Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-04 / 40. szám
Pro aris et focis. A »Prot. egyh. és isk. lap« 3 5-ik számában Roma locuta est nagy hangzású cím alatt egy kenetes hangon irt cikk jelent meg, mint folytatása az ellenem rendszeresen megindított támadásoknak. Kellő helyen jeleztem a forrást, honnan mindezek erednek, de nyilvánosan nem mutatom azt még most fel, csak a cikkben felsoroltakra felelek az igazsághoz híven. Talán nem is feleltem volna az álcás támadásra, mert hiszen látom, hogy Don Quijotte lovag módjára az elferditésnek korhadt lándzsájával támad rám, s agyon hallgattam volna azt a lelkészi közbecsület érdekében, de az intéző nem elégszik most már azzal, hogy engem hurcol meg nyilvánosan a »Prot. lap« kegyes engedelmével, hanem megtámadja az egyházmegyei törvényszéket is, s azt pelengérre kívánja állítani. Mint esperes kötelességemnek ismerem nem az egyházmegyei törvényszék tagjait védeni, mert azoknak arra éppen semmi szükségük nincs, hanem szemben az elferditésekkel a felemiitett ügyeket kellő igaz világításba állítani. Observátor cikke elején felemlíti az —»—» általuk macska körömnek nevezett hierogliphet. Szabad legyen nekem megkérdezni ugy Zoilus, mint Observátor urakat, elszokták-e olvasni az egyházmegyei és egyházkerületi jegyzőkönyveket? s olvassák-e a »Prot. lapot ?« Ha igen — akkor nagyon csudálkozom rajtuk. Az 1884. évi egyházmegyei és a juniusí egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyveiben jelenti az esperes és a püspöki helyettes ur, hogy ez egyházmegyéből közalapra begyült 250 frt. Hogy az egyházkerületi közgyűlés októberi jegyzőkönyve 62. lapján a felső-baranyai egyházmegye ugy van feltüntetve, mint a melyből a közalapra semmi sem adatott be — ki annak az oka ? Én bizonyára nem. Midőn ezt olvastam én nem cikkeztem magasztos érzelmektől áthatottan, hanem mult évi december 15-dikén 1243. szám alatt irtam ft. püspök úrhoz, s ismerve az itteni viszonyokat előre jeleztem, hogy jó capitalis ez a zavargóknak, s féltem a »Prot. lapot,« hogy mint rohanják meg, a mi be is teljesedett. Azonban mind Zoilus, mind Observátor urak rám irányzott ütésük félre siklott, s nem engem ért. Hogy a lelkészi értekezletek arról tanakodtak volna, hogy mily fényes ovatiókkal fogadjuk jó püspökünket ? erről én nem tudok semmit. Lehet hogy Observátor ur hallott ily félét. Én egygyen jelen lévén, arról volt szó, hogy vagyontalan kis gyülekezeteink kibirják-e a fényes ovatiók költségeit? mire én azt mondám, hogy jó püspökünk, mint ajakairól haliám, nem kiván költséggeljáró fényes fogadtatást, fogadjuk őt fiúi szeretettel s tisztelettel. Tudom én azt, hogy némely helyen lesz majd fényes ovatió, mert más zsebjére megy. Akaratlanul is vissza gondolok a püspökválasztási mozgalmakra 1 Hogy töri zúzza majd egyik-másik magát! Igen jól teszi, legalább expiál! hiszen nagyobb öröm van egy elveszett, de megtalált juhon, mint 99 igazakon 1 Hogy ez egyházmegyében legtöbb pörpatvar van, az igen természetes. Hiszen ez csaknem oly nagy, mint a kecskeméti, pesti és solti egyházmegye. 76 anya, leány és társ egyházban 64 lelkész s mintegy 70 tanitó s híveik közt merülnek fel bajok, már csak territoriális viszonyoknál fogva is, midőn 6—7 • mértföldnyi területen, mintegy 60 gyülekezet van össze zsúfolva. Míg más egyházmegyében a lelkész s tanitó urak 2—3 mért-I földnyi távolságban lakván egymástól, — ha éveken át egyszer-kétszer találkoznak, alig tudják magukat egymás látásán kiörülni, addig nálunk 1 /4 vagy V2 órai távolságra lévén, természetesen gyakran érintkeznek, nem örülnek annyira egymást latva, de azért megvannak szép békességben, ha senkise bujtogat, egyedül csak a gyakran történő lelkész változások idéznek elő itt-ott rövid ideig tartó feszült viszonyokat, s kellemetlenségeket az esperesnek. Jaj biz az a sok lelkészválasztás nekem is sok jó emberembe került, mint elődeimnek is. Ha nem sikerült némelyeket óhajtásuk szerint lelkésznek vagy tanácsbírónak megválasztatnom — lett a címem hitvány esperes ! ha egyiket-másikat kötelezettsége teljesítésére kelle kényszeritenem, lett a nevem basa esperes ! De még más baj is van itt, más egyházmegyék nagyobb gyülekezeteiben intelligens tagokból állván a presbyterium, — minden haszontalan kis ügyben nem lótnak-futnak az espereshez, hanem maguk elintézik. Itt pedig, ha a lelkész vagy tanitó a rossz búzát vagy bort el nem fogadja, a paplakot ki nem meszelik, a kocsi szénát nem tetszés szerint fizetik stb. egyszóval a legcsekélyebb baj miatt szaladnak az espereshez, s tőle kérnek igazságot, annyival is inkább, mert többen se egyik se másik részről nem akarva magukra vonni az odiumot, utasítják az elégedetleneket az espereshez, ugy hogy van nap midőn 10—15 panaszos jelenik meg. Azonban ez még ha nagyon kellemetlen s fárasztó is — nem volna igen nagy baj. Az esperes intézkedik igazságosan, a rossz fizetőt utasítja tartozása becsületesen leendő lefizetésére. Az haza megy, azt mondja a lelkész úrnak, hogy az esperes biz azt mondja, hogy ilyen búzát elfogadhat kigyelmed — a lelkész úr hitelt ád néki — s kész az esperes elleni harag, harc és háború! Azonban még az se lenne valami igen nagy baj, hanem ha az esperes az ügyet a legjobban elintézi is, találkoznak olyanok, kik arra ingerlik az illetőt, hogy ne nyugodjék meg az esperes intézkedésén, adja az ügyet az egyházmegyére, hol azonban az ügy úgy intéztetik el, mint az esperes megmondta. Van azután áldás a bujtogatóra! a mit azonban az fel sem vesz, csak markába nevet, hogy egy ügygyei ismét több lett, s elmondhassa, mennyi baj van itt a rossz kormányzás miatt! Ezt én jól láttam és tudtam eddig is, de az életemért sem mertem volna nyilvánosságra hozni, ha most Observátor úr be nem vallja, hogy az egyházmegyei gyűlésen s törvényszéken tárgyalt ügyekben ott kint is tartatik gyűlés, s traficálnak a polgártársakkal az egyházmegyei gyűlések határozatai ellen. Igy jönnek azután létre az apellaták, melyek éveken át egy-két kivétellel éppen ugy intéztettek el a püspöki széken, mint az egyházmegyén. Ki hát az okozója az izgalmaknak? Azt irja Observátor úr, hogy régebben a lelkészek egymásmelleit megfértek, emberi gyarlóságból eredő hibákat szeretettel orvosoltak, nyilvánosság előtt nem szapultak, nem pelengéreztek. Miért teszik ezt Observátor ur és társai ? Ugyan vallja be őszintén, nem jutottak-e eszébe a cikk irása közben Jézus e szavai : a te szádból ítéllek meg ... szolga ! Hogy egy időben bizonyos egyénnek kedvenc nád paripája volt az egyházak csoportosítása, azt tudom, előttem is kedvező szinben lett feltüntetve — azonban ismerve híveink szellemét, ezt kivihetetlennek találom most és jövőben is. Különben is nagy megfontolás kellene ahhoz, hogy egy viva matert megsemmisítsünk. Jó lenne biz az egyik-másik papnak 4—5 egyház jövedelmét húzni, s ott az anglikán egyház papjai szerint, éhező s
