Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-15 / 46. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI VATA L: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kiilön 30 kr. BflT1

Teljes számúpéld-áms^oüslszstlmindig Az egyházkerületek lelkészminősitési szabályzatainak egyöntetűsége. — Ajánlva a nt. lelkész és lelkészi minősítésű tanár urak figyelmébe. — E lap mult évi 29—30. és 35—36. számaiban a nt. szerkesztő ur szives engedelmével, az új lelkészválasztási törvények hiányait fejtegető cikksorozatottettem közzé. Felmutattam a főbb hiányokat nyiltan, habozás nélkül, s bírálati álláspontomból kifolyólag egyúttal a hiányok pótlása- vagy megszüntetésére irányuló javaslataimat is előadtam. Azóta épen egy év telt el. Reméltem, hogy a jövő igazat fog adni nekem, s hogy a kiáltó szóra majd csak érkezik talán visszhang a hármas bérc és négy folyam tájékiról. És reményemben, várakozásomban nem is csalatkoztam. Azóta jóformán egymást érték nemcsak egyházi, de még politikai s társadalmi lapokban is, az uj választási törvények felett és ellen nyilatkozó közlemények. Mindegyik a kérdéses törvények egyik vagy másik §-át igyekezett boncolgatni, — gyakorlatiatlannak, károsnak, s mint a ^Debr. Prot. Lap* f. é. 29-ik számában a vezércikk irója: egyenesen 5tarthatatlan törvénynek* minősítve azok közül némelyeket. Valóban, ha végig nézek a most egy év óta lefolyt, e tárgyú hírlapi felszóllalások- és vitáknak előttem összegezve álló igazán tekintélyes tömegén ; ha még ezekhez veszem a számos lelkészi állás betöltése körül azóta lezajlott, de nyilvánosságra nem jutott vagy nem juthatott, csak ugy alattomban elnyomott vagy elsimított küzdelmek és furfangos üzelmek szintén tekintélyes számát: akkor szomorúan kell bevallanom, hogy igen is jó próféta voltam ; a mit előre láttam, megtörtént. Az uj választási törvények ugyanis, nem az hogy szellemi és erkölcsi erősödést, békét, szeretetet szültek volna a magyar ref. egyházban, de sőt, kimerem mondani: válságba, aggályos helyzetbe vitték azt. És én csak csodálni tudom a magyar ref. egyház ko^iányzását vezetni hivatott magasabb hatóságok 'olympusi nyugalmát, mely nem veszi, vagy nerp akarja észrevenni a bomladozást az elmállás processusát, a mely alól, az egyes egyházak életorganismusában itt-ott levegőhöz jutva, — hova-tovább terjeszkedik. Mert a tények komoly megfigyelése alapján vélünk szólani, ha kimondjuk, hogy a zsinati alkotmány megteremtése óta népünk egyetemében az egyháziasság igaz érzéke, a vallás és annak oltárai körül nyilvánuló képmutatás nélküli kegyelet és benső mély vonzalom, általában véve egy hajszálnyival sem szilárdult és gvarapodott, de sőt a mindent megölő közönyösség még magasabb fokra hágott, mint volt azelőtt. Ez állitásunk ellenében lehet hivatkozni, a kinek tetszik, egyes sporadicus példákra, talán magára a közalapra is ; de mi biztosítjuk, hogy egy kedvező példa ellenében legalább is három ellenkező példát vagyunk képesek minden nagyobb fáradság nélkül szembe állítani. Sajnáljuk, hogy nem osztozhatunk azok örömében, a kik a zsinat alkotását, egy boldogabb és szerencsésebb aera csalhatlan zálogának tekintették és tekintik ma is. Minket az idő jelenségeinek higgadt számbavétele sehogysem tudott arra bírni, hogy örvendezők közé álljunk. Azért rések vagy hézagok, melyeknek létezését általában a zsinat által hozott összes §-ok, különben pedig a lelkészválasztási törvények között, tavalyi fels; 'lalásunkban tüzetesen jeleztünk volt, — azóta nem hogy kisebbedtek, fogyatkoztak volna, de a gyakori áttörések által egyre szélesedve, magának a törvény egész épületének biztonságát, szilárdságát is fenyegetni kezdik. Nem csoda! Hisz az egyházkerületek jóformán eddig még semmit sem tettek e rések betömése érdekében. Ott vannak p. o. az egyházkerületi qualificationalis szabályzatok, melyek egymástól sokban elütő, egymásnak sokszor vastagon ellenmondó szabványaikkal valóságos nyűggé lettek ; de azért