből folyó szabadság és kötelesség tudata által vezéreltetve teszi azt szabad bírálata tárgyává — örök alapjával a szent Írással, s megkezdődik a vé­get hoszszat nem ismerő theoretismus, megszilárdítandó s minden lehető támadás ellen megvédendő és biztosí­tandó a hitet, mig ennek nyilvánulása, gyümölcsözése atyafiságos kegyes tettekben inkább facultativ maradt, úgy hogy Jakab levele 2. r. 18. versének intentiója az egyházban ketté vált — s sokáig kettő maradt. E század 4-ik évtizedében uj mozgalom indult meg azon jelszóval, azon célzattal, hogy a keresztyén élet a gyakorlati életben minél közelebb hozassék a keresztyén vallásnak Megváltónk ál' al kifejezett azon magasztos kö­vetelményéhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! S ezen uj mozzanat a vallásos erkölcsi életben, ezen uj elv, hogy ugy fejezzem ki magamat az isteni gondvi­selés ezen megfordított üdvrendje t. i. atyafiságos jó cselekedet kíséretében tartani meg, éleszteni a hitet, szülemlett meg a gazdag mezejű misszióban. Ennek jutott most feladatul felkeresni, felismerni a véiző sebe­ket s az irgalmas samaritanushoz méltó képen gyógyí­tani is. S a munkamező nagy volt — derekas munka várakozott az úttörőkre — s bár Németország ma misz­sziói intézményekkel egészen be van hálózva — a munka­tér nagy még ma is, munkásokra szükség van ma is. Menynyire vonatkoztatható ezen tény egyházi életünk még csak fél század előtti korára, ha ez jelenleg is mél­tán allitható 1 Németotszágban az íidvös mozgalom megindult, 1832-ben alakult a Gusztáv-Adol'-egylet, életre híván név- és célrokon intézményeket. Ezen üdvös egyházi áramlatnak gyümölcse a magyarhoni gyámintézet is melynek 25 éves történetéről szó van. Egyházunk ezen közszükséget pótló s eredményeiben áldott intézetének alapitója, harcosa, munkása, apostola dr. Székács József volt. O mondotta ki azon nagy szót, mely ezen intézet­nek jelszava talismánja lett, a mely jelszóval ma ís küzd az, hogy t. i : »a ggámíntézet segít szegénységünkön s fejleszti a közszellemet. Székács résztvett 1843-ban a Frankfurtban tartott gyűlésen, melyen a Gusztáv Adolf­egylet egyeteme protestáns szövetkezetté alakult, az itt látottak igézték meg annyira a magasra törő lelkét, hogy később maga lett szíveknek és lelkeknek igézőjévé! Itthon ez ügyben mozgalmat indít és pedig nem ered­mény nélkül. Az első lépések oda irányulnak, hogy az alapítandó intézmény a Gusztáv Adolf egylet magyar­országi fiókja legyen. Bizottság küldetik ki, javaslat ké­szítéssel bizatik meg s létesült a »pesti előleges gyámin­tézet Szirmay Ádám volt ennek elnöke. 1844 ben 181 frt 78 kr folyt be. A németországi G. A. egylethez való csa^akozás a bajor kormány tiltakozó szava folytán lehető s a ma­gyarországi kormányzóság gyanakodása mellett tanácsos nem volt. 1845-ben megerősítetnek a kiküldött bizottság ál­tal beterjesztett alapszabályok s három nyelven kinyom­tatva, tizenkét ezer példányban járják be az országot, ko­pogtatva a szívnek ajtaján, keresve övéit a szivek hajlé­kában. S itt kezdődik azon lázas tevékenység, melyet Szé­kács József állásából, lelkesedéséből, korlátot és akadályt nem ismerő s az igaz ügy győzedelmében bátran hivő és remélő buzgalmából folyólag kifejtett. Szavai minde­nütt és mindenkoron »a közegyház lelkiismeretébe kiál­tottak bele.* Felhívást intéz az esperességekhez, utasit, oktat, lelkesít. Geduly szózatot adott ki a gyámintézet érdeké­ben s hozzá szól a szervezet még függőben hagyott s igy eszmecserét igénylő kérdéseihez Megpendíti az egy­házi közalap létesítésének eszméjét. Egyesek és sokak éb­redeznek, testületekké alakulnak, s nyilatkoznak. Sopron alapítványt tett — ez az első — s 1845 augusztus 15. megtartatik az e'ső közgyűlés, mely eredménynek ne­vezhető a hivatott s megnyert tagok első csoportosítása folytán. Ez évben vette fel az intézet a »magyarországi ágost. ev. gyámintézet« nevet. A kedvező előjelek közé azonban — sajnos — kedvezőtlenek is vegyülnek. A censura ármánykodni kezdett, s ha dr. Székács Józsefet mély protestáns érzü'ete nem teszi ügyes egyházi diplomatává, úgy ezzel esik sokasodtak volna a felülről és alulról származó aka­dályok s ezekkel viszont a kétkedők, a csügged.zők száma. Székácsot a szent ügy hatalmas diplomitává tette, s az eredménynyel a Censura és kormányhatóság­tól nyert engedélylyel az alólról jött akadályokat hárit­gatta el. Németország kiváló figyelemmel kí-érte ez ügy fejlődését, menetét. A gyámintézetre, dacára dr. Székács József tánto­rithatlan fáradozásának, a »merengés,« időszaka követ­kezett be, a létei és nem létei, élet és halál közötti állapot. 1846. februárban Luther halálát megelőző napon jöttek össze Pesten a gyámintézet férfiai, lehangolva, csüggetegen. Csak egy ember hitt a kibontakozásban s ezen egy most is Székács volt. Mereng, de azért remél és bízik, egy­mást érő cikkeiben tovább viszi az ügyet, küzd a félre­értések és ellenvetések mindmegannyi akadályai ellen s lelkesült küzdelmében csak az első ker. egyházak ha­sonló anyagi viszonyaira, nevezetesen pedig a Macedó­nokra gondo', a kik Pál apostol által lel\esitve, gyűjtöttek a szenvedő egyházaknak még erejök felett is II. Kor. 8. 1-6. Igaz — úgymond — hogy itt Páliapostol szel­leme működött, de én ismerek ennél jobb szellemet is, s ez az Isten szelleme — az Isten lelke. A milyen a pap, olyan a gyülekezete is — ez a válasza azon ellen­vetésre, hogy a hívek még a »pap-bért« sem fizetik meg rendesen, hát még ezen nem teljesített kötelességükön felül hogy vállalnának el önkéntes adózást. 1856-ban kimondotta dr. Székács »utolsó szavát« 4 pontban, kemény vádak azok a nehézségek és képzelt akadályok leple alá rejtőző tétlenek ellenében. Utolsó szavát két ámennel fejezi be, kimondja, hogy vissza azokból semmit nem vonhat. S íme ezen kettős ámen azt jelentette, azt eredményezte, hogy a *leányzó nem halt meg, csak aluszik.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom