Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

köves uton közeledtünk utazásunk végcélja Nagy-Lónya felé. — Ezen község lakosai — kik között tölté a megdicsőült áldásos életének 'legnagyobb részét — több mint 2 kilométernyi távolságra jöttek elénk, — s a találkozásnál érkezők és jöttek együttesen zengtek halotti éneket, majd csatlakozva érkezénk Nagy-Lónya község végére, ott az éneklők serege leszállt a szekerekről s ezek hátrahagyásával — gyalog mentek — folytonos éneklés között, a gyászmenet élén, — igy haladva jutottunk el az ev. reform, templom elébe, — melynek benseje — a szertartás jellemének megfelelő egyszerű berendezéssel fogadta magába — de csak kis részben, a végtisztességtevők gyülekezetét. A komoly egyszerűséggel díszitett templomban a nagy-lónyai ev. reform, lelkipásztor végezte a temetési szertartást, mely ima és halotti tanitásból állott. Ennek megtörténte után a koporsó a templom falazata között levő, családi sirboltba helyeztetett el. És mi, kik a gyászünnepélyben résztvevők valánk, a szelid fájdalom, a keresztyéni tanulság azon visszamaradt utóhangját hoztuk el magunkkal, ime egy igaz keresztyén nő, ki küzdelemteljes hivatásának hosszú pá lyáját istenbeni bizalom és lelki tisztaság között futotta meg, végre feledhetetlen férje és szeretett rokonainak porai mellett megtalálta síri álmának egyedül méltó nyughelyét — dicső szelleme pedig — hite látássá változván — elköltözött, kedvesei viszontlátásának örömét élvezi, nekünk pedig példát hagyott keresztyénileg élni, hogy ugy is halhassunk meg mint ő. Legyen emléke tőlünk áldott és megszenteltetett. Sütő Kálmán. Id. Fejes Sándor emléke. A »Prot. Egyházi és Iskolai Lap« a közelebbről érdekeltekre nézve igen kegyeletes, egyebekre nézve pedig tanulságos dolgot cselekszik, a nagy közönséget meg legalább egyszerűen tudósítja, midőn egyik-másik egyházi téren működő hivatalnok halálát a hozzá beküldött hosszabb-rövidebb értesülés szerint hirül adja. Utóbbi módon, pár sorban közölve is lett már a 43 ik számban idősb Fejes Sándor felső-baranyai piskói ref. lelkész halála, a mely történt f. október hó 15-én estve 7 órakor, a temetés pedig 17-én d. u. háznál mondott ima, templomi prédikáció, síri beszéd, s a gyülekezet buzgó halotti éneklése kíséretében. Alolirtat a boldogulthoz az egyszerű ismerősségen kivül semmi más viszony nem csatolta, s igy élettörténete adatait, ha talán hiányosan is, csak a fölötte prédikált lelkész után emiitheti meg, melyek szerint a boldogult született Ráckeviben 1821. Theologiai pályáját végezte Kecskeméten. Gyűdön volt három évig akadémikus rektor. Káplán volt egy évig. Cűni lelkészszé lett 1849. Piskói lelkészszé lett 1859 ben — s mint ilyen működött haláláig. — Köz-pap volt mindég. S a mennyire nem volt dicsvágya nagyobb körben szerepelni: annyival inkább buzgólkodott a gondja alá bizott egyházban mindeneket ékesen és jó renddel vezetni, a minek szóló bizonyítványai a szép — derék templom, lelkészlak, iskola s halálakor ugy az elöljáróság, mint az egész nép részéről tanúsított rokonszenves részvét. Hanem a mi őt a társadalom hálájára méltóvá teszi, az ez : hogy egy lelkész, két tanitó, egy postamester — mind családos emberek — egy altanitó, s helyüket mind kellőleg betöltő egyének, egy algymnasiumi tanuló, tehát hat fiű, és egy férjezett nő gyászolják halálát. Szerény papi fizetéséből tisztességesen megélve, s annyi gyermeket tisztességesen felnevelve, s tiszteletreméltó helyzetbe juttatva, s ezért jutalmat a világtól nem várva, nem ís nyerve, családi életével szépen igazolta a koronás költő Dávidnak amaz örök erkölcsi igazságú mondását. »Ime, az Úrnak örökségei a fiak« 1 S ha kesergő özvegyét, anyagilag kívánatos állapotban nem hagyhatta volna is hátra : reménylenünk lehet, reménylenünk kell, hogy hét gyermek csak nem felejtkezendik el a gyermekeinek élt gondos önfeláldozó édes anyáról, s éreztetendik vele a kegyes Dávid ama szavait »Az asszony méhének gyümölcse jutalom«1 Zsolt. CXXVII. 3. Az idvezültnek, mint hív lelkésznek s jó apának, a fölötte hatásosan s alkalomszerűleg prédikált lelkésztárs szavai szerint, legyen könnyű a föld, csendes a nyugalom, örök az idvesség a síron tuli boldogabb hazában 1 — Kimiti László, református lelkész. ADAKOZÁSOK. Az orsz. prot. árvaházra : Asztalos Sándor h.-m.vásárhelyi ref. tanitó a confirmáltak részéről 4 frt 30 kr. Szentpéteri Sámuel pelsőci ref. lelkész 2 frt. Markó Lajos Kassán a kassai ág. ev. magyar-német egyház részéről 6 frt. Máthé József mohácsi ref. lelkész a reformátió ünnepen gyűlt adományt 3 frt. Szerk. Az 1686-ban elpusztított, de ez évben feltámadt és újra megalakult budapest-budai ev. reform, egyházközség temploma építésére következő adakozások történtek : A huszonnyolcadik istentiszteletkor f. évi okt. 4-én a perselypénz 3 frt 70 kr. Szegőffy Ágoston 2 frt. Újlaki Soma 5 frt. Harmaty Béláné 10 frt. Sándy Gyuláné 10 frt. Dr. Lisznyay Elemér 3 frt. Szentes Illés 2 frt. Pap Vilmos, Teréz és ifj. Pap Vilmos 3 frt. Török Árpád 2 frt. Özv. Szakáll Józsefné 50 kr. Hegymegi Szabó Judit 1 frt. Nagy János I frt. Gaal István 1 frt. Tóth Gerő 1 frt. Simon Horvát Lídia 1 frt. Csepeli Sándor 7 frt. Gidófalvi István 5 frt. Szombathy Kálmán 1 frt. Fodor Dániel 1 frt. A huszonkilencedik istenitiszteletkor f. évi október 11-én a perselypénz 2 frt 65 kr. Hetesi Lajos és Károly 5 frt. Dr. Kiss Áron 5 frt. Komlóssy Mihály 1 frt. Darnyi István 5 frt. Telegdy Pál (mint a pénzgyüjtésért járt százalék) 5 frt 60 kr. Molnár József 1 frt. Szalay János 1 frt Végh Jánosné 1 frt. A harmincadik istenitiszteletkor f. évi október 18 án a perselypénz 3 frt 82 kr. Kasics Péter 12 darab magyar vörös kereszt egyleti sorsjegyeket, (darabja 5 frt = 60 frt.) Otrokocsi Zsuzsánna 3 frt. Összesen 94 frt 27 kr. A tizenkilencedik közlésben kimutatott összeggel együtt 2615 frt frt 80 kr. és 15 márka és 12 darab magyar vöröskereszt egyleti sorsjegy. (Folytatjuk.) — Budapest, 1885. okt. 19-én dr. Hamary Dájiiel, pénztáros. IP.A. JLTZ'JL S A felső-baranyai reform, egyházmegyébe kebelezett piskói egyház lelkészi állomására pályázat hirdettetik. Az évi jövedelem az 1880-ik évi felszámítás szerint 664 frt s igy az egyházmegyében harmadik osztályú. A kellően felszerelt pályázati kérvények f. évi november 30-ik napjáig nt. Kovács Antal esperes úrhoz Terehegyre (u. p. Harkány) küldendők. Budapest, 1885. november 4-ikén. Szász ZKIárol^ püspök. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Farkas József. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: JDr. ZQaJLla.g'i ZkZCór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.