Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-25 / 4. szám

illetve vádjának, tartózkodjék »a priori« hitelt adni, mert, mint annak idején kifogom mutatni, Cs. ur vádjának, miként kiindulási pontja »hamis« ugy egyéb állításai is »elferdített« ráfogások; legszentebb intentióm s az egyházmegye és egyházkerület által, nem a n.-bajomi egyház, hanem az egyházmegye összes népiskoláinak, a kor színvonalára emelése céljából hozott és sikerrel kezdeményezett egyetemes határozata elleni factiosus koholmányok, azon célzattal, hogy amit a ^lelkészi választások megerősítése kérdésébenc, t. i. hogy a prot. közvéleményt részére hódítsa, nem érhetett el, ezen ügy felszínre hozásával, kísérelje meg elérni; hogy igy, a belső somogyi egyházmegyében, oly szép fejlődésnek indult népiskolai tanügyben, alulírott működését, haladási törekvését megzsibbasztva, saját, nem a protestántismus életelvével, s a haladással, hanem a protestántismus halálos ellenségével, az obscurantismussal rokonszenvező hajlama és helyi olcsó népszerűség keresési érdekét, a prot. közönség előtt kedvező színben tüntesse föl. Reménylem hiu törekvésnek bizonyuland. A mig tehát válaszolhatok ; kérem a t. olvasó közönséget, szíveskedjék az »audiatur et altéra pars« elvének hódolva, ítéletét adandó válaszom utánra tartani fenn, addig arcul csapdostatásom sőt ostoroztatásomat, nagy utmutatóm példájára tekintve, a szent ügyért, békességgel tűröm. Körmendy S., esperes. Még egyszer Csepeli Pál ur „Böngészett-e. Csepeli Pál ur jónak látta nt. Ritter István esperes ur válaszára — egy előbbeni nyilatkozata ellenére — ujabb »Böngészet«-ével gazdagitani a gyanúsítások és ráfogások gyönyörűséges krónikáját. Ily eljárást egyáltalán nem vártunk — papi embertől. Mit akart Csepeli ur ezzel elérni ? Mi nem értjük, s tán ő voltaképen maga sem tudja. Talán csupa feleselési viszketeg, zsörtölődés, patvarkodás, a mi ugy látsz'k, nagyon kedves mestersége Cs. urnák — vezette tollát ? No akkor ugyan hiába gyürködzött neki, mert erre a térre Ritter esperes ur őt követni nem fogja. Vagy az volt felszólalásának célja, hogy övé legyen az utolsó szó ? Hát, hiszen ennek dicsőségét szívesen átengedtük volna, ha Cs. P. ur mindazok után, a mik az általa kapkodva, rosszul összeböngészett alaptalan vádak, és gyanúsítások folytán mérték nélkül nagyra felfujt ügyben e becses lapok hasábjain elmondattak, s a mire ő, már első cikke alkalmával, szerkesztői csillag alatt figyelmeztetve lett, a megszokottnál más hangon beszél. Igy azonban kénytelenek vagyunk Cs. P. urnák útjába állani, dacára annak, hogy ügyünket onnan félre tolni, szokott udvarias modorával már egy izben megpróbálni méltóztatott. Nem akarunk ez alkalommal kiterjeszkedni magára az anyakönyvi ügyre, s itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a tolna-baranya-somogyi ev. egyházmegye minden gyülekezetében az anyakönyvek magyarul vezettetnek. Jelen felszólalásunk célja egyedül az, hogy nt. Ritter István esperes urnák az ellene szórt igaztalan vádakkal szemben, az esperesség nevében elégtételt szolgáltassunk, s ezen vádakat, és gyanúsításokat határozottan visszautasítsuk. Mi, kik fenntisztelt esperes urat nem csak messziről nézve, de igen közelről ismerjük, egyúttal ismerjük annak színarany tiszta törhetlen magyar hazafiságát is, azt a fennkölt hazafiságot, mely maga előtt nem fújja ugyan a trombitát, nem veri a nagy dobot, nem tüntet, egy szóval, oly hazafiságot, mely nem szavakban, hangzatos szólamokban, frázisokban, hanem tettekben szokott nyilvánulni. És a ki figyelmére méltatja nagy kiterjedésű egyházmegyénket, s nem a levegőben böngészve, hanem a földön járva, lelkiismeretesen gyűjti a megbizható hiteles adatokat, annak kül- és beléletére vonatkozólag, az kétségkívül arról fog meggyőződni, hogy különösen az utóbbi években, a magyar nyelv e túlnyomólag német lakosságú esperességben, igen nagy lendületet vett. Minden német iskolában kivétel nélkül taníttatik a magyar nyelv, több helyen néhány tantárgy magyar nyelven adatik elő, sőt az egyházi szószéken is mármár megszólal a magyar ige. Történik pedig mind ez azon esperes kormányzata alatt, a ki a »Böngészet«-ekben mintegy krypto germanizator gyanánt állitatik a prot. közönség elé. Hogy a mi prot. egyházunk nemzetiségi velleitások küzdterévé tétessék, hogy az ennek folytán fellángolt szenvedélyek égő üszke az Ur templomára vettessék, azt, mint az egyház egyik őre, természetesen nem akarhatja, a mint hogy nem akarhatja azt egyetlen higgadt, protestáns ember sem, a kinek igazán szivén fekszik szegény zaklatott, tépett egyházunk jól felfogott érdeke. De azt hazafiatlanságnak bélyegezni, csak a vakság, vagy a rosszakarat képes. Ezt mí nem engedhetjük, hallgatva el nem tűrhetjük. Ez ellen érezzük magunkat késztetve felszólalni, mely felszólalás kapcsán egyúttal alkalmat veszünk magunknak, egyházmegyénk névében, megtámadott esperesünket — akár mint egyházi férfiút, akár mint hazafit tekintsük őt — továbbra is őszinte tiszteletünk, tántorithatlan bizalmunk, és meleg ragaszkodásunkról biztosítani 1 Nádasig Kálmán, egyházmegyei felügyelő, Bauer Adolf, egyházmegyei főjegyző, Sántha Károly, egyházmegyei aljegyző.*) KÜLÖNFÉLEK. * Királyi adomány Ő Fölsége a nagy-rápolti ev. ref. egyháznak iskolaépitkezési célokra, a fancsali ág. h. evang. egyháznak iskolája helyreállítására, úgyszintén a tályai és lukavicai ág. h. evang. egyházaknak ioo—ioo trtot kegyeskedett adományozni. * Személyi hir. A kajdacsi (tolnamegye) ref. egyház megüresedett lelkészi állomására f. hó 14-én 10 pályázó közül a következők jelöltettek ki : Gödöllei József, Tantó János, Turi Károly, Vasvári Sándor, Hajdú Ignác. * B. Prónay Dezső egyetemes felügyelő a tiszakerületi evang. árvaházat, melyben jelenleg 8 űu és két leány ápoltatik és neveltetik, nagylelkű kegyadományban részesité, 200 frttal növelvén annak alaptőkéjét. * Esperes választás. A kecskeméti reiorm. egyházmegyében az esperesi szék betöltése érdekéből elrendelt szavazatok f. hó 21-ikén bontattak fel N.-Abonyban, Antos János egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. A beérkezett 16 szavazatból 13 Adám Kálmán tisza-ve zsenyi lelkészre esett s igy a néh. Fördős Lajos halálá*) A mi Ritter István ur magyar hazafias szelleméről, s ezen j szellemnek általa tenyésztéséről mondatik, részünkről is szives készség| gel aláírjuk s jólelkiismerettel állithatjuk, valamint az egész dunántuli evargelikus egyház, in capite et membris, a honfiúi kötelesség telje! sitésének büszke tudatával utasíthat vissza bármely nemzet- s magyar nemzetiségellenes vádakat. Épen ezért igen sajnáljuk, ha a tréfás hangulatu s némileg könnyelműen eresztgetett csipdesései Csepeli urnák talán mélyebbre hatoltak s érzékeny idegeket érintettek. Másrészt azonban örömmel győződtünk meg ezen tollharcbó), hogy a dunántuli részeken levő mindkét protest. egyház vezetői mily bölcs óvatossággal de egyszersmind mily szép eredménynyel fáradoznak a részben idegen eredetű hiveik között a magyar nyelv s magyar nemzeti szellem terjesztése érdekében. Vajha országunk egyébb vidékeiről is ily verseny felől hozhatnánk minél gyakrabban tudósítást ! Szerk.