Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

hogy ő volt éltető lelke mindennek. Ő egészen a mienk volt, s mi az övéi! Ennyi az — főbb vonásaiban — mit bevéstünk kitörölhetlenül arra az emlékkőre, melyet halálakor állitánk sziveinkbe Török Pál emlékére. Ilyen volt, erőtlen vonásokkal festve bár az a nemes lélek, melynek porboritékát e sirhalom fedi s e kődarab mutatja a helyet, hová a hosszú küzdelemben megfáradt test nyugodni tért. S e test el is porlad ott, s a mindenható Istenen kívül senkisem állítja, össze azokat a porrészeket többé : de a nemes lélek, melynek a romlandó test csak hordozója volt, folyvást közöttünk él, munkál, lelkesít, bátorit, ha csüggedezni kezd erőnk, buzdítva és szeretve elvezet bennünket oda, arra az útra, hol tenni és alkotni lehet ! Oh menjünk utána barátaim! mint egykor a halászok a Mester után, kövessük őt, mily szépen hívogat s haladjunk az ő nyomdokán gyenge erőnkhöz képest, ha tántorgó léptekkel is azon az uton, mely a nagyság, dicsőség és halhatatlanság felé vezet, hova ő már eljutott! Oh nagy szellem ! ki elhagytál bennünket akkor, midőn szemünk fénye voltál, s midőn nem küldénk, s nem jösz vissza akkor, midőn hívunk, nyugodjál csendesen, míg e földön jutalmazott az öntudat, most jutalmazzon meg a hű munkások legigazabb jutalmazója Ámen. György László. „Válasz a hosszú vita rövid befejezésére." Motto: >Nem bolondozom nemes Feste, hanem igaz és józan beszédeket szólok.« Ap. csel. 26: 25. A belső-somogyi nt. esperes ur végre is szíves volt, nem ugyan kérdéseimre, hanem feleleteimre válaszolni; még pedig oly modorban, a minőre neki sem okot, sem jogot nem adtam. Talán azért igy, hogy engemet hasonló hangra ingerelni akarva, esetleg — személyeskedés címén — a megnyitott sorompó lezárassék előttem. Ha igy volt, akkor rosszul volt kiszámítva. Sokkal higgadtabban, tárgyilagosabban tekintem az egész ügyet, mintsem ezt tenném. Megelégszem csak a fennt kitett »motto« idézésével. Most már »ad rem.« Szándékom volt ugyan, azon alsók sarkadi lelkészválasztási ügyet, melyre kérdéseim és feleleteim vonatkoznak elejétől végig, teljes összefüggésében megismertetni ; de részint azért, mert a nt. esperes ur a teljes tájékozódást, az általam kért consistorialis ítélet közlésének megtagadása által (pedig mástól megkívánja, hogy: »Mehr Licht.«) lehetetlenné teszi; részint azért, mert ez ügy ismertetését egy valaki a »Dunántuli protestáns közlöny «-ben már különben is elkezdette s igy esetleg felesleges dolgot végeznék: ennek teljes egészében szellőztetésével felhagytam. Sőt még a kérdéses consistorialis Ítélet tartalmára sem terjeszkedhetem ki, mert hiszen a mélyen tisztelt esperes ur előrelátó gondoskodása folytán, azt teljes egészében megismerni még most nem lehet. Foglalkozni fogok tehát ismét, annak csakis alaki oldalával, tekintettel a nt. esperes ur »rövid befejezésére«, kimutatni igyekezvén az ő védekezésének semmit érő voltát. S ez, ugy hiszem, nem lesz nehéz. Mert a miket én feleleteimben állítottam, azokat a tényeket a nt. esperes ur részint szóval, részint hallgatással, valóknak ismerte el. Csakis azok felfogásában különbözünk. Az alábbiakban, saját felfogásomat, melyre feleleteimben csak rámutattam, a nt. ur ellenkező nézetével szemben, bővebben igazolni törekszem. Tehát tény, hogy az esperes ur — annak dacára, hogy N. Zs.-nak ellenjelöltje volt — azon bíróságban, mely ez utóbbi jeleltetését semmisnek, s ennek alapján a választást érvénytelennek ítélte, részt vett. Azt mondja ugyan, hogy sem nem tanácskozott, sem nem szavazott, hanem csak »ott ült«, sőt még helyettesittetni is akarta magát. Tudom. Ismerem a b.-somogyi egyházmegye ide vonatkozó jegyzőkönyvét. Nagyon sok »épületes* (?) dolgot olvastam belőle. Azt is mondja még, hogy ő ez ügyben saját személyében érdekelve nem volt. Ám, ha az esperes ur megengedi, én bátorkodom azon véleményben lenni, hogy igenis érdekelve volt; mert én ugy tudom, hogy a nt. esperes urat Körmendi Sándornak hívják és ez a mélyen tisztelt ur, a mult évi alsok-sarkadi lelkészválasztásnál, N. Zs. 87 szavazata e lenében 16 szavazattal méltóztatott elbukni. Már ez az elbukás — ha N. Zs. megválasztatása érvényben marad — a nt. esperes ur érdekét kell hogy sértse, mert hiszen épen azon érdekből pályázott, és tette ki magát a választás esélyeinek, hogy ne N. Zs. hanem ő maga legyen megválasztva. N. Zs. megválasztatása tehát reá nézve érdeksérelem, hátrány, kár. E szerint, ha ez a választás megsemmisíttetik, akkor ez az érdeksérelem elenyészik, sőt a nt. urnák reménye lehet, hogy egy ujabb választásnál ő maga nyeri meg a többséget s azon érdek a melynek valósulásaért a választás esélyeinek kitette magát, csakugyan valósul; — s ez ránézve előny, haszon. Már pedig az egyházi törvények 261. §-ának a) pontja értelmében : »mint bíró nem vehet senki részt oly ügyek elbírálásában, melyekben saját személyénél fogva érdekelve lévén, közvetlenül, vagy közvetve kárt vagy haszont remélhet. És pedig mivel a törvény a »kár« vagy »haszon« szavakat minden jelző nélkül használja : itt nem egyedül anyagi, hanem minden néven nevezendő — tehát szellemi és erkölcsi — haszon és kár is érthető és értendő. Világos tehát, hogy az esperes és saját személyében érdekelve volt. S ezt ő maga is érezte s épen ezért helyettesittetni is akarta magát. De hát miért csak akarta, mért nem tette is ? E dolgot az esperes ur ugy indokolja, hogy e helyettesítést a consistorium nem tartotta szükségesnek, sőt felkérte, hogy elnöki székén maradjon meg. Eltekintve attól, hogy egy olyan consistoriumnak, — melynek 11 tagja közül nyolcat helyettesíteni kellett volna, s ha az esperes helyettesitésének szükségességét elfogadja, eo ipso a többi, kifogás alá eső bíráknak is ott kellett volna hagyni a zöld asztalt — mondom, egy ilyen consistoriumnak, a helyettesítés szüksége kérdésében hozott határozata semmitsem ér, én a dolognak egészen más »hübner*-jét is tudom. Igenis, akarta magát a nt. esperes ur helyettesitetni egy — a jelenvoltak között egyedül felesküdött — tanácsbiró úrral, s őtet erre fel is hívta ; — de ez, az elnökséget nem fégadta el; mert a consistorium összehívását, megalakulását, ténykedését kifogásolta, törvényesnek el nem ismerte s csak ott levő tiltakozásképen szerepelt; mint biró nem is szavazott, sót kijelentette, hogy a választók által adott joggal való visszaélésnek tartja a consistorium eljárását. (Nem tudom ez benne van-e a kértem jegyzőkönyvben?) S miután ekként helyettest nem kapott, azért maradt ott a széken ; de a mint a nt. ur mondja, ő a tanácskozásba be nem folyt, csak *ott ült«. a helyén. Quo jut e ? Tudtommal egyházi törvényeink néma birót, mely mint egy faragott kőszent ott üljön a helyén, nem ismernek, hanem igenis ismernek oly bírót, a ki tanácskozik és szavaz (vagy ha a bírák páros számban léte miatt egy nem szavaz is, de mindenesetre tanácsk >zik) s tanács-