Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-22 / 47. szám

1481 11$-2 geti, hogy milyen nehéz igazán imádkozni. >Tudjátok-e, hogy lélegzetek ? Mi történik, midőn hosszú lélegzetet próbáltok venni ? Beszívjátok a levegőt, és ismét kilehelitek: ez a lélegzés. Szintén igy van a dolog az imádsággal. Midőn imádkoztok, beszívjátok a kegyelmet, s ha megnyertétek, kilehelitek a hálaadást. Az ima a kegyelem beszívása, a hálaadás, kilehelés. Tüdő nélkül nem élhettek testileg, imádság nélkül nem élhettek lelkileg. Csak rajta gyermekeim ! lélegzeljetek! .Végy magadnak igazságot és el ne áruld.* Péld. XXIII. 23. szintén egyike a legsikerültebb beszédeknek. Bemutatja Jézust és a bibliát, meg az igazmondó gyermeket, mint az igazság mintaképét; aztán érdekesen fejtegeti, hogyan váltott vagy vett meg minket Jézus a maga vérével. Adjuk oda neki szivünket, s azzal veszszük őt meg magunknak. S hogyan árulhatjuk el Jézust semmiséggel, lelkiismeretünk szava nem hallásával, az igazság útjáról való letéréssel. És bibliát hogy vehetünk magunknak ? A pénzen kivül mindenek felett, annak szorgalmas olvasásával. Bele kell fektetnünk Isten igéjébe egész elménket, s mélyen bele kell ásnunk magunkat, hogy azt a magunkénak mondhassuk. 2,Vaj micsoda az igazság? Midőn ezt a kérdést intézte valaki egy siketnéma fiúhoz, az, felelet helyett, néhány egyenes vonalt irt papirra, s hozzá tevé: .ez az igazság." Aztán néhány görbe vonalat rajzolt, s hozzátevé: .ez a hamisság.* .Ugyan mondjátok meg gyermekeim, mit rajzoltok — egyenes vagy görbe vonalakat ? Az elmúlt héten egyenes vonalakat rajzoltatok-e, avagy voltak köztök görbék is: Nem rajzirkáitokat értem; hanem, hogy beszédetekkel, szavaitokkal, cselekedeteitekkel mind egyenes vonalakat rajzoltaotk-e ?* Az igazmondás — .gyermekeim, az emberi élet sava — ha igazán meggondoljátok mi az igazság, soha sem fogtok nem igazat beszélni, s mindég lesz elég bátorságtok, a hazugságot megvallani. Igaz, hogy érette megbüntethetnek, de ha meg nem valjátok, még kegyetlenebb büntetést mér rátok a lelkiismeret. Mert nincs büntetés, nincs dorgálás, nincs ostorozás, mely a lelkiismeretéhez fogható volna. Annak a büntetése sujtolóbb minden más büntetésnél. .A helytelenség bevallására bátorság kellés ez a bátorság a ti lelki épségteknek megőrzője. Ha az orvos betege látogatására megy, váljon mit néz meg elsőben, hogy betege állapotát megtudja ? a nyelvét váljon fehér-e vagy veres. Isten is nyelveteket nézi, hogy egészségtek állapotát, lelketek egészségét megtudja, beszédetek igazsága vagy igazságtalansága mutatja meg, hogy lelketek egészséges-e vagy pedig lázas. Rendben van-e nyelvetek, ez tehát a kérdés.4 Egy szóval se mondom, hogy pl. ez utóbbi analógia alkalmas rá, hogy a gyermeket valami mély vallásos hangulatba ejtse. De talán ilyesmit még korai is tőlük várni ; hanem azt igenis, várhatni, hogy megrezdüljön lelkiismeretük húrja, s az ily beszédek hallásai után is jó darabig rezgésben maradjon. Kikellene irnom e gyűjteménynek nagy részét, ha azt akarnám, hogy teljes fogalmat nyújtsak belértékéről, s szerzőnek meglepő, sokszor remek fordulatairól, melyekkel az élet mindennapi eseményeit mesterileg alkalmazza a gyermekek érzülete mozgásba hozására és szívok megindítására. És épen ebben áll az erkölcsi nevelésnek titka. Mihelyt ugy tudunk a gyermekekhez beszélni, hogy szavunk belsején át meg át rezeg : meg van annak termékenyítő hatása, érzületére, szivére és akaratára, szóval erkölcsi vér- és csontrendszerére. A mai iskolázás, valljuk meg természetünk e legfinomabb részeit, leggyakrabban Isten számára hagyja, s ugyan ki mívelhetné rendszeresebben ezt az elhagyott tért, a nemzeti jellemnek ezt az elparlagosodott termő földjét, ha nem a lelkipásztor, a középiskolában annak helyettese, a vallás rendes tanítója. Hiszen első sorban ők a bizományosai Isten igéjének ; ők legyenek tehát az iskolai istentiszteletek utján megvalósítói a Megváltó amaz óhajtásának is: .Engedjétek hozzám jőni a kisdedeket/ Felméri Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. A magyarhoni egyetemes ev. egyházi gyámintézet múltja és jelene. Történeti adatok, melyeket a 24-ik évi közgyűlés rendelete folytán összeszedett és a negyedszázados jubileum emlékére kiadott Zélenlia Pál e. e. e. gy. jegyző. Jubiláris kiadvány a Leopoldianum javára I. kötet 424 lap. Ára 1 frt. Az egyetemes ev. egyházi gyámintézet Szombathelyt 1884-ben megtartott gyűlésének intézkedése folytán látott napvilágot az e. e. e. gyámintézet múltjára és jelenére vonatkozó adatok ezen szervesen egybeállított, érdekes tanulságos közleménye. Összeszedte, életre hívta, mondjuk megirta azokat a gyámintézetnek jelenlegi jegyzője, azon férfiú, ki maga közvetlen szemlélője volt a kezdetnek, munkása a folyamatos fejlődésnek s egyik kiváló munkása gyámintézetiink jelenének. Összeszedte, megírta az egyetemes gyámintézet azon átérzett indokával, hogy a 25 éves történet, mint a gyámintézet negyedszázados pályafutásának megtestesített tanulságos és vonzó képe protestáns egyházunkban hasson és gyarapítson, éltet mentsen és éltessen — s az egyház, leküzdve hagyományos »szegénységét a közszellem« által, éljen és virágozzék. A mű irója azon kevesekhez tarto-1 zik, kik jelen voltak azon gazdag berendezésű műhely-