Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-11 / 41. szám

den lakója.« Ennek elhangzása után a jubikíló felállott és imádkozott a meghatottság hangján, az általa megszokott kenetességgel mondván gyűlési megnyitó imáját. Az ima után dr. Farkas Antal egyházkerületi főjegyző iidvözlé az egyházmegye nevében az ünnepelt férfiút. E beszéd a jubilánsnak egész életörténetét a legapróbb részletekig magába öleié. Elsoroltatott benne, hogy 25 évi kormány­zási ideje alatt az egyes gyülekezetek kebelében micsoda nevezetes mozzanatok merültek fel; hány templom, lel­készilak és iskola stb. építtetett, a melyekhez a tervet nagyobb részben maga a jubiláns adta. Az egész beszéd méltán megérdemelné, hogy e helyen is megörökíttessék, azonban, minthogy a tudósítás ez által igen huszszura nyúlnék : ezúttal csak a következő érdekes helyeket em­litem fel belőle: »Ha elmondom, hogy ünnepeltünket az egek Ura erős testalkat mellett, költői kedélylyel, érzé­keny szívvel, könnyen fellobbanó természettel, átható értelemmel áldotta meg: könnyen elgondolhatja min­denki, hogy hosszú 25 éves pályáján annyi ezer meg ezer személyes érintkezés, az egyéni érdekek erős küz­delme és ostroma között, mily lelki harcoknak és zakla­tásoknak volt folyvást kitéve, mily nagy szüksége volt az önuralkodásra, keresztyéni türelemre és a bocsánat lelkére ; hogy a vett sérelmeket, méltatlanságokat feledve, állásához és magasztos feladatához méltó, igazságos és méltányos tudjon lenni. Ha megemlítem, hogy ünnepeltünk barátság, ven­dégszeretet, társasági összejövetelek iránt természeténél fogva mindig hajlandó és kész volt, azokban meleg ke­délye és nemes lelkülete iiditő hatásával vett részt. Ha felhozom, hogy egy vizáradás alkalmával a köz­ségének kertjein végig futó ér hidjáról a rohanó ár által lesodortatott s a hídon alól 3 öllel egy fűzfa kérgében ka­paszkodva függött, s egy már-már elragadott 8 éves leány­kát saját élete veszélyeztetésével megmentett. Ha érintem, hogy a természet szépségei iránt fogé­kony férfi még kertészkedésre, virágok és gyümölcsfák ápolására, megrongált gyermekjátékok kiigazítására, ke­rekes guzsalyak esztergályozására is tud időt nyerni. Ha felidézem a lelkes és lelkesítő, költői emelke­dettségű és ugy a szószékben, mint a zöld és fehér asz­talnal közkedveltségű szónokot. Ha végül megemlítem, hogy a családi életében sok csapást és fájdalmat ért, kétszer özvegységre jutott csa­ládapának elhalt gyermekein kivül, két nagykorú és egy féléves fia, 4 leánya van, kik közül még 3 hajadon : előttünk áll a minden oldalról feltüntetni megkisérlett ün­nepelt férfiú, kit hű munkás életének vázlatosan elősorolt viselt dolgai, minden ékesenszóló dicsbeszédnél hatható­sabban magasztalnak,® stb. E nagyszabású beszédre az ünnepelt meghatottan válaszolt, mondván a többek között »huszonöt év meg­változtat mindent, az egészet ugy, mint a részleteket és parányokat. Ez egyházmegye akkor 40,903-ra ment lé­lekszámából a nagyobb rész atyáihoz költözött, nyoma­ikra mások léptek, és hála Istennek! ma 44,512 en va­gyunk; akkor 3397-ből állott iskolás növendékei közül többen angyalokká váltak, sokan most az élet delének küszöbére léptek, de nyomaikon áldólag gyarapodott az uj nemzedék s ma 716-tal többen, 4113-an táplálkoznak a hasznos ismeretek tejével. Akkori 65 lelkipásztor tár­sam közül csak 14 van már, 2 elköltözött, s 49 számolt be azóta öröklő urának sáfárkodásáról, ma a 3-ik vagyok kor- és hivatal-társaim között, és első azok közt, kikre az egyházmegye kormányzói számadásának nagy terhe vár« stb. (Vége köv.) Kalós Péter. Orgona-avatás a győri evang. egyházban. Lélekemelő ünnepély folyt le a győri ág. hitv. ev. gyülekezet templomában szept. hó utolsó vasárnapján. A 4000 frtnyi költséggel Országh Sándor budapesti or­gona készítő s udvari szállító által restaurált 26 válto­zatú orgona avattatott fel ez alkalommal. Az ünnepélyre összegyűlt nagyszámú hívek, a kik közt több más vallásut is lehétett látni, az első éneket minden hangszerkiséret nélkül zengték el, mire nt. Hor­váth Sándor lelkész ur lépett az oltár elé, szólván arról, mily nagyon emeli az orgonakiséret az egyházi ének szépségét, magasztosságát; továbbá hivatkozásokkal bi­zonyította, miszerint a protestáns szellem is megengedi a templomban ily hangszer használatát. Rövid, de igen csinos beszédét a következő megragadó verssel végezte : Áldás és dicsősség Jó Istennek érte Hogy im : az ő népét Céljához segélte. Hála a művésznek, Ki avatott kézzel: Gazdaggá tőn minket E drága hangszerrel. Tedd: e művet Uram Tartóssá közöttüuk Hogy érc-hangja mellett Sokáig épüljünk! Vonsz erővel e mű Úgy folyjon bé reánk Hogy csak néked éljünk Mennyei szent Atyánk! Akár mikor szóljon : Ezen uj orgona, Azt szólja minékünk: Fennt, az igaz haza. Lágy hanggal oszlassa A szív keménységét, Védje mennydörögve : Lelkünk békességét. Isten, erény s vallás, Ezek öntse belénk Mosolygjon, mint angyal Le, magasból felénk. Zendülj meg orgona Hangozzék az ének ! Örüljön ma bennünk A keresztyén lélek! Ez után csakugyan megzendültek a gyönyörű hangú orgona szivet-lelket emelő accorajai, s a rákövetkezett ének valóban sokkal mélyebben hatott az emberi ke­belbe, ennek kiséretével, mint előbb e nélkül. A szószéken ft. Karsay Sándor püspök ur tartott beszédet. A bevezetésben elmondta a régi orgona történetét. Kezdetben a gyülekezetnek vajmi kisszerű orgonája le­hetett, mert 6 évre a templom építése után Lehner Zsuzsánna boldog emlékű özvegynő, érezvén szükségét egy nagyobb orgonának, készíttette ajándékba a gyüle­kezetnek azon orgonát, melyet aztán ez 94 évig becsült, mint kedves emléket. Zivataros napokat is ért a hangszer, de Isten mégis megtartotta azt közel 100 évig s pedig oly jó karban, hogy most sem kellett elvetni, hanem csak ujjá alakitani, hogy az unokáknak egy másik századra a mai kor kí­vánalmainak megfelelő állapotban adhassuk át. Ez után felolvasta az alkalmi beszédhez alapul választott szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom