Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-11 / 41. szám

den lakója.« Ennek elhangzása után a jubikíló felállott és imádkozott a meghatottság hangján, az általa megszokott kenetességgel mondván gyűlési megnyitó imáját. Az ima után dr. Farkas Antal egyházkerületi főjegyző iidvözlé az egyházmegye nevében az ünnepelt férfiút. E beszéd a jubilánsnak egész életörténetét a legapróbb részletekig magába öleié. Elsoroltatott benne, hogy 25 évi kormányzási ideje alatt az egyes gyülekezetek kebelében micsoda nevezetes mozzanatok merültek fel; hány templom, lelkészilak és iskola stb. építtetett, a melyekhez a tervet nagyobb részben maga a jubiláns adta. Az egész beszéd méltán megérdemelné, hogy e helyen is megörökíttessék, azonban, minthogy a tudósítás ez által igen huszszura nyúlnék : ezúttal csak a következő érdekes helyeket emlitem fel belőle: »Ha elmondom, hogy ünnepeltünket az egek Ura erős testalkat mellett, költői kedélylyel, érzékeny szívvel, könnyen fellobbanó természettel, átható értelemmel áldotta meg: könnyen elgondolhatja mindenki, hogy hosszú 25 éves pályáján annyi ezer meg ezer személyes érintkezés, az egyéni érdekek erős küzdelme és ostroma között, mily lelki harcoknak és zaklatásoknak volt folyvást kitéve, mily nagy szüksége volt az önuralkodásra, keresztyéni türelemre és a bocsánat lelkére ; hogy a vett sérelmeket, méltatlanságokat feledve, állásához és magasztos feladatához méltó, igazságos és méltányos tudjon lenni. Ha megemlítem, hogy ünnepeltünk barátság, vendégszeretet, társasági összejövetelek iránt természeténél fogva mindig hajlandó és kész volt, azokban meleg kedélye és nemes lelkülete iiditő hatásával vett részt. Ha felhozom, hogy egy vizáradás alkalmával a községének kertjein végig futó ér hidjáról a rohanó ár által lesodortatott s a hídon alól 3 öllel egy fűzfa kérgében kapaszkodva függött, s egy már-már elragadott 8 éves leánykát saját élete veszélyeztetésével megmentett. Ha érintem, hogy a természet szépségei iránt fogékony férfi még kertészkedésre, virágok és gyümölcsfák ápolására, megrongált gyermekjátékok kiigazítására, kerekes guzsalyak esztergályozására is tud időt nyerni. Ha felidézem a lelkes és lelkesítő, költői emelkedettségű és ugy a szószékben, mint a zöld és fehér asztalnal közkedveltségű szónokot. Ha végül megemlítem, hogy a családi életében sok csapást és fájdalmat ért, kétszer özvegységre jutott családapának elhalt gyermekein kivül, két nagykorú és egy féléves fia, 4 leánya van, kik közül még 3 hajadon : előttünk áll a minden oldalról feltüntetni megkisérlett ünnepelt férfiú, kit hű munkás életének vázlatosan elősorolt viselt dolgai, minden ékesenszóló dicsbeszédnél hathatósabban magasztalnak,® stb. E nagyszabású beszédre az ünnepelt meghatottan válaszolt, mondván a többek között »huszonöt év megváltoztat mindent, az egészet ugy, mint a részleteket és parányokat. Ez egyházmegye akkor 40,903-ra ment lélekszámából a nagyobb rész atyáihoz költözött, nyomaikra mások léptek, és hála Istennek! ma 44,512 en vagyunk; akkor 3397-ből állott iskolás növendékei közül többen angyalokká váltak, sokan most az élet delének küszöbére léptek, de nyomaikon áldólag gyarapodott az uj nemzedék s ma 716-tal többen, 4113-an táplálkoznak a hasznos ismeretek tejével. Akkori 65 lelkipásztor társam közül csak 14 van már, 2 elköltözött, s 49 számolt be azóta öröklő urának sáfárkodásáról, ma a 3-ik vagyok kor- és hivatal-társaim között, és első azok közt, kikre az egyházmegye kormányzói számadásának nagy terhe vár« stb. (Vége köv.) Kalós Péter. Orgona-avatás a győri evang. egyházban. Lélekemelő ünnepély folyt le a győri ág. hitv. ev. gyülekezet templomában szept. hó utolsó vasárnapján. A 4000 frtnyi költséggel Országh Sándor budapesti orgona készítő s udvari szállító által restaurált 26 változatú orgona avattatott fel ez alkalommal. Az ünnepélyre összegyűlt nagyszámú hívek, a kik közt több más vallásut is lehétett látni, az első éneket minden hangszerkiséret nélkül zengték el, mire nt. Horváth Sándor lelkész ur lépett az oltár elé, szólván arról, mily nagyon emeli az orgonakiséret az egyházi ének szépségét, magasztosságát; továbbá hivatkozásokkal bizonyította, miszerint a protestáns szellem is megengedi a templomban ily hangszer használatát. Rövid, de igen csinos beszédét a következő megragadó verssel végezte : Áldás és dicsősség Jó Istennek érte Hogy im : az ő népét Céljához segélte. Hála a művésznek, Ki avatott kézzel: Gazdaggá tőn minket E drága hangszerrel. Tedd: e művet Uram Tartóssá közöttüuk Hogy érc-hangja mellett Sokáig épüljünk! Vonsz erővel e mű Úgy folyjon bé reánk Hogy csak néked éljünk Mennyei szent Atyánk! Akár mikor szóljon : Ezen uj orgona, Azt szólja minékünk: Fennt, az igaz haza. Lágy hanggal oszlassa A szív keménységét, Védje mennydörögve : Lelkünk békességét. Isten, erény s vallás, Ezek öntse belénk Mosolygjon, mint angyal Le, magasból felénk. Zendülj meg orgona Hangozzék az ének ! Örüljön ma bennünk A keresztyén lélek! Ez után csakugyan megzendültek a gyönyörű hangú orgona szivet-lelket emelő accorajai, s a rákövetkezett ének valóban sokkal mélyebben hatott az emberi kebelbe, ennek kiséretével, mint előbb e nélkül. A szószéken ft. Karsay Sándor püspök ur tartott beszédet. A bevezetésben elmondta a régi orgona történetét. Kezdetben a gyülekezetnek vajmi kisszerű orgonája lehetett, mert 6 évre a templom építése után Lehner Zsuzsánna boldog emlékű özvegynő, érezvén szükségét egy nagyobb orgonának, készíttette ajándékba a gyülekezetnek azon orgonát, melyet aztán ez 94 évig becsült, mint kedves emléket. Zivataros napokat is ért a hangszer, de Isten mégis megtartotta azt közel 100 évig s pedig oly jó karban, hogy most sem kellett elvetni, hanem csak ujjá alakitani, hogy az unokáknak egy másik századra a mai kor kívánalmainak megfelelő állapotban adhassuk át. Ez után felolvasta az alkalmi beszédhez alapul választott szent