Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-11 / 41. szám

igéket s abból gyönyörűen fejtegette; hogy »miképen tartjuk becsben ezen uj orgonát ?« Az egész beszéd gazdag volt szebbnél szebb gon­dolatokban — s valóban mindenki szivben, lélekben ör­vendezve távozhatott a szent hajlékból. Hogy az orgonáról szóljak még valamit, felemiit­hetem, miszerint az a lelkiismeretesebb kezek által ké­szíttetett s a szakértői vizsgálat teljesen meg volt elé­gedve a művel. Minden része a legújabb szerkezet sze­rint s a lehető legjobb anyagból készült a legnagyobb pontossággal. Alakja a régi maradt, de kibővittetett, minek folytán még tetszetősb s csinosabb alakot nyert. Országh Sándor valóban megérdemli, ha gyülekezeteink ilynemű megbízatásokkal hozzá fordulnak. /.—e. REGISEGEK. Adatok az 1646—7-iki országgyűlés történetéhez. Bevezetésül Ballagi Mór tisztelt barátomhoz. Engedd meg tisztelt barátom, hogy pár szóval indo^ koljam, hogy miért kérlek fel téged ez, úgy hiszem, nagy fontosságú okiratok közzé tételére becses lapodban — melyben különben sem szokatlan dolog egyháztörténeti adatok publicálása. A M. Tud. Akadémia Tört. Bizottsága kiadásában a napokban fogja elhagyni a sajtót a Linzi béke Okirat­tára egy vaskos 42 ívre terjedő kötetben Mint a meg­előző békéknél is, melyeket Bocskay és Bethlen kötöttek, a béke megkötése után értekezletet hivtak össze, mely a függőben maradt kérdéseket elintézze és a végrehajtás módozatait elhatározza. Az első értekezlet Tokajban apr. i-én tartatott meg : de olyan körülmények közt, melyek­ből biztosan lehetett következtetni, hogy a tárgyalások­nem fognak eredményre vezetni. Tulajdonkép már idő sem lett volna rá, mert az országgyűlés, melynek viszont az volt egyik feladata, hogy a linzi békét becikkelyezze, máj. 1 ére kihirdettetett. Igaz, hogy az országgyűlés máj. i-én nem ült össze, de azért az értekezlet sem fejezte­tett be : a tárgyalások egyszerűen elnapoltattak. Végre az aug. 24-ére elhalasztott országgyűlés meg­nyílt — a hoszszabbak egyike, melyet történelmünk ismer — s csak miután 10 havi vajúdás után eloszlott, következett az újabb eperjesi tracta, mely a westpha­leni béke megkötése előtt csak néhány nappal végezte be a tárgyalásokat s intézkedett a linzi béke végrehaj­tása ügyében. E hosszas habozás és ingadozás oka egyszerűen az volt, mert a folyó háború esélyeit mindenik fél ki akarta a maga javára zsákmányolni. Az európai viszo nyok Rákóczynak kedveztek — de a magyarországiak Ferdinándnak. S épen e körülményben rejlett annak az oka, hogy az országgyűlés olyan hosszúra nyúlt. Mert Magyarország a bécsi béke óta gyökeres át­alakuláson ment át. Az akkor még túlnyomólag protes­táns elem uralkodott a helyzeten, most már a főurak nagy része catholicus volt — a mint ez a bécsi és linzi béke pontjaiban, kifejezést nyert. Amaz akkor még úgy szólva dictálta a békét — ez utóbbinak pontjai mond­hatni már védik a prot. népet a cath. főurak ellen. S ez tükröződik vissza az országgyűlési tárgyalásokon is. A későbbi eseményeknek még a 70-es évek üldö­zéseinek is kulcsát jó részt megtaláljuk az országgyűlés tárgyalásaiban — melyről bizony történetünkben nagyon hézagos képet tartott fenn. Azt hiszem, hát tisztelt ba­tto?-föOj/ hü - föW, rátom használni fogna történetírásunknak, ha ez adatok­nak becses lapodban helyet szorítsz. A levelek és jelen­tések sokat elmondanak, melyekről mit sem tudunk s az a pár latin okirat, mely köztük van, annyira fontos, hogy nem tartottam mellőzendőnek. Sok helyről, sok levéltár­ból nem kis fáradsággal gyűjtöttem össze — szét van­nak azok szórva. Ha kiadott egyháztörténetünk egy ke­véssé ismert de igen fontos lapjára fogsz fényt deríteni.*) Fogadd kiváló tiszteletem és nagyrabecsülésem ki­fejezését. Budapest, 1885. okt. 5 Szilágyi Sándor. I. 1646. május vége. Generose nobis honorande. Megértvén kegyelmed követsége által is ő Felsé­gének mostani véletlen szomoruságit azon sz'vünk sze­rént szánakozunk kívánván az Úr Istentől ő Felségének szíbeli vigasztalást, és azok helyett ismét, minden örven­detes jókkal való áldást és abbanvaló bővelkedést. Az ország promulgáltatott gyűlésének ez miatt tovább való dilatiora rejiciált terminusát is ő Felsége kegyelmed által tött intimatiójából értjük, melyet minden reménységünk és várakozásunk kivül ismerünk történtnek lenni; mert noha alkalmas időktől fogva, még idegen helyekről is adtak vala erről való elmélkedéseket érté­sünkre, és csak nem bizonyoson is mernek vala assecu­ralni, hogy igy leszen : jövendölvén ottan hamar hogy az Diplomának több punctumi is, in effectum nem fog­nának vétetni, nem csak az ő Felsége mostani ellenke­zői, de még a Lengyel király ő Felsége háta megett lévő nagyrendű emberek közül is némelyek s kiváltképen az Craccai Vajda, dicsekedvén, azzal ő adta volna tanácsul ő Felségének, menjen mindenre akkori időben s azután ő Felsége kezében leszen, ha effectuálni akarja, s ha nem is de mi bízván az ő Felsége királyi méltóságos szavaihoz velünk végezett Diplomáinak állandóságához efléle informátióknak, és intimatioknak semmi helyt nem adtunk vala ugy annyira; hogy valamelyeknek az mi részünkről való beteljesítésére magunkat köteleseknek lenni ismerhettük, semmit abban el nem mulattunk, ha­nem ugy igyekeztünk szentül és igazán Diplománknak eleget tennünk, hogy senki azért minket méltán ne vá­dolhasson ; superálván ez mostani Tokai három holnapi Tractának is unalmát, késedelmét, ki felől u *yan derekas helyekről is ugy informáltattunk vala, hogy az oda fel­való Universalis békeségnek, vagy ő Felsége győzedel minek reménységére nézve igy fogna vontatódni. Értvén mind azáltal ő Felsége mostani méltóságos intimatiójából, hogy mindezeknek utolsó efTectuatiojára promulgáltatott gyűlésnek dilatiója, csak szintén O Fel­sége mostani szomorú állapotja miatt lőtt volna, mi az mint ő Felsége szomoruságinak sziből compatialunk, így ha csak magunkat illethetne az dolog, könnyebben is várakozhatnánk az ő Felsége csendesebb elmével lehető alkalmatosságira, de mivel Religiónk megbántódásának complanatióját, Istenünk tiszteletihez való kötelességünk, édes hazánk s nemzetünk gondviselését az közönséges jóhoz való szeretetünk s az Diplomáknak fogyatkozás nélkül való megtartását, jövendő securitásunk kivánja ; *) Felesleges említenünk, hogy mint negyedszázadon keresztül foly­vást, úgy most is szives készséggel s örömmel adunk helyet az ily nagybecsű történelmi okmányoknak s rajta leszünk, hogy lapunk következő számai­ban nagyobb részletekben közölhessük ezen közérdekű okmányokat. Szerk. {ifOP^Ho^,

Next

/
Oldalképek
Tartalom