Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-11 / 41. szám

KÖNYVISMERTETÉS. *Az ember és világa. Philosophiai kutatások. Irta Böhm Károly, a budapesti ágost. hitv. evang. fó'gymnasium tanára. I. Rész: Dialektika vaqy alapphilosophia. Budapest, 1883.*. 282 lap. Oly író művét vagyunk bátrak e lap hasábjain megismertetni, kinek bőven kijutott a mellőzésekből, de kit eddig kevés elismerésben részesítettek, már pedig, eltekintve a másfél évtizeden keresztül gyakran megjelent kisebb philosophiai dolgozataitól, a jelzett mű magában véve elégséges arra, hogy szerzőjében a lelkiismeretes irodalmi munkást, a magyar bölcselők egyik kiválóját s eddig a jobbára fordításokból táplálkozó, vagy a külföldi rendszerek átültetésében és ismertetésében leledző magyar philosophia egyik önálló, eredeti művelőjét tisz. teljük. A tárgy, melyet fejteget, az álláspont, melyről azt teszi s a módszer, melylyel a kérdéses problémákat megfejteni törekszik: mind megérdemli, hogy a magyar ész fejlődést figyelemmel kísérők tanulmányozásra méltassák és azért alig érthetjük azon agyonhallgatást, melyben a haza tudományos és szépirodalmi életének még csip-csup jelenségeit is gyakran nagy garral hirdető lapok és folyóiratok — a Magyar Philosophiai szemlét kivéve — e művet részesitni jónak látták és mely agyonhallgatás legkevésbbé lehet buzdító, vigasztaló azokra nézve, kik a philosophia rögös, anyagi előnyökkel nem kecsegtető utjain haladva, vizsgálódásaikat magyar nyelven óhajtják közzétenni. A komoly munkával foglalkozókra nézve ezen agyonhallgatás mindenesetre elrettentő például szolgálhat. Lehet, hogy e hallgatás, mellőzés okát azon, közönségünk nagy tömegének végleg még mindig ki nem irtott balitéletében kell keresnünk, mely szerint a philosophia nem tudomány, vagy legfölebb a tudomány satnya torzszülöttje, és mely szerint a philosophus gondolatszövedéke sejtelmekben kéjelgő, költői phantasiával szerkesztett kártyavár, melylyel foglalkozni nem érdemes. Sajnos, hogy a philosophia hazánkban még mindig tudományosságunknak csak mostoha gyermeke, a mely körülmény káros nyomokat hagy hátra művelődésünk minden terén. Sajnos, hogy a nagy közönség még most sem akarja hazánkban belátni, hogy a dolgok puszta nézésével meg nem elégedő komoly emberre nézve a philosophiai műveltség nélkidözhetlen szellemi táplálék. Nem tagadjuk, hogy a tömeg téves felfogásának forrása magában a philosophia mult évtizedi történetében keresendő, melynek egyes művelői oly szobatudósok valának, kik szobájuk négy falai közé zárkózva, napjaikat pókjaik harcának szemléletében élték át. Igaz, hogy magukban a philosophusokban rejlett jobbára a hiba, de annál inkább figyelemre kell méltatni oly művet, mely a kriticismusde különösen a positivismusban, tehát oly rendszerben gyökérül, melyre legkevésbbé lehet ráfogni a szőrszálhasogatást s mely célul tűzte ki, hogy a gyakorlati élettel érintkezve, tartalmasabbá, elevenebbé válva, viszonzásul jobban áthassa a gyakorlati életet, s mint szellemi áramlat mint egy üde léghuzam az eszmék surlódtatása, mozgásba hozatala altal fölfrissítse részletekben mozgó tudományos irodalmunk petyhüdt légkörét. A protestáns szellemnek kellene leginkább ovakodnia a philosophia iránt való közönyösségtói, azon szellemnek, melyről sokszor lett hangoztatva, hogy a bölcseletből táplálkozik s melyet a philosophiától megfosztani annyit tesz, mint életerejétől megrabolni, s jogosan ugy véljük, hogy a jelzett agyonhallgatásban épen e lap nem vehet részt, mely a protestáns szellem tökélyesedésének szolgálatában állván, a mult tanúsága szerint mindig figyelemre méltatta a bölcseletet s különösen a magyar philosophia nyilatkozatait. Dacára e körülményeknek, melyek szerint a magyar philosophia többi tudományokhoz, arányítva nem hozta létre a megkívántató érdekeltséget a nagy közönségnél ; dacára annak, hogy a többi szakokhoz képest a philosophiának hazánkban gyér munkásai s kevés olvasó közönsége van; mégis igazságtalanok lennénk, ha nem jeleznők azon örvendetes mozgalmakat, miket ujabban a magyar philosophálás terén tapasztalunk. Hasonlít sokban e mozgalom Fehér György, Hetényi János, Balogh Pál, Szontágh Gusztáv korának tevékenységéhez, mely oly sok reménynyel biztatott, s melyről e lapok nagyrabecsült, s honunk oly sok irányú szellemi mozgalmaiban majdnem félszázadon át, tevékeny tényező gyanánt szereplő szerkesztője is elmondhatja: — quorum j pars magna fűi.*) Ezen megújhodási, szép reményekkel kecsegtető jelenség egyik okát azon hova-tovább megizmosodó köztudatban véljük föltalálhatni, mely korántsem tartja ! most már dicsőségnek azt, hogy tudósaink nagyrészt egyáltalában járatlanok a philosophíában, melyet felesle- ] gesnek tekintének, megvetéssel akarván tudásuk ezen | fundamentális hiányát leplezni. Lassankint be kezdik látni, hogy irodalmunk csupa részleteket nyújt, s a rész- j letek felett elfelejti, miszerint azoknak értelme csak az I átfogó s a philosophia által nyújtható eszmében található; I s hogy irodalmunkban, kivált tudományos részében, semmi magasabb eszme, összetartó egység és kapocs, lelkesítő gondolat nincsen. Lassanként utat tör magának az egész művelt világon ép ugy, mint honunkban azon meggyőződés, melyet Bőhm Károly megjelölt munkájában oly kimerítően részletez, s mely szerint nem élünk többé azon korban, me- j lyet comte áge de la spécialiténak nevez. Az emberiség szemei előtt mind világosabbá válik azon belátás, hogy j egy ember, ki csak korlátolt körben játszatja lelke erejét, a ki képes egyes betűkkel, legyenek azok a természet nagy könyvének, vagy egy papir darabnak betűi, táplálni, s azon tengetni lelkét, hogy egy ilyen ember lehet igen részletes tudós és becsületes hazafi, de korlátolt elmének marad élte fogytáig. Az igazi positivismus nem áll a specialitások böngészésében, hanem azon átfogó pillantásban, azon vue d'ensemble ban, melylyel mint Trendelenburg igen szépen mondja, >a torsóból az istenképet megszerkesztjük vagy művészi divinatióval az elszórt tagokat egy szép testté összeillesztjük.« (Log. Unters I. 316). Az ujabb, örvendetes lendületnek második forrását az Akadémia által támogatott »Magyar Philosophiai Szemle« megalapítása- s működésében véljük föltalálhatni. E folyóirat megteremtése jobbára Bőhm Károly műve, ki azt 3 éven keresztül lankadatlan szorgalommal, az anyagi áldozatoktól sem rettegő nemes lelkesedéssel szerkeszté. Ezen Osztrák-Magyarországban egyedül álló folyóirat 3 évi működését nem akarjuk részletezni, — 1. »Magyar Philosophiai Szemle«, 1885. II. füzetét —csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a magyar bölcselet számára uj munkásokat terem'ett, s bölcseleti irodalmunkat oly értekezésekkel gazdagítá, melyek akármelyik nemzet hasonló munkásai között bátran kiállják a versenyt. *) L. Ballagi Mórtól: »A magyar egyezményes philosophia ügye.* Budapesti Hirlap 1855.