Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

rongyos káplánokat tartani, hogy fényesebb fogaton lehessen kocsikázni, ne csak honvéd lovakon. Azt kérdi Observátor ur, hogy a régi ősök után mi most mit csinálunk? Hát teljesítjük kötelességünket becsületesen. Építünk belsőleg, épitünk külsőleg. Bár ma nap nincs már meg népünknél az a vallásos buzgóság, mely ez előtt 40—50 évvel volt, de azért nincs okunk panaszkodni. A pobticai agitatiók bizony nagyon felzavarják a ne'pet, azonban a hű és gondos lelkű őr le tudja ismét lohasztani a felvert hullámokat. Hogy egyedül csak házakat, ólakat építtetnénk s prédikálnánk s gazdálkodnánk s mást semmit — midőn Observátor ur leirta ezeket — nem jutott eszébe, hány becsületes, hivatalát buzgón s sikerrel folytató lelkészt vágott arcul erkölcsileg! Kár az ilyenekre az embernek magát elragadtatni s annyi jeles s kitűnő lelkész becsületében gázolni. Ami a templomnál nagyobb paplakot illeti, én bizony nem mértem meg, hogy melyik magasabb, de az a sírba nyugvó becsületes lelkész ha élne, elmondaná Observátor urnák, hogy ő nem pazarolta el az egyház tőkéit, hanem gyűjtött ezereket híven, munkálta az Úrnak szőllőjét bent a templomban s munkáltatta kint a szőllőhegyen, s hálás hivei az általa szerzett pénzen építettek számára díszes lakot, hogy öregsége napjait ott eltölthesse. Látja Observátor ur az a templom az időben épült, midőn bűn volt protestánsnak lenni, s csak olyat lehetett épitení, mely az ég vihara elől megvédett. Hogy ez egyházmegyében valaki egymás kenyerét irigyelné, azt én nem tudom. Hallom ugyan, hogy egy valaki ilyennel védekezik, kinek jövedelme a gyámintézet pénztárába fizetendő százalék megállapithatása céljából felszámittatván 1831 frt 78 krnak találtatott, saját reclamatiója következtében 1740 frt 89 krra leszállittatott, s midőn azt akarja elhitetni, hogy mások kenyerére áhítoznak, akkor több ezrekről beszél, hogy magát mártyrrá jádzhassa. De azért azt kérdem tőle, miért nem merült fel e vád 1876—1882 évig? mert senki se bántotta s áhítozta kenyerét, csak midőn bizonyos dolgok világosságra jöttek, találta ki, hogy jó ámitani a kit lehet azzal, hogy az ő kenyerét irigylik, s azért van baj! Vegyük sorra a cikkben felemiitett eseményeket, s nézzük meg mik történtek, sine ira odio et calumnia. Anno. . . a viszlói lelkészválasztás. No ezt az ügyet nagy tapintatlanság volt levéltári sírjából kikaparni, hadd lett volna ez örökre eltemetve, mert ez nagyon szégyenletes ügy. Majd megkísérlem lehetőleg kíméletesen felmutatni. A választáskor felmutattatott I darab 10 forintos bankjegy, melylyel egy lélekkufár a felmutató szavazatát megakarta venni. Az iratok között van egy kötvény, mely ily forma irályon van fogalmazva: ha N. N. lessz megválasztva, a 20 frtot nem kell megfizetni, de ha N. N. nem lesz megválasztva, a 20 frtot meg kell fizetni. E kötvény egy izraelita részére volt kiállítva, ki bizonyára a maga pénzéből senki szépségééi t nem osztogatott ezreket, hogy N. N. választassák meg lelkésznek. Föltűnik előttem akkor egy némelyek előtt nagyon kedves Marocsai Ferenc főkortes, ki bűntényei miatt 8 évre elitélve, börtönben elmélkedik a mult szép napokról, ki akkor a maga módja szerint szép összeggel kártalanította magat hű szolgálataiért, zsebre rakva a consistorium tartás fedezésére letett összeget is. Hogy Marocsai az egyházmegyei törvényszék Ítéletét egy maga felebbezte, azt tudjuk, azonban Observátor úr jónak latta elhallgatni azt, hogy a törvényszék tagjai legáltalánosabban nem tartottak az ő felebbezését elfogadhatónak, ki se presbyter se semmi előljáró nem volt, csak kortes, azért nem jött jegyzőkönyvbe a felebbezés. Úgy hiszem, hogy Observátor ur szintúgy tudja az ügy további fejlődését mint én, de hogy az elferdités jobban elsüljön, nem folytatja tovább, mert ez igy igen ecclatáns, hanem hat én kötelességemnek ismerem az egész ügy kifej'ődését híven előadni. Míg a belső consistorium tagjai közül egyik így másik úgy nyilatkozott, hogy az elválasztott lelkésznek kiadja-e az esperes a concessát ? Az alatt a külső consistorium is megtette a magáét. Látva én a különböző nézeteket, a concessáért hozzám jött viszlói elöljáróknak azt mondám, hogy várjuk meg a nem sokára összeülendő egyházkerületi törvényszék Ítéletét. Ok e nyilatkozatomon meg nem nyugodva, felfolyamodtak ft. püspök úrhoz, kitől — ez ügyre vonatkozólag — ily tartalmú levelet vettem : Nagytiszteletű esperes ur kedves barátom uram! A viszlói folyamodványt ide rekesztve küldöm. Ha az előadás vcló — mert nem tudom megítélni, az egyház törvényszék Ítéletét sem vettem ! akkor nem értem miért nem adatik ki a concessa Ambrus urnák f Hiszen a felelősség már nem az esperest terheli, hanem a, consistoriumot, mely végzett, az pedig nem lehet, hogy ha nem az egyházi apellál, hanem Marocsai, s egy-két male contentus egyén, e miatt az egyház pusztuljon. Szíves tisztelet és szeretettel őszinte barátja Török Pál. Ezen levél következtében kiadtam a concessát az elválasztott lelkésznek, kiről Observátor ur is elismeri, hogy igen derék lelkész. Marocsai csakugyan apellalt; az a sas szemű főpap Marocsait távolról jobban ismerte, mint sokan itt, s igy irt hozzám : Kedves jó barátom ! Hogy lássa ön, mily megátalkodott szemtelen vakmerő izgató s békét el énkedő legyen Marocsai F. uram : közlöm beadott kérvényét, ezt visszavárólag. Azt hittem, hogy az egyházközség egyeteme által megszégyenítve elhallgat s nem fészkelődik többé, szíves tisztelet s szeretettel hű barátja Török sup. Bizonyára el is hallgatott volna, ha a külső consistorium nem lelkesíti, s látja Observátor ur a végeredmény minden izgatás dacára is az lett, hogy a ft. törvnyszék a választást helyben hagyta s megerősítette, mi baja hát azzal ha a választás is jó volt, s az elválasztott lelkész is jó ? Csak nekem nem jó az egész ügy, mert egy érdekelt lelkész család ódiumát vontam magamra, melynek következményeit még most is kénytelen vagyok szenvedni, pedig hát eljárásomat minden el nem fogúit ember helyeselheti, hogy oly otromba lélek kufárságnak gátot vetettem. Történt anno . . . hogy egy tanitó lett ültetve a világi elnöki székbe, s Observátor úr szerint a külső consistorium véleményével egyezőleg, egy földmives gondnokot kelle vala oda ültetni. Ez gusztus dolga, de ha azon néhány perc alatt az ült volna az elnöki székben, Observátor úrnak az bizonyára jobban feltűnt volna, s akkor azért támadna meg, hogy hát legalább miért nem intelligens egyén foglalta el azt a helyet. Történt anno. . . hogy egy deputatio elnöke voltaképen nem is tudta, hogy mit irt alá a jegyzőkönyben. Az il'etőt megkérdezve, ugy nyilatkozott, hogy 7 — 8 hónap múlva intéztetvén hozzá kérdés, azt mondá, olvas'assék fel a jegyzőkönyv, mert már tisztán nem emlékszik minden részletre. Ez pedig nem oly országos hiba, hogy hirlapi cikkezés tárgya lehetne. Történt anno ... hogy egyik drávaparti ab aevo törvényesen egyesült kettős gyülekezet összekülönbözött. Össze biz az és különbözik fajdalom most is, 1852. év óta ; de természetes, hogy ennek is a mostani esperes az oka Observátor úr szerint. Pedig kik voltak azok, kik a társegyházat oda tanácsolták, hogy becsületes jó tanítóját