Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

És főpap ő. Mint lánglelkű apostol A bibliával jár itt és amott, Szól, és igéje bűnt dorgálva ostor, Majd égő sebre hint hűs balzsamot. Szemek világa nyílik, nyelv megoldik, A beteg gyógyul és a béna jár, — Áldják a hívek seregei holtig : A főpapért a második pohár! S király ő, fölkent királya dalnak, Zengi az »erdős völgyes szép hazát*, Lelke előtt nagy lelkek elsuhannak Szent fejőket babérral fonja át : Művészi lantján Dante, Goethe, Shakespeare Es annyi lángész honi fülre vár, S reá a Múzsa hálakönyeket sír, — A költőért a harmadik pohár ! Az ünnepelt főpap a közönség riadó tapsa közt homlokon csókolta »collegáját Jézusban és Apollóban«. Lelkesültség ragadta meg a vendégeket, még 5 órakor sem oszlott az ünneplő társaság, hanem tovább mulatott a babérokat és dollárokat Amerikában arató világhírű szegzárdi zenekar helyét elég jól betöltő Lató János bandájának szép zenéje mellett. A távozó püspök magánlátogatásokat tett, aztán pedig fölkereste népét a Jézus példájaként mulatságában is, és leereszkedő nyájasságával feledhetlenné tette az agapén együttvolt hívek előtt látogatása emlékét. 9 órakor ismét egybegyűlt az ünneplő társaság, és pedig most »szebb felével* a hölgyekkel együtt az urad. vendéglő dísztermében rendezett estélyre. Püspök ur szintén megjelent s természetesen folytonos ovatiók tárgya volt. A műsor a szegzárdi kitűnő dalárda énekével kezdődött : »Szerettelek* Engeszer nehéz versenydala még soha szebben nem adatott elő. Mély hatást keltett Kenézy Csatár költeménye, mit alább közlünk; a szép vers a költő művészi előadásában még szebbé, lelkesebbé lett. Ismét a dalárda énekelt, Huber Károly »Édes lánykám« c. dalának minden szépsége kiemelkedett a precis előadásban. Landerer Lilla k. a. szavalása következett: Szász Károly »Havasi rózsája* még aligha volt ihletettebben tolmácsolva, a költő örömmel gratulált bájos értelmezőjének. De már ezt a minden számnál fokozódó igazi műélvezetet irigy szemmel nézte Borzsák Endre, ki jeles szónok, de még sokkal jelesebb dalos: síkra szállt ő is a pálmáért, és mi tűrés tagadás elhódította azt. Petőfi »Faluvégin« c. gyönyörű románcát Wuschiny igen szépen zenésítette meg ; e románz két solo-részét Borzsák Endre mindig nagy hatással énekelte, de soha annyi virtuositással, tökélylyel mint most. A közönség viharos tapssal és éljenekkel tüntetett kedves dalosa, népszerű papja, és a templom restaurálásának legérdemesebb előharcosa mellett. A kedv magas hullámokat vert, megeredt a tánc, mely reggel hat óráig alig szünetelt. A fényesen sikerült estély tiszta jövedelme 40 forint. Vasárnap délben rövid búcsuebéd volt Tóth Károly főgondnok vendégszerető asztalánál. Persze itt sem hiányoztak a felköszöntők, a házi gazda, az ünnepelt, Perczel Dezső, dr. Sass István, Tóth Ödön szellemes toasztokban hangoztatták : »Viszontlátásra*. Az indóházhoz hoszszu kocsisor kisérte a kedves vendéget; kinn még egyszer kifejezte háláját a meglátogatott egyházközség ; biztosított jól emlékezéséről a püspök ur, felhangzottak a dicsüdvözlések meghatott hangjai, és eltávozott a szeretett főpásztor, apostoli buzgóságának, és egyéni szeretetreméltóságának kitörölhetlen emlékeit hagyva hátra hívei közt és az őt ünneplő egész városban, megyében. Fáradhatlan Borzsák Endre barátunk pedig hozzá ült íróasztalához, hogy javítsa kefelevonatát a szegzárdi ref. egyház sajtó alá rendezett monográfiájának, melynek legfényesebb lapja mindenesetre a most lefolyt szép ünnep leírása lesz. Eötvös K. Lajos. -A- hit.*) Ne nézz a múltba 1 könyező szemed Miért keresse sírját vértanúknak? A máglyafüst már régen elveszett, A bárd, bilincsek is régen lehulltak. A sóhajokból lettek égi lángok, Csillagokká a píros vérvirágok, Az eszme újra él s a drága hit Egy szót ragyog feléd: »resurrexit 1* Ne nézz a múltba 1 Fényesb a jelen, Istent imádni, nincs kúlön kiváltság. A hitnek lángja szent minden t^elyen, Csak tiszta érzet szítsa lobogását. Az én vallásom az, mi a tied; Az én istenem a,,te istened, Együtt dicsérik Öt velünk a föld s ég: Övé a hatalom és a dicsőség 1 Ne nézz a múltba 1 . . Hagyd rejtelmeit! Nincs gátja már a szabad gondolatnak, Ha szülhet e kor új Galileit: Meg nem kövezzük, hódolunk mi annak. Mi rejtve van még, csak elő, elő! Fejtsétek azt meg, mi megfejthető, A természetnek is van zára-nyitja, Es — nem hitetlen az, ki felszakítja. Ne nézz a múltba! . . Hit és tudomány Jól összefér és járhat is karöltve. A kettő együtt nem rokon csupán, De egy anyának szép iker szülötte. Ez biztat és áld, amaz fölemel, Az boldogít, emez rád fényt lövell, Szebb összhangzatot hát ugyan ki lelne, Ha egyesül: tiszta szív, tiszta elme? Ne nez a múltba 1 Most is él a hit, Sok léha bár bűnös divatnak hódol . .. De megbocsásd az elmék ficamit, Hisz' a nemes győz, eloszlik a hóbort. Hit nélkül nincsen üdv, nincs szeretet, Szeretet nélkül élni sem lehet, Tagadj meg mindent, oktalan ! te lásd . . . De istenünket, s a hitet ne bántsd! Ne nézz a múltba . . . Összetörve állnak A klasszikus-kor isten-szobrai; Csak romja van Diána templomának, És szerte fog majd az is porlani . . . De megmarad az idők végeiglen, Mig ember lesz a földön, nap az égen, Mig Isten él a csillagok felett: A tan, mit Üdvözítőnk hirdetett. Ne nézz a múltba . . . Ime század-éve Kis templom áll amott a hegy tövén. Hivők csoportja, az Urat dicsérve *) A szegzárdi reform, templom százados ünnepélyén rendezett hangversenyen szavalta szerző.